Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. tember) átlagos értéke, 527 |xmol rrfV, {Herodek és mtsai., 2001); kj- a tó átlagos függély-menti fénykioltási együttható értéke: 2003-ban kéthetenként (május-október) mérve 1,80 In m"

1 (V.-Balogh, 2003), A 2001 és 2002 évben a Keszthelyi-medencében automata regisztrálóval 15 percenként mérve 4,0 In m 1 (Istvánovics és mtsai, 2004). A Cladophora minták klorofill-a, -b és karotinoid tartalmát Wellburn (1994) alapján számoltuk. Eredmények és megbeszélésük A radioaktív l

4C izotópot alkalmazó módszer a bruttó elsődleges termelést méri, a légzés általi szénveszteségről nem ad információt. Ezzel ellentétben az 0

2-módszer a nettó fotoszintézist mutatja, amely már nem tartalmazza a légzés (sejtlégzés + fénylégzés) általi szénveszteséget, ezáltal valósághűbb adatokat nyújt a természetben zajló produkciók becsléséhez. Továbbá, az 0

2-módszerrel meghatározott légzés ismeretében a kompenzációs fényintenzitás (I

c, amely megvilágításon a fotoszintézis által beépülő szén mennyisége éppen a légzési szénveszteséget fedezi) és általa a fénykompenzációs vízmélység (Z

c, ahol a fotoszintézis intenzitása eléri a légzés intenzitását) kiszámolható. A l

4C izotóp alkalmazásával viszont nagyon kis mennyiségű minták esetén is lehetőségünk van a fotoszintézis meghatározására, amikor már az 0

2-módszer pontatlanná válik. A fentiek tükrében a továbbiakban a két módszer által kapott eredmények közötti eltérésekre hívnánk fel a figyelmet. A két év eredményeit abszolút mértékben ha nem is lehet összevetni, de mégis jól szemléltetik a két módszer mért értékeiből adódó számolások előnyeit illetve hátrányait. A Cladophora fotoszintézisének fényfüggése A Cladophora szénfelvétele (Kovács és mtsai, 2005) és Oi-termelése (/. ábra) erősen függött az alkalmazott fényintenzitástól. A fotoszintézis-fényintenzitás (P-I) görbe első szakaszában a fonalas zöldalga elsődleges termelése mindkét módszer esetében lineárisan nőtt az emelkedő fényintenzitással, majd 200-1000 |imol m V megvilágításnál elérte a fénytelítési szakaszt. A legnagyobb fényintenzitáson (direkt napsugárzás, 2000 |itnol m'V) sem tapasztaltunk fénygátlást a 1

4C-módszer esetében, azonban az 0

2-módszerrel mérve a Cladophora fotoszintézise határozottan csökkent minden kísérleti változatban. A fénygátlás emelkedő hőmérséklettel egyre kifejezettebbé vált, melynek mértékét számokban kifejezve az inhibíciós fényintenzitás (1^

a, értéke annál kisebb, minél nagyobb a fénygátlás) értékének drasztikus csökkenése mutatta (13003—>2637 |a.mol m V). 6 O ÖJ0 8 18 15 12 9 6 3 ? 0 P =8,72 20 °C I

t=91,2 1 = 5,87 Respiráció — 0,548 500 1000 1500 2000 Fényintenzitás (^mol m"

2 s"') 2500 OD 6 O ao 6 2 oo 8 o ao 8 o o ü/, = 128,2 / = 6.53 Respirációs 0,547 n | i | i | i ] r— 0 500 1000 1500 2000 2500 Fényintenzitás (nmol m"

2 s"

1) O oí 8 18 15 12 9 6 3 0 500 1000 1500 2000 2500 Fényintenzitás (|amol m

2 s') P = 10,29 35 °C í 1 1 | i | i | r 0 500 1000 1500 2000 2500 -2 „ Fényintenzitás (nmol m

2 s ') 18 15 12 9 6 3 0 P = 3,4 40 °C I

k=37,7 I

c = 21,2 Respiráció = 1,51 0 500 1000 1500 2000 2500 Fényintenzitás (^mol rn

2 s"

1) /. ábra. A déli parton 2004. augusztus 10-én gyűjtött Cladophora minták 0

2-termelése a fényintenzitás függvényében 20, 25, 30, 35 és 40 °C-on (az üres szimbólumokkal jelzett adatokat nem vettük figyelembe az illesztéseknél)