Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A Boroszló-kerti-Holt-Tisza állapotjellemzése a szitakötő-fauna (Odonata) összetétele alapján Kézér Krisztina Debreceni Egyetem, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A szitakötők a makroszkopikus gerinctelen állategyüttes egyik fontos taxonját képezik, melynek kitüntetett szerepe van az ökológiai vízminőségi állapot megítélésében az EU Víz Keretirányelv szerint is. A Boroszló-kerti-Holt-Tisza a hidrográfiai adottságokat és a vegetáció összetételét tekintve nagyon változatos habitusú, s így számítani lehetett arra, hogy gazdag és sokszínű szitakötő-faunának ad otthont. A munka jelenlegi szakaszának célja elsősorban a teljes faunakép felvázolása és a holtmeder különböző szakaszainak a szitakötő-fauna alapján történő jellemzése volt. A széleskörű - a lárvák, a lárvabőrök és az imágók együttes felmérésén alapuló - két éves (2004-2005.) vizsgálatsorozat során 30 szitakötőfajt sikerült azonosítani. Az összehasonlítások klaszteranalízissel történtek, aminek eredményeképpen megállapítható, hogy az imágóadatok alapján a két évben az egyes mintavételi területek szitakötő-faunája jelentősen eltért. A mintavételi területek összevetése alapján a 3-as és az 5-ös terület hasonlított leginkább egymáshoz, a többi mintavételi terület szitakötő-faunája az előző kettőétől és egymásétól is nagymértékben különbözött. Megállapítható volt továbbá az is, hogy az ugyanazon évi lárva- és imágóadatok alapján elvégzett klaszteranalízis teljesen eltérő képet ad. holtmeder, szitakötő-fauna, lárva, imágó, fajösszetétel. Kulcsszavak: Bevezetés A Boroszló-kerti-Holt-Tisza a Tisza jobb partjának hulámterén, a Beregi-síkon fekszik, s a terület táj képileg legszebb holtmedreink egyike. Igazi „szentély" típusú holtmeder, amely a XIX. században a Tisza szabályozásakor végrehajtott átvágással keletkezett (Pálfai 2001). Az ökológiai vízminősítés szempontjából is kiemelkedő jelentőségű objektum, hiszen az első teljes körű vizsgálatsorozat és állapot-értékelés erre a holtmederre készült 1997-ben (Dévai et al. 1997, 1999). A szitakötő-fauna átfogó felmérése - néhány korábbi alkalomszerű célvizsgálat után - 2003-ban kezdődött el „A Tisza és a FelsőTisza-vidék hidroökológiája" című NKFP projekt (NKFP-3B/0019/2002) keretében. A szitakötők a makroszkopikus gerinctelen állategyüttes egyik fontos taxonját képezik. Kitüntetett szerepük van az ökológiai vízminőségi állapot megítélésében és az élőhelyek jellemzésében, ahogy azt számos hazai vizsgálat is bizonyítja (Dévai és Miskolczi 1997; Dévai et al. 1998; Müller et al. 2000, 2001; Olajos et al 1997). Jelentőségükre utal az is, hogy a szitakötőket az EU Víz Keretirányelv a kiemelten fontos csoportok közé sorolja. A hidrográfiai adottságokat és a vegetáció összetételét tekintve a Boroszló-kerti-Holt-Tisza nagyon változatos habitusú, s így számítani lehetett arra, hogy gazdag és sokszínű szitakötő-faunának ad otthont. Ezt a feltételezést visszaigazolták a holtmedren végzett korábbi odonatológiai vizsgálatok is: Kiss és munkatársai (2000) a szitakötők mennyiségi előfordulási viszonyait mérték fel, míg Ambrus és munkatársai (1995), Csabai és munkatársai (2003), ill. Dévai és munkatársai (2006) faunisztikai adatokat közöltek. Vizsgálataink jelenlegi szakaszában elsősorban arra törekedtünk, hogy a teljes faunaképet felvázoljuk. Ennek a széleskörű, a lárvák, a lárvabőrök és az imágók együttes felmérését megvalósító két éves kutatómunkának a faunisztikai adatokon (Kézér et al. 2006) alapuló eredményeit kívánom a dolgozatban bemutatni. Anyag és módszer A mintavételt 2004. május 5. és augusztus 16., ill. 2005. június 6. és augusztus 9. között végeztük. A vizsgált víztéren, a közigazgatásilag Gulács településhez tartozó, "szentély" jellegű Boroszló-kerti-Holt-Tiszán 5 mintavételi területet jelöltünk ki, amelyek kellően reprezentálták a holtmeder változatos élőhelyeit: (1) a holtmeder felső vége, (2) a holtmeder felső vége és a hajtűkanyar közötti szakasz, (3) a hajtűkanyar, (4) a hajtükanyar és a holtmeder alsó vége közötti szakasz, (5) a holtmeder alsó vége. A szitakötő-imágók befogásához kézihálót használtunk. A terepen való pontos faji azonosítás nehézségei miatt 2004-ben megfigyelési adatokat nem vettünk figyelembe, 2005-ben azonban már igen. A lárvák gyűjtését 250 pm szembőségü kézihálóval végeztük. Az imágókat Schmidt (1929) és Újhelyi (1957), a lárvákat Askew (1988), Dreyer és Franke (1987), illetve Steinmann (1984) munkái alapján azonosítottuk. A nevezéktan Dévai (1978) munkáját követi. A Boroszló-kerti-Holt-Tisza szakaszait a fajok jelenléte/hiánya alapján, hierarchikus klaszter-analízissel csoportosítottuk, Rogers-Tanimoto index számolásával. Az elemzést csak lárvaadatok és csak imágóadatok alapján, illetve a kettő együttes figyelembe vételével is elvégeztük. Eredmények és értékelésük 2004-ben 19, 2005-ben 28 szitakötő-fajt azonosítottunk a Boroszló-kert-Holt-Tiszáról. 2004-ben 2 olyan faj volt (Sympecma fusca, Sympetrum vulgatum), ami 2005ben nem került elő, és 11 olyan, amelyet 2005-ben megtaláltunk, de 2004-ben nem. Összesen tehát a Boroszlókerti-Holt-Tiszáról vizsgálataink során 30 faj előfordulását bizonyítottuk (7. táblázat). Két fajt, a Gomphus vulgatissimus-t s az Orthetrum cancellatum-oi első ízben találtuk meg a Holt-Tiszánál. Megjegyzendő, hogy a G. vulgatissimus - mivel lárvája hazánkban csak vízfolyásokban él - a közeli Tiszáról vetődhetett a holtmederhez. Jelenlegi eredményeinket és az irodalmi adatokat is figyelembe véve 31 szitakötőfajt ismerünk a Boroszló-kerti-Holt-Tiszáról, ami a hazai fauna 46 %-a, és kiemelkedően nagynak tekinthető. A 2004, évi imágóadatok klaszter-analízise (l/A ábra) az 1. és a 2., illetve a 3. és az 5. helyek hasonlóságát mutatta, míg a 4. terület ezektől nagymértékben különbözött. A 2005. évi adatok alapján (1/B ábra) a 4. és az 5., illetve a 2. és a 3. területek hasonlítottak leginkább egymásra, míg az 1. mintavételi terület jelentősen elkülönült a többi területtől. Ezek alapján elmondható, hogy az egyes mintavételi területek szitakötő-faunája igen eltérő volt a két egymást követő évben. Ennek legvalószínűbb okai a két év jelentősen eltérő időjárása (2005 sokkal csapadékosabb volt), és ennek következtében a holtme-