Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A szigetközi Schisler-holtág vízforgalom változásainak üledékkémiai jelei (1991-2004) Dinka Mária MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2163. Vácrátót, dm@botanika.hu Kivonat: A Schisler-holtág a vizsgálataink kezdetén (1991) az év nagy részében felszíni kapcsolat nélküli, elrekesztett víztér volt, amely csak a dunaremetei 500 cm-es vízállás felett került kapcsolatba a Csákányi Dunával. A Duna elterelését követően (1992. október) ez az időleges összeköttetés is megszűnt. A később, 1997-98-ban a holtágat a Csákányi-Dunával egy áteresz segítségével összekötötték, amely egy, az év nagy részében fennálló, kis dinamikájú kapcsolatot teremtett a Csákányi-Dunával. Ez lényegesen eltérő, új helyzetet hozott létre. 1991-től évente a holtág 2 mintavételi helyén üledékmintát gyűjtöttünk plexi mintavevő- csővel. A vizsgálatok kiteijedtek az üledék nedvesség, szerves-anyag, N, C, összes P tartalmára. Az üledék felső 5 cm-es rétegében 1991 és 2004. közötti változásokat mutatjuk be és értékeljük. Kulcsszavak: üledékkémia, időbeli változás, Schisler-holtág Bevezetés, célkitűzés: A Szigetközi mellékágrendszer még sok természeti értékkel rendelkezik (Tájvédelmi Körzet), a területen közel 100 éve folynak folyószabályozási beavatkozások. A Duna változó vízhozama térben és időben a Szigetköz területén változtatja a vízszintet (vízellátást). A Duna elterelése (1992 október) a főágban a vízszintet erősen csökkentette, s a mellékágrendszert is súlyosan érintette. 1991-ben a mintegy 400 m hosszúságú Schisler-holt-ág hosszabb idejű vizsgálatát azért indítottuk el, hogy egy az év nagy részében felszíni vízi kapcsolat nélküli, elrekesztett vízterület hidrobiológiái állapotváltozásait nyomon követhessük. Akkor még a Duna elterelése előtt a holtág a dunaremetei 500 cm-es vízállás felett a Csákányi-Dunával összeköttetésben állt. 1992 októberétől, az elterelés miatt már nem következhetett be Dunaremeténél ilyen vízállás, tehát a Schisler-holtág lefüződöttsége állandó lett. Ez az állapot 5 év után 1997-98-ban megszakadt, mert a holtágat, annak Ki végén átereszt létesítve a Csákányi Dunával összekötötték. A további vizsgálatainkban már ennek hatását kísértük figyelemmel. Anyagok és módszer A legfeljebb 40 cm mélységig vett üledék-mintákat vizsgálatainkhoz a következő rétegekre bontottuk: 1., 2., 3., 4., 5., 6-9., 10., 11-14, 15., 16-19., 20., 21-24, 25, 26-29, 30, 31-34, 35, 36-39, 40. cm. A mintákat szobahőmérsékleten szárítottuk, homogenizáltuk, majd analizáltuk. Az üledék nedvességtartalmát 105°C-on súlyállandóságig szárítva határoztuk meg. Az üledék izzitási veszteségét (LOI) - ami az üledék szervesanyag-tartalmának felel meg - 550°C-on két órás égetéssel határoztuk meg (Győri et al, 1976). Az üledék összes C-, N- és S- koncentrációinak meghatározása NA 1500 CNS analizátorral (Fisons készülék) történt. Az összes foszfort a 105 °C -on szárított, majd 550 °C -on 2 órás izzítás során keletkező izzitási maradékból IN sósavval történő 12 órás rázatás után a molibdénkék reakcióval, fotometriásan határoztuk meg (Aspila és Haig Agemain-Chau, 1976). Az adatok kiértékelése varianciaanalízissel történt (Sváb, 1981). Mintavételi helyek Az üledékminták vételére a Schisler-holtágban azonos mintavételi helyeken, a holtág K-i (Sch 2) és Ny-i (Sch 1) területén került sor (1. ábra). Mintavételi időpontok Az 1991. és 1994.-évi minták feldolgozása a nedvességtartalom, szervesanyag-tartalom, N, P és 8 nehézfém vizsgálatára terjedt ki. Az 1998, 1999, 2000, 2001. 2002. 2003. és 2004. évi vizsgálatok az üledék nedvességtartalmára, szerves-anyag tartalmára, összes C-, N-, S-, P-, szervetlen P és szerves P koncentrációjának meghatározására terjedtek ki. Eredmények Az éves jelentéseinkben részletesen elemeztük az egyes vizsgált paraméterek mélységbeli alakulását (Dinka 1995). Most az üledék felső (5 cm-es) rétege szerves-anyag-tartalmának összes P-, N- és C-koncentráció változását ismertetjük a Sehl és Sch2 mintavételi helyeken, 1991-2004 között. A 2-3. ábrákon az üledék felső rétegének átlagos elemkoncentrációit mutatjuk be, feltüntetve évenként a két mintavételi hely, ill. az évek közötti szignifikáns eltéréseket. Szerves-anyag Az üledék felső 5 cm-es rétegében a Sehl mintavételi helyen a szerves-anyag tartalom (LOI) 9,2 és 10,3 % között változott. 1991-98 között e helyen az üledék szerves-anyag tartalma kis mértékben csökkent, majd 2004ig értéke nőtt (2. ábra). A Sch2 mintavételi helyen az üledék szerves-anyag tartalma 8-18 % között változott. E mintavételi helyen a szerves-anyag tartalom időbeli változása a Sehl mintavételi helyen történt változáshoz hasonló, 1998-tól azonban a növekedés mértéke lényegesen nagyobb. A Sch2 mintavételi helyen 2001-ben kiugróan magas értékeket mértünk, 2002-től azonban a szerves-anyag tartalom csökkent, s 2004-ben már szignifikánsan kisebb volt a szerves-anyag tartalom a Sch2 mintavételi helyen, a Sch 1 -hez képest. Szén A üledék felső rétegének összes szén koncentrációja a vizsgált időszakban (1994-2004.) a Sehl mintavételi helyen 71 és 102 mg/g, a Sch2 mintavételi helyen 64 és 110 mg/g között változott (2. ábra). Mindkét mintavételi helyen a C koncentrációja 1994-től 1999-ig (Sehl) ill. 2000-ig (Sch2) nőtt. 1999-ban ill. 2000-ben az üledék szén koncentrációja a maximális értékét érte el, Sehl: 102 mg/g és Sch2: 110 mg/g. A Sehl helyen 2000-re a C koncentráció értéke a maximális érték előttire csökkent, és ezt követően értéke 2004-ig fokozatosan tovább csökkent (elérve az 1994-es értéket). A Sch2 mintavételi helyen a 2000-ben mért maximális C koncentráció (110 mg/g) 2002-ig csökkent, 2003-ban ismét nőtt, 2004-re pedig oly mértékben csökkent (64 mg/g), hogy az 1994ben mért C koncentrációnál 10 %-kal kevesebb és szignifikánsan kisebb lett, mint az ugyanezen időpontban (2004) a Sehl mintavételi helyen mért C koncentráció. 1994-1999-ig a Sehl helyen volt nagyobb a C koncentrációja (1999-ben a különbség szignifikáns volt). 2000-2003-ig a Sch2 mintavételi helyen az üledék C koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt, mint a Sehl mintavételi helyen. 2004-ben viszont ismét a Sehl mintavételi helyen mértünk szignifikánsan nagyobb C koncentrációt.