Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

27 Módosított síkvidéki kisvízfolyások makroszkopikus gerinctelen együttesei Deák Csaba Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4400. Nyíregyháza, Móricz Zs. u. 48. E-mail: deacsa@freemail.hu Kivonat: A 2005-ös év tavaszi makrozoobenton mintáiból 14 került eddig feldolgozásra. A vizsgált biotikus mutatók közül a taxon- és egyedszámok, valamint a Shannon diverzitási értékek nem mutattak statisztikailag szignifikáns különbségeket, ami a vízfolyások nagy hasonlóságát jelzi. Az egyes taxonok százalékos arányát összehasonlítva dominánsnak mutatkozott az Asellus aquaticus, valamint néhány esetben a Nemoura cinerea álkérész, ezen kívül jelentős volt a tegzesek (Limnephilidae) és a csigák aránya is. A Funkcionális Táplálkozási Csoportok (FTCS) megoszlása követte a rendszertani arányokat, hiszen uralkodók voltak a detrituszevők (Isopoda) és az aprítok (Plecoptera, Limnephilidae), illetve nagy volt a kaparok (Gastropoda) részesedése is. A taxonok prezencia-abszencia értékeivel képzett ordináció alapján három nagy csoport különítettünk el, melyek közül kettő természet közelibb állapotot mutatott, míg a maradék a tipikusan csatorna jellegű volt. kisvízfolyás, makrogerinctelenek, Funkcionális Táplálkozási Csoport, ordináció. Kulcsszavak: Bevezetés Hazánk síkvidékein természetes állapotú vízfolyás gyakorlatilag már nincs, sőt ezek többsége is csatornaként épült ki (Gulyás 1989). Ez a tendencia a Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség illetékességi területén található víztestekre is igaz, melyek makrogerinctelen vizsgálata 2005-ben is az EU Víz Keretirányelvében meghatározottak szerint történt. Természetközeli erek és patakok a Felügyelőség területén alig találhatók, és már ezek is valamelyest emberi hatásokat (partrendezés, állatok itatása, hulladék) mutatnak. Általánosan megállapítható, hogy a módosított és mesterséges vízfolyások (csatornák) makrogerinctelen együtteseiről, csak szerény információkkal rendelkezünk, így publikáltsága sem nagy. A kapott eredményeinket azon kevés, rendelkezésre álló munkákkal vetettük össze, amelyek teljesen, vagy csak részben foglalkoztak a témával, úgy mint (Adams et al. 1986, Beavan et al. 2001, Harrison et al. 2004, Lorenz et al. 2004 és Cogerino et al. 1995). Anyag és módszer A tavaszi mintavételek során vett minták közül 14 kisvízfolyás (Bódvaj, Északi-főcsatoma, Garand alsó, Garand felső, III. főfolyás, Károlyi folyás, Keleti övcsatorna, Lápi főcsatorna, Lápi mellék, Nyírbátor-Vasvári csatorna, Sár-Éger csatorna, Szamossályi árapasztó, Tisztaberki-Sár csatorna és a VII. főfolyás) eredményei kerültek analizálásra. A mintavételt kézi-hálós, „kick and sweep", valamint egyeléses módszerrel, lehetőség szerint minden élőhely típust (vízi és parti növényzet stb) átvizsgálva végeztük. A vizsgálatoknál meghatározott területegységről (25x25 cm) igyekeztünk mintát venni. Mivel a mintavételi helyek többsége nagyon hasonlónak és homogénnek adódott, így mindenhol háromszoros ismétléssel dolgoztunk. A mintákat a helyszínen válogattuk, majd 70 %-os alkoholban tartósítottuk. Az élőlények identifikációja során a lehető legalacsonyabb (elérhető) taxonómiai kategóriákig (általában genusz, faji szintig) határoztunk, kivételt képeznek a nehezen és időigényesen azonosítható csoportok (pl. Chironomidae, Oligochaeta stb.), ahol megelégedtünk a magasabb rendszertani szinttel. Az állatok meghatározásához a következő munkákat használtuk fel: kérészek (Bauemfeind & Humpesch 2001), álkérészek (Andrikovics és Murányi 2002), tegzesek (Waringer & Graf 1997), vízibogarak (Csabai 2000, Csabai et al. 2002, Olmi 1976, Jäch 1992), a többi gerinctelen csoport esetében pedig Csányi et al. (2001) munkáját vettük alapul. Munkánk során megadtuk az egyes mintavételi helyek taxon- és egyedszámait, a Shannon-féle diverzitási értékeket, illetve az előforduló magasabb rendű taxonok, valamint a funkcionális táplálkozási csoportok (FTCS) százalékos arányát, melynél Moog (2002) munkáját követtük. Az adatok összehasonlítását Kruskal-Wallis teszttel, illetve a mintavételi helyek prezencia - abszencia alapján történő összevetését többdimenziós skálázással és euklidészi távolság számításával képzett ordináció segítségével végeztük. Eredmények A taxonszámok (1. ábra) és az egyedszámok (2.ábra) tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget (j2 = 14,000; df = 14; p = 0,450) az egyes mintavételi helyek között. Megállapítható, hogy összességében az egyes vízfolyások nagyon hasonlóak a taxonszám tekintetében, ahogyan mi is vártuk, míg az egyedszámoknál szemmel láthatóan vannak különbségek, azonban ezt statisztikailag nem tudtuk igazolni. Az egyedszámbeli különbségek részben annak köszönhetőek, hogy az egyes víztestek élőhelyei nagyban különböztek egymástól. yy ** ////* > v / / f J* 1. ábra: A mintavételi helyeken talált taxonok száma /V << • / s < </V JP r . vyyyv VV y> 2. ábra: Az egyes víztestekben gyűjtött egyedszámok A diverzitási értékeknél (3.ábra), melyek között ugyancsak nem találtunk statisztikai különbséget (jl = 14,000; df = 14; p = 0,450) meg kell jegyezni, hogy az ilyen jellegű, nem mennyiségi mintavételeknél a diverzitási értékeket csak fenntartásokkal fogadhatjuk el. A Shannon diverzitás jellemzője ugyanis, hogy a ritka fajok hatását hangsúlyozza, ezért a küllemileg degradált vízfolyás (pl. Garand alsó) nagyobb diverzitási értékkel rendelkezett, mivel benne sok o-