Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. 7. táblázat Lamellibranchiata fajok előfordulása a Szigetközben entett oldal MosoniDuna Tcjfaluszigeti ágrendCsákánviDuna Schisler holtág Cikolai árrendszer Bodaki ágrendszer Ásványi ágrendBagaméri ágrendszer Hullámtér Szivárgócsatorna HU/ME ZátonyiDuna Lipóti morotva Ara ki láp Nováki csatorna Zsejkei csatorna Mentett oldal MEN MOS TEJ CSA SCH CIK BOD ASV BAG SZI ZAT LIP ARA NOC ZSC 10 13 10 2,13 5,38 4,50 2,00 2,00 2,33 1,00 5,33 5,50 4,00 2,70 2,00 1,50 2,00 1,00 16 Teljes mintavételi terület (Szigetköz) z h j < i 2 z 9 5 < < ,7; cl < o í

2 g S s 7. ábra. Lamellibranchiata fajok előfordulási gyakorisága a teljes mintavételi területen Vízterületek ÖDU TEJ CIK LIP NOC ARA ASV SZÍ BAG ZAT MOS 2. ábra. A különböző vízrendszerekre a fajösszetétel alapján végzett klasszifikáció dendrogramja Vízterek Az egyes vízterek között a faj számban kevésbé (7. táblázat), de a fajösszetételben s az egyes fajok előfordulási gyakoriságában jelentős eltérések figyelhetők meg. A mintavételi helyenkénti átlagos fajszám a legmagasabb a MosoniDunában, a legalacsonyabb a hullámtéren volt (7. táblázat). A főágban a leggyakoribb faj a Pisidium henslowanum (62,5 %) és a Sphaerium corneum (62,5 %) volt. A főág területén előforduló 13 faj 46 %-a ritka, 38,5 %-a gyakori és 15,4 %-a nagyon gyakori. A hullámtéren már megjelent a Pisidium subtruncatum (62,5 %) is a Pisidium henslowanum (62,5 %) és Sphaerium corneum (50 %) mellett. A legnagyobb fajszám ezen a területen mutatható ki 15 kagylófajjal, melyek 20 %-a nagyon gyakori, 40 %-a gyakori, 20 %-a ritka kategóriába tartozik. A mentett oldalon csak a Pisidium subtruncatum (68,8 %) képviseli a nagyon gyakori fajokat. Az itt megjelenő 10 faj 70 %-a a ritka, 20 %-a gyakori és 10%-a a nagyon gyakori kategóriába sorolható. A Mosoni-Duna elválik a többi víztértől: Pisidium subtruncatum (87,5 %), Pisidium amnicum (75 %), Sphaerium rivicola (75 %), Pisidium henslowanum (62,5 %) nagyon gyakori jelenlétével. Az előforduló 13 faj 38,5 %-a a nagyon gyakori fajok, szintén 38,5 %-a a gyakori fajok és 23,1 %-a a ritka fajok közül kerül ki. Vízrendszerek Az egyes vízrendszerekben - eltekintve azoktól, ahol csak egyetlen mintavételi helyen fordultak elő kagylók - a fajok száma 3 és 13 között, a helyenkénti átlagos fajszám 2,0 és 5,4 között változott (7. táblázat). A hullámtér és a mentett oldal össz-fajszámában és a helyenkénti átlagos fajszámban lévő különbségek ellenére a hullámtéri és mentett oldali vízrendszerek fajösszetételük alapján nem válnak el élesen egymástól (2. ábra). Mintavételi helyek Az egyes mintavételi helyeken talált fajszám 1 és 9 között változott. A helyek több mint fele kis fajgazdagsággal rendelkezik (1-3 faj között), és csak két nagy fajgazdagsággal jellemezhető hely fordult elő (8-9 fajjal). A fajok gyakoriság-eloszlásából számított diszperziós index (ID, Elliot 1971) 1,326-nak adódott, a megfigyelt gyakoriság eloszlásra a Poisson-eloszlás volt illeszthető 95% valószínűségi szinten. Gyűjtési módszerek összehasonlítása A mintavételi helyek morfológiai és áramlási viszonyai, alzatminősége, a vízi és vízparti növényzet milyensége lehetővé tette a többféle módszerrel végezett gyűjtések ered-