Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A vízi- és vízfelszíni-poloskafauna változásának hosszú távú vizsgálata a Bihari-sík vízfolyásaiban Boda Pál Debreceni Egyetem TTK Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, 4032. Egyetem tér 1. Kivonat: 2002-ben és 2005-ben vízi- és vízfelszíni-poloska faunisztikai kutatásokat végeztünk a Bihari-sík belvízelvezető kisvízfolyásaiban, melynek során 9 családba tartozó 25 faj került elő. A vizsgált vízterek fajspektruma eltérő volt. A Bihari-sík általunk vizsgált víztereinek faunája a három év alatt jelentősen átrendeződött. Biomonitorozás során észlelt faunaátrendeződést csak olyan korábbi hosszú távú vizsgálatsorozat eredményeire alapján lehet megfelelően értékelni, mely több vegetációperióduson keresztül követte nyomon a vízterek fajkészletének természetes alakulását. Kulcsszavak: faunisztika, faunaátrendeződés, vízi- és vízfelszíni-poloska. Bevezetés A vízi- és vízfelszíni-poloskák (Heteroptera: Nepomorpha, Gerromorpha) a vízi és a vizes élőhelyek egyik jellegzetes képviselői. Minden víztértipusban előfordulnak a tavak parti régióitól kezdve, a pocsolyákon át, egészen az áramló vizekben található alkalmas élőhelyekig. Ez a tény, továbbá a trofikus rendszerekben elfoglalt sokrétű szerepük (BAKONYI 1977), viszonylag magas egyedszámuk (MOLDOVÁNYI 1984) és a szennyeződésekkel szemben tapasztalható érzékenységük alkalmassá tehetik őket arra, hogy biomonitorozásuk révén egy vizsgált élőhelyen történő hosszútávú folyamatokról pontos képet alkothassunk (BÍRÓ és HUFNAGEL 2000). Egyes kutatók (EYRE és FOSTER, 1989) az akvatikus poloskákat nem tartják a legalkalmasabb monitor-szervezeteknek. Több külföldi szerző azonban összefüggést talált a partszegélyi növényzet mennyisége (MACAN 1938), egyes kémiai paraméterek (MACAN 1938; SAVAGE 1982, 1990), a szervesanyag mennyisége (MACAN 1954) és a poloskák fajegyüttesei között. A hazai specialisták több évtizedes munkája ellenére sem készült el még hazánk részletes faunisztikai feltérképezése, így a poloskák bevonása a hazai biomonitorozási programokba értelemszerűen nehézkes. A hazai kutatók közül BAKONYI és VÁSÁRHELYI (2005), NŐSEK (2005) és OERTEL (2003, 2005) 1990-től napjainkig a Szigetközben végzik a makroszkopikus vízi gerinctelenek monitorozását. A Szilas-patakon HUFNAGEL (2004) és az Alföldön Kiss (2000) végzett hosszabb távú vizsgálat-sorozatokat. Ezek a poloskakutatások azonban egy nagyobb léptékű felmérés részét képezik. Jelen dolgozat elsődleges célja azonban egy eddig kevéssé ismert kistáj (DÉVAI et al. 2005) még részletesebb faunisztikai (CSABAI 2004) felmérése mellett, a poloskapopulációk összetételében esetleg bekövetkező hosszú távú változások feltárása. A két vizsgált év eredményei alapján elvégezzünk egy összehasonlító elemzést, mely a vizsgált vízterek fajkészletének időbeni állandóságát, illetve változását hivatott szemléltetni. Anyag és módszer A mintavételi területek A mintavételek legnagyobb része vízihálózással történt, melyhez 0,5 mm lyukbőségü szitaszövetből készített, 1,5 méter hosszú nyéllel ellátott kézihálókat használtunk. Leginkább a hínár- és a mocsári-növényzet között gyűjtöttünk, mivel a vízipoloskák legnagyobb része metafitikus életmódú szervezet. A vízfelszíni poloskák begyűjtése több esetben a nyílt víztükörről történt. A befogott állatokat 70%-os etil-alkoholban tartósítottuk. Feljegyeztük a gyűjtés helyét, pontos időpontját és a gyűjtő személyek nevének rövidítését (DÉVAI et al. 1997). 2002-ben és 2005-ben három alkalommal végeztünk faunisztikai mintavételeket: tavasszal, nyár közepén és kora ősszel. Ezeket az időpontokat a vízi- és vízfelszíni-poloskák fenológiai jellemzőinek figyelembe vételével határoztuk meg, így lehetővé vált, hogy reprezentatív képet alkothassunk az egyes vízterekben élő vízi- és vízfelszíni-poloskaegyüttesekről. A laboratóriumban történő identifikáláshoz JANSSON (1986) és Soós (1936) munkáit vettem alapul. A nevezéktan KONDOROOSY (1999) munkáját követi. A mintavételi helyek felsorolásánál (/. táblázat) a víztér elnevezése után megadtuk zárójelben a közigazgatási hovatartozást, a mintavételi hely pontos, Krasszovszkij-ellipszoid alapú geokoordinátáit, illetve a megfelelő 10x10 km-es UTM-hálómező kódját (DÉVAI et al. 1987, DÉVAI et al. 1997, MISKOLCZI et al. 1997). A geokoordinátákat 1:25000 Gauss-Krüger vetületi rendszerben készült térképek segítségével határoztuk meg. A két vizsgált év eredményeit SPSS 11.5 programcsomag segítségével hasonlítottuk össze. 1. táblázat: A Bihari-sík általunk vizsgált víztereinek mintavételi helyei, Krasszovszkij-ellipszoid alapú geokoordinátái, illetve a megfelelő 10x10 km-es UTM-hálómező kódjai Kis-Körös (Nagykereki) 21°47'20" 47°11 '38" ET 52 Kis-Körös (Váncsod) 21°38'49"47°12'42" ET 42 Kődombszigeti-csatorna (Kornádi) 21°29'32" 47°01'36" ET 30 Kutas (Biharkeresztes) 21°42'13" 47°07'06" ET 51 Kutas(Csökmő) 21°19'26" 47°03'59" ET 21 Kutas (Fúrta) 21°27'52"47°03'41" ET 31 Olyvös (Fúrta) 21°28'04" 47°06'49" ET 31 Olyvös (Vekerd) 21°23'52"47°05'53" ET 31 Eredmények és értékelésük A begyűjtött 608 egyed laboratóriumi körülmények között történő identifikálása során 9 család 25 faja került elő (2. táblázat). Ez a hazai fauna 49 százaléka. Ezek között nemzetközi, ill. hazai védelem alatt álló faj nem található. Említést érdemel a Mesovelia thermalis és a Microvelia pygmea újabb előfordulási adata. Eredményeink alapján a Kődombszigeti-csatorna (Kornádi), a Kutas (Biharkeresztes), valamint az Ölyvös (Fúrta) a legértékesebb vízterek. A 2002-ben előkerült fajok 80%-a került elő 2005-ben is, míg 3-3 faj volt, melyeket csak az egyik évben gyűjtöttük. A két poloska alrend eltérően alkalmazkodott a vízi életmódhoz így tárgyalásuk külön-külön célszerű. A vízfelszíni-poloskák fajspektruma alapján 2002-ben a mintavételi helyek jól elkülönülő párokba rendeződnek. Ezek a következők: Kis-Körös (Váncsod)-Kutas (Biharkeresztes), Kutas (Csökmő) -Kődombszigeti-csatorna (Kornádi), Kis-Körös (Nagykereki)-Ölyvös (Fúrta). (/. ábra). Ezek a csoportok a fajkészlet változása miatt 2005-re átalakulnak és teljesen más elrendezésben három nagy csoportot alkotnak (2. ábra). A véletlenszerűen előkerülő ritka fajok (melyek egy alkalommal, egy helyről kerültek elő) torzítják a fajkészlet alapján való értékelést. Ha ezek adatait nem vesszük figyelembe az elemzés során, jobban nyomon követhetők a fauna változásai. Például a Kis-Körös (Nagykereki) és az Ölyvös (Fúrta) hasonlósága még szembetűnőbbé válik (3. ábra), a többi mintavételi hely azonban teljesen átrendeződik, és a teljes adatsorhoz képest eltérő csoportokat hoz létre. A gyakoribb vízfelszíni-poloskák 2005. évi adatai