Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Emlékezés elhunyt pályatársainkra - Dr. Starosolszky Ödön (1931–2006)

1 Dr. Starosolszky Ödön 1931-2006 2006. június 3-án Budapesten elhunyt dr. Starosolszky Ödön, a műszaki tudomány doktora, Széchenyi-díjas címz. műegyetemi tanár, kutató intézeti vezérigazgató, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, 1996-2003. közt elnöke, lapunk szerkesztőbizottságának tagja. A budapesti Szent Gellért urnatemetőben július 3-án Társaságunk és a VITUKI nevében dr. Bognár Győző az alábbiakkal búcsúztatta: „Búcsúzni jöttünk egy munkatársunktól, barátunktól, a magyar vízgazdálkodás nagy alakjától, aki jó kolléga és jó barát volt. Eletét a hivatásának szentelte, ott alkotott nagyot. Dr. Starosolszky Ödön, a műszaki tudomány doktora, a BME és a GATE címzetes egyetemi tanára elhagyta a földi életet, és már az örökkévalóság számára állítja fel a tudományos tételeket. Búcsúzunk tőle! Veszprémben született 1931. december 26-án. A Budapesti Műszaki Egyetem 1954.-ben okleveles mérnökké minősítette. Ugyanebben az évben belépett a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe, és most, amikor utolsó földi útjára kíséijük, egy főhatósági kitérő kivételével első munkahelyének örökös tagjaként hagy itt minket. A VITUKI-ban betöltött munkahelyét, amelyen számos, mindig magasabb feladatkört töltött be, csak 1971-75 között hagyta el, hogy az Országos Vízügyi Hivatalban főosztályvezetőként foglalkozzék a kutatás, tervezés, a vízügyi szakoktatás országos irányításával, majd ezeket tovább folytatva a vízkészlet-gazdálkodással és környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokat vezesse. Amikor belépett az intézetbe, kezdő kutató mérnök volt. Amikor a törvényes nyugdíjba vonulási időt messze meghaladó idős korában, mint vezérigazgató adta át a feladatot utódjainak, a kutató élet minden állomását sikerrel teljesítette. Ha áttekintjük tevékenységét és munkásságát, sokoldalú, általános tudású ember, uomo universale rajzolódik elénk, aki a magyar vízgazdálkodás második világháború utáni reneszánszának aktív részese, alakítója, és egyre inkább egyik értelmiségi vezetője lett. Munkássága elején a hidraulika, a műtárgy-hidraulika, majd a vízépítés érdekelte, és ezek mindegyike jól használható kézikönyveket, összefoglalásokat, kapott tőle. Az 1960-as évek első felében, amikor a magyar vízgazdálkodás - vezetési és elméleti fejlesztése mellett - a vízépítési feladatokat akkori korszerű eszközökkel látta el, a müvek minőségének biztosítását a VITUKI kutatók ellenőrzései segítették. Az újjáépített és tovább fejlesztett árvízvédelmi gátakon éppen a Starosolszky Ödön által szervezett és vezetett csoport végezte ezt a munkát. Ezeken a gátakon alkalmazták az izotópos talajtömörség-vizsgálatokat a földművek minőségének ellenőrzésére. Itt kezdődött a személyes kapcsolatunk is 40-45 évvel ezelőtt. A vízépítési kutatási tevékenységét 1968.-ban norvégiai ösztöndíjas munkával és tanulmányúttal egészítette ki. Ennek egyik fontos terméke lett a más tanulmányok mellett Norvégiában (angol nyelven) kiadott Jég a vízépítésben című könyve. Tudományos munkásságát 220 publikációja jellemzi, amelyből 90 külföldön is megjelent. Ez irányú tevékenysége során előbb a műszaki tudomány kandidátusa, majd a tudomány akadémiai doktora lett. Elénk és célirányos tevékenységének emlékét őrzi a Vízügyi Közlemények egyik, általa 33 éven át vezetett állandó rovata. Aktív résztvevője volt a nemzetközi tudományos életnek. Rendszeresen szerepelt a külföldi (és természetesen a hazai) tudományos rendezvényeken, sok esetben general reporterként, vagy elnökölt. Elnöke volt a IAHR Nemzetközi Kutatási Szövetség Jég-szakosztályának. A Világ Meteorológiai Szervezetének 20 évig volt tagja és 9 évig elnöke. Szakértőként dolgozott Sri Lankában, Egyiptomban, Nigériában, és négyszer Indiában. Szinte élete végéig előadója volt a Fejlődő Országok Akadémiájának és tagja a Tudósok Világszövetségének. Nagy horderejű nemzetközi vízügyi és környezetvédelmi feladatokat megoldó bizottságokban dolgozott az UNESCO, WMO, NATO védnöksége alatt. Idehaza 1962. óta foglalkozott a vízügyi szakemberek, köztük a mérnökök képzésével. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékén másodállású adjunktusként végzett munkát 10 évig. Másfél évtizeden át volt a mérnöki és szakmérnöki Államvizsga Bizottság tagja a BME-n és a GATE-n. Számos szakember tudományos minősítésében vett részt. Az UNESCO védnöksége alatt, a VITUKI-ban rendezett nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamon több mint 30 évig tanított. Tagja volt a BME Építőmérnöki Kar habilitációs bizottságának és doktori tanácsának Az oktatás és képzés során küzdött azért, hogy az informatika gyors fejlődése ne terelje el - főképp a fiatal - mérnökök figyelmét a természetben zajló folyamatok közvetlen megfigyeléséről, a számítástechnika által nyújtott lehetőségekkel megkönnyített, statisztikai elemzések javára. Tevékenysége szükségszerűen átnyúlt a Magyar Tudományos Akadémia területére. Tagja volt a MTA Vízgazdálkodás-tudományi. Meteorológiai és Hidrológiai Bizottságainak. 1990-97 közt a Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság elnökeként működött. Számos ad hoc bizottságban végzett munkát. Tevékenysége a vízgazdálkodás és a környezetvédelem egymást kiegészítő hatásaira is kiterjedt. Mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos körökben hirdette, hogy hazánk olyan mértékben függ a víztől, mint Hollandia. Gazdaságunk eredményességének feltétele, hogy a víz kérdését meg tudjuk oldani. Ezt több nemzetközi fórumon hirdette. Szerinte két szinten kell ez irányú kapcsolatainkat rendezni: együttműködni közvetlen szomszédainkkal, továbbá az általános nemzetközi porondon ismertté kell tenni helyzetünket, s minél gyorsabban átvenni a számunkra hasznos eredményeket A hazai szakmai és tudományos közéletben is ezt az elvet követte. A Magyar Hidrológiai Társaság Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának is volt az elnöke. Két ciklusban a Társaságot, mint annak elnöke vezette. A szakmai társadalom nagyra értékelte dr. Starosolszky Ödön tevékenységét, amelyet számos kitüntetés jelez. Számára a legkedvesebb volt a Magyar Hidrológiai Társaságtól kapott Vásárhelyi Pá! díj, a Kvassay Jenő díj, az aranygyürűvel jelzett tiszteleti tagság. A kormány is többször ismerte el a gazdag munkásságát. Tőle is megkapta 1992ben az újra alapított Vásárhelyi Pál dijat, az Eötvös Lóránd díjat, a Széchenyi dijat és a Köztársaság Középkeresztiét. Gyászoló rokonok, barátok, munkatársak, kollégák! Búcsúzzunk a sokoldalú, természetet szerető, vizeinket és környezetünket aktívan védő embertől, akinek a vadászat is szorossá tette a kapcsolatát a természettel. Búcsúzik tőle az őt saját halottjának tekintő VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Közhasznú Társaság, és búcsúzik a Magyar Hidrológiai Társaság. Most, mikor elköszönünk tőle, ígérjük: emlékét megőrizzük."