Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula: Az észak-budai (III. ker.) Üröm-hegy, Péter-hegy környéki pleisztocén paleo-hévforrások összehasonlító vízföldtani vizsgálata a maiakkal
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2006. 86. ÉVF. 4. SZ. völgyhöz annak magasságához, mint fő erózióbázishoz igazodott, illetve kapcsolódott. Miután az ürömi forrásmészkő összlet két generációs kifej lődésű, ezért valószínűsíthető, hogy a két generációs anyag bizonyos idő különbséggel halmozódott fel. A meglévő és ismert adatok alapján rögzíthető, hogy a Péter-hegyi dolomitvonulat közvetlen környezetében a negyedidőszakon belül az alsó-pleisztocén végén és a középső-pleisztocén elején mészképző paleo-hévforrások törtek fel. 3.3. Arany-hegy alsó forrásmészkő előfordulás Az Arany-hegy 177 mtszf-i magasságú mészkő előfordulás alatt a Solymár-i völgy felé eső lejtőn kb. 135140 mtszf-i magasságban tárták fel a forrásmészkövet csővezeték-fektetés során. Horusitzky H. (1939) földtani térképe is feltünteti, csak magasabb előfordulási helyzetben. A feltárt mészkő rétegzettsége alapján hévforrástóban képződött és növénymaradványokban gazdag kifejlődést mutatott. így a keletkezett mészkő olyan paleo-hévforrás-tóban képződött, amely fenékforrásokból kapta vízutánpótlódását. A paleo-hévforrások a Solymári-völgyben törtek fel az Arany-hegyi patak jobb oldalán és ott alakult ki olyan kisebb üledékgyüjtő, amelyben a forrásmészkő képződött. E paleoforrás keletkezése genetikailag a Solymárivölgy bevágódásával áll szoros kapcsolatban és ez a folyamat tárt fel egy olyan karsztos közetet kiemelt helyzetben (felső eocén mészkő), amelyből a hévíz származtatható. Továbbá, ez a paleo-hévforrás származásilag egyértelműen összekapcsolható az Ürömi-hegyi paleohévforrással, ezért annak felső-pleisztocén kori utódának tekinthető. Ez a forrásmészkő előfordulás mai 135-140es tengerszint feletti magasságával ilyen látszólagos paleo-karsztvízszintet jelez, bizonyítva azt, hogy korban fiatalodó paleo-hévforrások nyomás viszonyainak magassági értékei egyre közelítenek a napjainkban tapasztalt és mért adottságokhoz. 3.4. Üröm-hegy alsó előfordulás E forrásmészkővel és a hozzá kapcsolódó paleo-hévforrással Schréter Z. (1953) foglalkozott a mészkő kataszterében. Leíija, hogy a Péter-hegy - Üröm-hegy északnyugati elterjedését lezáró, a Solymári völgyből kiágazó északkeletdélnyugat irányú Szentes F. (1932) által elnevezett Ürömpilisborosjenő-i medence déli oldalán a forrásmészkőnek egy kisebb felhalmozódása található a Solymári völgy közelében. Megemlíti, hogy a mészkövet egy kisebb kőfejtő tárta fel. Az előfordulás és környezete ma már teljesen beépített. A hetvenes években még kisebb kibukkanásban közvetlenül tanulmányozható volt. Az akkori megfigyelés szerint a mészkő rétegzettségéből tavi keletkezést állapítottam meg. E mészkő előfordulás és paleo-hévforrás szervesen kapcsolódik a Solymári-völgyhöz, mint az adott térség erózió bázisához, amely felé irányulnak hosszabb-rövidebb mellékvölgyek, vízmosások és lejtőkről lefolyó felszíni vizek. A középső- és felső-pleisztocénben végbement eróziós folyamatok során alakult ki az alsó-oligocén agyagos rétegek lehordása révén az Üröm község felé irányuló mellékvölgy és exhumálódott az a karsztos kőzet, amelyből a mészképző paleo-hévforrás tört fel. így ezen a részen is kialakult egy kisebb fenékforrások táplálta hévforrástó mészképződéssel A tárgyalt paleo-hévforrásból keletkezett forrásmészkő mai települési magassága kb. 150 mtszf-i látszólagos paleo-karsztvízszintet jelez és egyben a Solymári-völgynek, illetve az Arany-hegyi pataknak mészképződés időszakában kialakult völgyszintjét is rögzíti. 3.5. Külső bécsi-úti paleo-hévforrás és forrásmészkő Szentes F. 1932-ben szerkesztett vízföldtani térképén, amely a Nagykevély környékének hidrológiai viszonyait ábrázolja az előzőekben tárgyalt ürömi-pilisborosjenői félmedence északnyugati oldalán is jelez egy kis forrásmészkő kibukkanást, amelyet a 2. táblázatban Külső-bécsi úti előfordulásként tüntettem fel. Helyszíni bejárásom során tapasztaltam, hogy a terület teljesen beépült, így nem sikerült azonosítanom és a forrásmészkő kifejlődését, típusát meghatározni. Paleo-vízföldtanilag valószínűsíthető, hogy a félmedence kialakulása során az erózió ezen a részen is exhumált a kiscelli agyag környezetében vízvezető kőzetet, amelyböl paleo-hévforrás tört fel és környezetében kialakult egy kisebb üledékgyüjtő. Az eddigieket összefoglalva megállapítható, hogy a péter-hegyi dolomit vonulat környezetében a pleisztocén második felében olyan paleo-vízföldtani adottságok alakultak ki, hogy a budai termál karsztból öt helyen mészképző paleo-hévforrás tört fel és csapolta meg a rendszert. Ez a hévforrás tevékenység még napjainkban is tart (csillaghegyi és rómaifürdői források). Tehát a mai hévforrás tevékenység a forrásmészkövek alapján a Péter-hegy környezetében kb. 1 millió évig követhető vissza. A térségben azonban a Solymári-völgyhöz kapcsolódó hévíz feláramlási pálya mentén nem csak a Péter-hegy környezetében képződtek forrásmészkövek. A völgy jobb oldalán már a Budai-hegység Hármashatár-hegy északnyugatdélkelet irányú vonulatához csatlakozóan is és ezen belül a csúcshegyi felsőtriász-felsőeocén karsztos kőzet kibukkanások alatt a Solymári-völgy felé eső lejtőkön; az ún. Csúcshegyi dűlő területén forrásmészköveket mutattak ki a vizsgálatok. Az itt keletkezett két önálló forrásmészkő előfordulás Horusitzky H. 1939-ben kiadott 1:10 000 m térképén szerepel lösszel fedett édesvízi mészkő megjelöléssel. Ezeket az előfordulásokat a helyi térképi elnevezést átvéve Csúcshegyi dűlői paleo-hévforrások és forrásmészkövek megnevezéssel tárgyalom. 3.6, Csúcshegyi dűlő Vadóc utcai paleo-hévforrás és mészkő Horusitzky H. (1939) ennek az előfordulásnak nagyságát a térképen kb. 350x200 m-ben adja meg, amely jelentős elterjedésű és nagyságú keletkezésre utal. A forrásmészkő települési magasságát 175-165 mtszf -ben közli. A terület ma már beépített és a korábbi helyszíni bejárás során a felszíni törmelék anyag alapján tavi keletkezésre utaló adottságokat figyeltem meg. A Horusitzky H. által közölt a területre eső ásottkút adataiból a mészkő 4-6 m vastagságára lehet következtetni. A fekvőben pedig homokos kavicsot és kiscelli agyagot ír le. A vizsgált területen fakadó recens hévforrásoknál végzett feltárási eredmények alapján valószínűsíthető, hogy az itt fakadó mészképző hévforrás is kiemelt helyzetű karsztos kőzetből tört fel, amely Solymári-völgy bevágódása során exhumálódott és vált a termál karsztrendszer megcsapolójává. Továbbá a forrásfeltörés környezetében az akkori Solymári- -völgyben kialakult egy jelentős nagyságú üledékgyüjtő és fenékforrásokból táplálkozó hévforrástó, amelyben kedvező feltételek alakultak ki a mélyből felhozott karbonátanyag felhalmozódására.
