Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Dr. Rónai András (1906–1991) centenáriumán

1 Száz éve, 1906. június 13-án Nagyszebenben született dr. Rónai András, a földtudomány doktora, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjas tiszteleti tagja, a Társaság által müveit tudományszakok elismert tudósa, lapunk, a Hidrológiai Közlöny szerkesztő bizottságának másfél évtizeden át elnöke, több évtizeden át tevékeny tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagja. Élettörténete elénk tálja a politikai földrajz hazai tudománytörténetének egyik fontos korszakát: Magyarország történelmének, a második világháború előtti és alatti területgyarapodásainak, majd a békekötés előkészítésének olykor a titkos diplomáciába sorolható szakaszát, tanítványként, majd munkatársként Teleki Pálhoz, történelmünk tragikus alakjához fűződött kapcsolatát. A továbbiakban, 1950. után, a Magyar Állami Földtani Intézet szolgálatában legfontosabb tevékenységévé a hazai síkvidéki talaj- és mélységi vizek kutatása vált. 1985-ben tette közzé ,^4z Alföld negyedidőszaki földtana" c., teljes Alföld-kutatási tevékenységét összefoglaló monográfiáját. 1986-ig, 80 éves koráig munkaviszonyát fenntartva dolgozott. 1989-ben adták ki „Térképezett történelem" c., önéletrajzi munkáját. 1991. augusztus 13-án Budapesten hunyt el. A farkasréti temetőben temették el. * Rónai Andrást az 1918. évi államfordulat következményei Románia területéről fiatalon Budapestre sodorták. 1924-ben beiratkozott a Műegyetemhez tartozó Közgazdaságtudományi Karra.. Itt találkozott a gazdasági- és politikai földrajz professzorával, Teleki Pállal, aki felvétette az Államtudományi Intézetbe, amelynek utóbb igazgatója lett. Ezt az intézetet Teleki Pál 1926-ban azzal a céllal alapította, hogy a minket környező utódállamokból gyűjtsön minden közérdekű adatot, kiadványt, sajtóközleményt az ottani politikai és társadalmi életről, szerezzen be minden térképet és helység-névtárt. Az adatokból az Intézet naprakész statisztikai adatokkal rendelkezett, s pontos térképeket rajzolhatott, hogy mely helységekben élnek magyarok, hányan, milyen népekkel együtt, s milyen változások következtek be az etnikai képben. Magyarország kormányai ezek alapján kereshették annak lehetőségeit, hogy az ország határait néprajzi alapon megváltoztathassák. 1938-ban Magyarország Csehszlovákiával az Államtudományi Intézet térképei alapján (a kulisszák mögött) meg is tudott egyezni egy új, néprajzi határ megvonásában. A „bécsi döntés" lényegében már csak a vitásnak megmaradt, az összes átcsatolandó terület 10 %-át kitevő részek sorsát intézte - nagyjából kettéosztással. 1938. őszén Rónai András két titkos küldetés részese is volt: Rómában az olasz külügyminiszterrel, Prágában a ruszin országrész miniszterelnökével tárgyalt. Ez utóbbi alkalommal a csehszlovák csendőrség rövid időre le is tartóztatta. (E megemlékezés szerzőjeként Rónai Andrással fennállott évtizedes szakmai ismeretségem után ébredhettem rá, hogy - 1938-ban csehszlovákiai magyar lévén - akkori tevékenysége későbbi életsorsom egyik közvetett alakítója lehetett). 1940-ben az Államtudományi Intézet adatait az erdélyi határmódosítás megalapozásakor használták fel. Az Intézet a kinevezett „anyaországi" és a „visszacsatolt" tisztviselőket ismertette meg a régi és az újonnan kapott területek társadalmi és néprajzi viszonyaival. Az adatgyűjtési és térképezési munka tovább folyt, mert Teleki Pál miniszterelnök az akkor már folyó második világháborút lezárni hivatott későbbi békeszerződésben is meg akarta erősíteni az elért területi változásokat. Teleki Pál 1941-ben bekövetkezett öngyilkossága azonban majdnem az Intézet végét is jelentette. Végül megszervezték a Teleki Pál Tudományos Intézetei, amelyben önállóságának megtartásával az Államtudományi Intézet is helyet kapott, Rónai András vezetésével. Az Intézet 1944-ben a bombázások elől Balatonfüredre települt, s a balatoni frontvonal szélén folytatta munkáját a szovjet csapatok 1945. március végi megérkezéséig. De, azután a béke-előkészítés során már senki nem vette figyelembe a kész dokumentumokat. A békeszerződés 1947. február 10-i aláírása után Rónai Andrásnak alkalma nyílt Párizsban találkoznia azzal az Emmanuel de Martonne francia professzorral, aki 1918-ban földrajzi és népességi szakértő volt a trianoni béke területi rendelkezéseinek előkészítésében. Átadta neki atlaszát, és amikor a professzor áttanulmányozta annak adatait, akkor jött rá, hogy, amit ugyan sejtett, hogy a franciák kis szövetségesei becsapták. Rónai megállapította róla: „Hibázott, tévedett, de volt ereje ezt beismerni. Magamban felmentettem. De vajon azok a százezrek, akiket az ő rábólintásával hazátlanná tettek, felmentik-e?" Rónai András élete előbb 1945-ben, majd 1948. után végleg új irányba fordult. „Kevés embernek adatik két élet" - írták róla később. Szóljunk tehát a továbbiakban „második életéről". Dr. Vágás István * Dr. Rónai András (1906-1991) centenáriumán