Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
3. szám - Bazsika Emőke: Az M31 autópálya vízelvezetése és vízrendezési feladatok Nagytarcsa térségében
BAZS1KA E.: Az M31 autópálya vízelvezetése 61 II. 2.2.10. A burkolatról lefolyó víz elvezetése az 5+500, 5+850 szelvény közt A pálya ívben és bevágásban halad, a szabvány szerint alkalmazandó vízelvezetési megoldást a fent említett pályaszakaszoknál már ismertettem. II.2.2.11. Általánosan alkalmazandó elvek A hossz-csatomák méretének, helyének összefoglalása:: 2. táblázat: A csatornák adatai A terhelő szakasz J szelvényei Vml0% Ű kezdete vége (m'/sec) (m) 0+800 1+150 0+800 1+000 0,19 0,40 1+000 1+150 0,14 0,33 0,50 1+850 2+800 1+850 2+350 0,47 0,94 0,60 2+350 2+550 0,19 0,47 0,50 2+550 2+800 0,28 0,50 2+900 3+022 0,16 0,40 3+870 4+500 3+870 4+100 0,22 0,64 0,50 4+100 4+300 0,19 0,42 0,50 4+300 4+500 0,23 0,40 5+496 5+800 5+496 5+600 0,11 0,33 0,50 5+600 5+800 0,22 0,40 A rézsü-surrantók, aknák elhelyezésénél figyelni kell arra, hogy kiosztásuk összhangban legyen a hidas tervezők által kijelölt surrantókkal, aknákkal, a híd burkolatára hullott csapadék elvezetésének megoldása beköthető legyen a pálya vízelvezetési rendszerébe. A hossz-csatornákat mindig ferdén kell kikötni, hogy a kitorkolló nagy mennyiségű víz ne tegyen kárt az árokban. Hossz-csatomák és rézsű-surrantók árokba való kikötése esetén minden esetben ellenőrizni kell, hogy az árok mélysége elegendő-e. Ha nem, az árkot mélyíteni kell, vagy máshol kell megoldani a kivezetést. II.2.3. A földmű víztelenítése A burkolat-szerkezet víztelenítésére a hosszirányú vízmozgás megakadályozására keresztszivárgók kerülnek elhelyezésre min. 300 m-enként. Keresztszivárgó alkalmazása szükséges még völgyhíd elé, töltés előtt és után az esetleges szivárgó vizek összegyűjtésére. Homorú lekerekítésben hármat kell elhelyezni 50 méterenként, a betervezett víznyelőktől 5 méterre. A padka alá a burkolatszerkezeti rétegek széle és a rézsű között paplanszerű szemcsés réteg kerül beépítésre a burkolat-szerkezeti rétegekben szivárgó vizek kivezetésére. Ezt a réteget töltésnél, illetve árokkal kinyitott bevágásnál rézsűre kell kivezetni. Az el választó-sávba bejutó felszíni eredetű csapadékvizek összegyűjtésére és elvezetésére szivárgó-paplan és hossz-irányú szekrény-szivárgó épül. A hossz-irányú szekrény-szivárgó víznyelő-ráccsal ellátott ellenőrző aknákba kerül bekötésre. III. Árvíztározó III.l. Bevezetés, a terület bemutatása Mint azt korábban említettem, a Szilas-patak vízjárása erősen ingadozó. Az utóbbi évek csapadékos időjárása miatt Nagytarcsa települést többször öntötte el árvíz. Mivel a faluban kiépített burkolt meder nem képes a nagyvizek elvezetésére, az önkormányzat egy árvíztározó létesítésének lehetőségére, főbb paramétereinek meghatározására kért vizsgálatot. Elsődleges cél egy árvízcsúcs-csökkentő tározó megépítése. Az önkormányzat javaslata szerint a völgyzárógát anyagát az autópálya építés során felhalmozódott földanyag szolgáltatná. Az M31 autópálya megépítése miatt a tározót a patak 2+800 km szelvénye fölött célszerű elhelyezni, hogy a pályán kialakított völgyhidat is védjük az árvíztől. A patakkal párhuzamosan fut a 3102 sz. út. A patak medre az autópálya keresztezés fölött alig követhető, fákkal, bokrokkal benőtt terület. III.2. Az árvízhozam meghatározása A tervezés első lépése a Szilas-patak Nagytarcsaimellékága vízgyűjtőterületének meghatározása volt az autópálya keresztezés szelvényében. A terület nagysága 12,26 ha. Ennek ismeretében meghatározható a vízgyűjtő árvízhozama. Ehhez több módszer áll rendelkezésre. Az eredmények összehasonlítása után választható ki a mértékadó árvízhozam. Cserm ák-m ódszer: A módszer hazai megfigyelésekre támaszkodik, jól tükrözi a magyar vízgyűjtők jellegzetességeit. A számítás síkvidéki területen nem alkalmazható, a Gödöllőidombságon viszont igen. A 3 %-os árvízi hozam meghatározására izometrikus térkép áll rendelkezésre, melyről leolvasható az adott területhez tartozó árvízi tényező értéke. Az árvízi tényező és a terület kétharmados hatványának szorzata adja a vízhozamot 10-25 km 2 vízgyűjtőterületek esetén. A módszer alkalmazható 3 %-tól eltérő előfordulási valószínűségű árvíz esetén is. Az alkalmazandó szorzótényező értéke diagramról olvasható le. Kollár-féle eljárás: A módszerrel hegy és dombvidéki vízgyűjtők árvízhozamai becsülhetők. A patak vízgyűjtő területe átlagosnak minősíthető, hiszen szántók, rétek tagolják, lejtése szintén átlagos. A számításhoz két grafikon ad segítséget. A egyikről a 10 %-os előfordulási valószínűséghez tartozó árvízhozam fajlagos értéke olvasható le, a másikról a szorzó-tényező, mellyel a 10 %-tól eltérő vízhozam határozható meg. Ezeket a területtel szorozva kapjuk a mértékadó árvízhozam értékét. Racionális módszer: „A módszer lényege az az elv, hogy a vízfolyás vizsgált keresztszelvényének mértékadó vízhozamát az a csapadék szolgálja, amelynek időtartama megegyezik a vizsgált szelvényhez tartozó összegyülekezési idővel." (Kőris, 2003) Az összegyülekezési idő számítása a Wisnovszky által bevezetett képlet alapján történt. Az ehhez szükséges adatok (völgy hossza, és átlagos esése) térképről olvashatók le. Következő lépés az átlagos lefolyási tényező meghatározása. A vízgyűjtőterületen különböző arányban található szántó, rét, erdő, kertművelésü terület, és az autópálya burkolt felülete. Ezek ismeretében számítható az átlagos lefolyási tényező értéke. A különböző előfordulási valószínűségű árvízhozam meghatározásához különböző intenzitás-érték tartozik. A terület, intenzitás, átlagos lefolyási tényező szorzata adja a mértékadó árvízhozamot. Összehasonlítási A három módszer különböző előfordulási valószínűséghez tartozó vízhozamait (m 3/s-ban) a 3. táblázat tartalmazza.
