Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

3. szám - Konferencia a Tisza-Körös hajózhatóságáról, vízgazdálkodásáról és természetvédelméről (Csongrád, 2005. október 28.)

Konferencií^^songrád 43 kat tett értünk délvidéki magyarokért. A Tisza a történelmi Magyarország egyik legnagyobb folyója volt, teljes hosszában, 1419 km hosszúságban hömpölygött az Alföldön keresztül. Trianon után öt ország birtokolja a vízét, és ennek összhosszából Szerbiának 164 km hosszú folyószakasz jutott, vagyis a vízgyűjtőből 5 százalék. Ismert, hogy a széles és lapos medrü folyó, aminek a keresztszelvénye Törökbecsénél 210 méter, míg dunai torkolatánál 240 méter. A kisvízi medermélység 3,9- 4,4 m, azzal, hogy a mederesés a torkolat felé haladva kilométerenként 3,5 centiméterrel csökken. Bár folyó kis mederesése miatt a világ leglassabb folyói közé tartozik, rendkívüli medertulajdonságokkal rendelkezik. A vízáramlás sebessége Szerbia területén, 0,36 - 1,18 m/s, átlag 0,6 m/s. A Tisza vízének évi, tehát időbeni megoszlása rendkívül aránytalan, így a legmagasabb vízállást Törökbecsénél mérték 1970-ben, +950 centiméterrel, és ugyanitt mérték a minimumot is 1947-ben -254 centiméter volt. Beszámolómat szándékosan kezdtem közhelyes stílusban, mindenki számára ismert adatokkal. Szeretném épp ezt felhasználni egy igen fontos gondolat közlésére, kiindulva Szerbia alapvető vízrajzi viszonyaiból. Szerbiának határokon belüli vízfolyása csak 8 százalékát képezi az összes folyóvizeknek, míg 92 százalékát az úgynevezett tranzit, határokkal metszett vizek adják. Ez év szeptemberében a szerb kormány elfogadta a mezőgazdaságra és a vízügyekre vonatkozó nemzetközi stratégiáját, aminek egyik fő eleme olyan vízügyi létesítmények megépítése, amelyek a fent felsoroltak alapján csökkentik az egy év keretein belüli vízfolyam-ingadozásokat. E stratégia külön kitér arra, hogy még idejében el kell kezdeni egyeztetni a térség országaival a vízügyi létesítmények vízügyi koncepcióját, tekintve a környező országok megnövekedett fejlesztési ambícióira. Lásd, Vásárhelyi Terv. Szerbia keleti része folyamatosan lakatlanná válik épp a miatt, hogy nincs megoldva a víz biztosítása. Ilyen szélsőséges határesetek megváltoztatására és sok más fontos tényező és követelmény megvalósítása érdekében épült meg 1977-ben a Törökbecsei Duzzasztó, a folyó 63 kmes szelvényében. Ez egy többfunkciós vízszabályozó központ. Elsődleges célja az volt, hogy ellássa azt a Bánátot vízzel, mely terület még 1942-ben is - Nagykikindától, Nagybecskerekig - a magas belvizek miatt novembertől májusig szárazföldi úton megközelíthetetlen volt, de a csatornázási munkálatok következtében, jórészt szikes pusztasággá változott. A vízlépcső megépítése után a duzzasztott vízszint gravitációs úton ellátja a Bánát településeit vízzel, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a környék ipari fejlődése. Sajnos a tisztító berendezések hiánya miatt a városok a kapott vízért óriási mennyiségű szennyvízzel fizettek, visszaeresztve azt a csatornákba. A bánáti főcsatornarendszernek ezen kívül még több kiemelten fontos rendeltetése is van. A főcsatorna-rendszer mellett kiépült a halas tavak egész sora, beindult a vízi közlekedés, kikötők épültek - főleg sódert, építőanyagot, műtrágyát szállítottak - ez a szállítás túlhaladta a tervezett szállítási mértéket, megindult az öntöző berendezések kiépítése, rekreációs- sport és turisztikai folyamatok. Árvízvédelmi szempontból is jelentős a csatornarendszer, tudniillik nagy víz esetén megcsapolja a Tiszát és ezt a mennyiséget a Tisza alsó szakaszán visszabocsátják a Dunába, jelentősen csökkentve ezzel az árvízveszélyt. A vízlépcső másik fontos szerepe a megfelelő vízszint biztosítása az Észak-Bácskai Regionális Vízrendszer ellátásához. A Tisza-Palics főcsatorna létfontosságúvá vált a homokvidéken épült Szabadka ellátásában. Néhány szót a folyó vízminőségéről, a nagy szennyezőket négy csoportba sorolnám. Első helyen szerepel a határon túlról eredő szennyezés, következő helyen a hazai szennyezők (nagyvárosok), harmadik helyen szerepel az utóbbi évek néhány nagy szárazsága, ami csökkentette a vízhozamot és a víz hígító-oldozó szerepét, és a negyedik helyen szabad csak említeni a törökbecsei vízlépcső negatív hatását, ami hozzájárul ugyan az előbbi gondok súlyosságához, de nem előidézője. Összegezve az elmúlt harmincnegyven évben lejátszódó negatív változásokat az a megállapításom, hogy hanyag, felelőtlen hozzáállás következménye. A Tisza parti városok, települések önkormányzatai társulásba tömörültek a folyó megmentése érdekében. Ennek eredményeként a vízlépcső üzemeltetésében lényeges változások történtek, főleg nagy víznél, de amikor csak lehetett, nyitva állt a vízlépcső záróeleme, ennek következtében a felgyülemlett nagy mennyiségű iszap jelentős része, egy-egy nagyobb árhullámmal kimosódott a mederből, gyógyult a folyó, és ma már néhány éve a magyarkanizsai és a zentai szakaszon tömeges tiszavirágzás tapasztalható. Műszaki rész. A Jaroslav Cemi kutatóintézet egy 1944-ben kidolgozott keretterv alapján elvégezte a Tisza törökbecsei vízlépcső és az országhatár közötti szakaszán a geodéziai méréseket. Tanulmányt készített a mederváltozásokról az 1981-1994 közötti időszakra. E tanulmány a következő fejezetekből áll: 1. geodéziai adatok feldolgozása, a Tisza mederváltozás elemzésére szolgáló adatbázist az 1981-1994 mért szelvények mérésadatait szolgáltatták, Ennek alapján elkészült a hidrológiai adatok bemutatása és feldolgozása 1981-1994 közötti időszakra, ennek az elemzésnek az alapjául az említett időszakban mért vízszintek szolgáltak. A becsei gát üzemeltetési szabályzata szerint 110 m

3/s alatti vízhozamnál a vízszintet mesterségesen szabályozzák, míg e fölött a természetes szabályozás a mérvadó. Ebből látható, hogy az 1981-1989-es szakasz vízben bőségesebb volt, mint az előző évek. 1981-ben regisztrálták a legnagyobb vízhozamot, amelyik 2803 m

3/s volt. Az 1990-94 közötti évek kis vízhozamúak voltak. Beszámolóm gyakorlatilag tartalmazza a fejlődési irányzatok elemzését, a mérési adatokat, de a rövidre szabott idő miatt ezt most nem részletezném. A mért adatokat értékelve arra lehet következtetni, hogy a felmért szakaszon nem lehet beszélni kifejezetten deformációs fejlődési irányzatokról. A térfogat-csökkenéses és növekedéses szakaszok váltják egymást és a lokális deformáció nem haladja meg a 200 m

3/m-t. Kivételt képeznek azok a szakaszok, amelyeknél a deformációk a mederben végzett beavatkozások következtében léptek fel. A Tisza-meder morfológiai paramétereinek elemzése. Az említett szakaszon a keresztszelvények mérete változó, 1170 m

2-től 2600 m

2 — ig. A szelvények felületi középértéke a szemlélt tiszai szektorban 1960 m

2. A szektor 75 százalékán a szektorok felületei 1800-2000 m

2 között ingadoznak. Az 1994-es értékeket összevetjük az 198l-es adatokkal látjuk, hogy a szelvények 1420-1460 m

2-ig terjednek. Átlagosan a