Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

3. szám - Konferencia a Tisza-Körös hajózhatóságáról, vízgazdálkodásáról és természetvédelméről (Csongrád, 2005. október 28.)

41 nem engedi ki búzás uszályt, aki pedig esetleg kimehetne, mert reggel óta jött még tizenöt centiméter víz. Az automata vízmércék kialakítása körülbelül húsz kakaóbiztos számítógép ára lenne. Ennyiből a teljes Dunát és Tiszát tele lehetne rakni automata vízmércékkel. Ez után a hajós tudná - mint ahogy Németországban tudja hogy el tud-e indulni. Mi meg most úgy hajózunk, mint az Onedin család, körülbelül azon a színvonalon is állunk. Fontos a bizonyítványok egységesítése is. Soha nem szabad kihagyni az embert és az oktatást, az ember is nagyon fontos dolog. Mindenhez kell ember. Az evezőhöz is kell ember, a számítógéphez is kell ember. Viszont ha nem egységesítjük a bizonyítványokat, akkor a német, meg a holland a Dunára, meg a Tiszára majd - ha a nemzetközi egyezmények megengedik - megkapja a képesítését, a magyarnak pedig harminc évet kell majd hajóznia, mire rendes képesítést kap. Most hogy így megérkeztünk az EU kellős közepére. A befektetési szakadék is fontos. Riasztó számok vannak. Hollandiában az alágazat súlya negyven százalék. Mondhatnánk azt, hogy ki az a barom, aki Hollandiát hozza fel példának, hiszen egy nagyon fejlett ország. Igazuk van, de ott is csak nyolc százalék a befektetési súlya a vízi-közlekedésnek az össz-büdzsét tekintve. Nézzük már meg a magyarországi adatokat. Az alágazat súlya egy százalék, ez is egy jó nagy hazugság, de nagyon szépen hangzik, van aki háromra teszi, az nagyobbat hazudik, mint én ezzel az eggyel, viszont a befektetés a nullához konvergál. Van valamennyi pénze az ágazatnak, de az semmire nem elég. Ez ahhoz hasonló, amikor lefestik zöld szinüre a füvet, nehogy azt higgye az alezredes úr, hogy kiszáradt. Ezt át kell lépnünk. Nézzük meg az EU-municiókat, hogy lássuk, mi van abban a világban. Ott van a Fehérkönyv és a Fehér-könyv II. is. Akárki is írta ezeket, esze is volt, humora is. Ebben szépen le van vezetve, hogy kedves elvtársak, ez és ez a teendő. Nekünk egy dolgunk van, meg kell szépen tanulnunk. Természetesen idézhetném azt az akadémikust, aki azt mondta, hogy a fejünk nem azért van, hogy mindent tudjunk, hanem azért, hogy tudjuk, mit hol kell keresnünk. Kedves döntéshozók, a Fehér-könyvben kell keresni! Ott a Marco Polo I. és II. a Marco Polo, most nem az utazásról szól - Szegeden olyan kikötőt kell például építeni, mint amilyen a Rajnán, vagy a Dunán van, vagy a Mosellen, nem a New York-i kikötőt kell utánozni. Nyugat-Európában húsz millió tonna árút kívánnak átirányítani évente a vízi-közlekedéshez. Százöt millió euró volt az első büdzsé terv, a második, ha jól emlékszem, hatszáznegyven millió. Léteznek különböző ajánlások a Fehér-könyvben. (Programok, ajánlások, szakértői munkák.) Nem kell figyelmen kívül hagynunk egy nagyon fontos dolgot. Az EU közlekedési piaca folyamatosan növekszik, de aki nagyon ellenzi a hajózást, annak azt tudom üzenni, hogy ne a víztől féljen, hanem a betontól. Ha jobban megnézzük, akkor a Tisza, vagy a Duna egy négy illetve tíz sávos autópályának felel meg. Az úristen ide teremtette az országot a közepére. Nem tudjuk a 2*3 sávos német autópálya hosszt megduplázni. A Dunán viszont mind a tíz sávot és a Tiszán pedig mind a négy sávot tudjuk használni. Figyeljünk oda. A navigáció és az árú-fuvarozás elősegítése a két folyón szintén nagyon jelentős dolog. Állandóan össze-vissza maszatolunk az adórendszerrel kapcsolatban, vegyék azt is tudomásul, hogy soha nem lesz teljesen fehér a gazdaság. Ez is a törvényhozásban ülők feladata lenne. Akkor lehet fehérebb a gazdaság, ha egy keretet megtermel, amit akkor lehet, ha egy normális, kiszámítható keretet hoznak létre az alágazatnak. A hajózásnak nagyon fontos lenne a hosszú futamidejű kölcsönök támogatása. A vízlépcsőt nem lehet kölcsönből építeni, a hajózások viszont meghalnak a felvett kölcsönökkel. (25 vagy 60 hónapos futamidővel) Ugyanis egy átlagos hajó megtérülési ideje tizenkettő év a folyamon. Ez azt jelenti, hogy azzal a hollanddal szemben, akinek a nagyapja vette az első hajót, az apja meg törlesztett harminc évig, most meg már az unoka hajózik rajta, azzal szemben én még csak a nagyapa korában vagyok ma, és ha elmegyek egy bankba, akkor nem értik, hogy miért akarok én kölcsön kérni, és nem értik, hogy milyen fedezetetjelent rá egy hajó. A hajó egy olyan fedezet, ami úszik a vízen, viszont tíz-tizenkét év kell, mire a kölcsönt vissza tudom fizetni. Tehát nagyon fontos, hogy hosszú futamidejű kölcsönöket támogassanak, alacsony kamatozással, ha egy mód van rá. A hollandoknak - sőt a románoknak is! - ez sikerült. Európa gerincét jobban ki kell használnunk! Nagyon fontos dolog, hogy ne csak az intermodalitásra és logisztikai központokra koncentráljunk. Ebben az országban azt hiszik, hogy ha összevissza bökdösik színes gombostükkel a térképet, akkor logisztikai központokat ki lehet jelölni. Hát nem. A logisztikai központok helyét a piac fogja kijelölni. Annak, aki nem tudja hova akar hajózni, annak soha nem fog jó irányba fújni a szél. Nekünk is tudni kell tehát, merre kívánunk hajózni, akkor jó szelünk lesz. Máskülönben marad a maszatolás és a hazudozás, és ebben elég jók vagyunk. Ne akarjunk a Tiszán konténert forgalmazni, ne akarjunk japán színes televíziókat szállítani, nem fog sikerülni. Viszont a folyékonyáru-szállításban hosszabb távban vannak lehetőségek, a szárazáru-szállításban vannak lehetőségek és a „rés" piacokba be-be lehet törni, bár csak ritkán. A hajókat kell a nauticai feltételekhez alakítani és nem fordítva. Nyolcvan centis merüléssel nem lehet semmit sem csinálni. A tiszai lehetőségek: A kereskedelemről már szó volt. A kikötők helyett alkalmanként elég csak berakóhelyeket építeni. Nem kell kétszáz méter hosszú rakpartot építeni oda, ahol csak három hónapig rakodják a gabonát, építsünk egy olyan helyet, ahol ki lehet kötni egy uszályt, és gyorsan be lehet rakodni a rakományt, ami utána elmegy a Fekete-tengerhez. A hajóépítést és javítást sem hagynám ki. Munkahelyet teremt és évszázados magyar agyakat hagyunk ki. A magyar hajóépítő és javító mérnöktársadalom extra jól képzett valami, és ezt sikeresen szétvertük az elmúlt tizenöt évben. A turizmus is fontos dolog, bár nem értek hozzá - én csak egy hülye turista vagyok, aki mindenhol ott hagyja a pénzét. Nagy lehetőség ez is. Az erőmű. Erre szoktak mindig felháborodni a zöldek. Beszéljünk már végre őszintén. Meg kell építeni a hajózható folyóinkon az erőmüveket, ahhoz, hogy hajózhatók legyenek. Van még egy rossz hírem, ha már elkezdték megépíteni az erőműrendszereket, akkor már be is kell fejezni! Félmunkát végeztünk idáig. Az, hogy most húsz évig arról vitatkoztunk, hogy kell, vagy nem kell... hagyjuk a múltat. Eze-