Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

3. szám - Konferencia a Tisza-Körös hajózhatóságáról, vízgazdálkodásáról és természetvédelméről (Csongrád, 2005. október 28.)

JConferenciaji^C^ magáévá tette, utána a védett területeket is - a Natura 2000-es területeket - kihirdette. Ezzel körülbelül azt próbáltam előre vetíteni, hogy van egy műszaki beavatkozási szándék, tisztes szándék, hosszú évtizedek óta a csongrádi duzzasztó és a Tiszaalpári Duzzasztó létrehozására, és van egy olyasfajta háttér, amelynek a figyelembe vétele a további szándékoknál megkerülhetetlenné vált saját országunk szándékai szerint és megkerülhetetlenné vált az uniós csatlakozásunk okán is. Ezeket mindenképpen előre kellett bocsátanom, mielőtt arra a kérdésre próbálnék rátérni, hogy hogyan érinti ez a természetvédelmet. Mi a terület természetvédelmi kezelői vagyunk a Kiskunsági Nemzeti Park révén, de nem egyedüliként, mert hiszen a Hortobágyi Nemzeti Parkra is kihat a Csongrádi Duzzasztó, illetve a tározó hatásterülete, és mert hát január l-e óta a hatósági jogosítványunk más szereplőhöz kerültek. Miénk a természetvédelmi kezelés, megőrzés bemutatása, feltárása maradt. Ez tovább színezi a szereplők körét. Mielőtt tovább fejteném a mondandómat, a következőt le kell szögezni: Az igazgatóság a szerintem szerencsétlen nevű - Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése program révén, annak a hullámtéri programjában direkt módon érdekelt. Miközben a hullámtéri feladatok elvégzése igencsak mérsékelt tempóban vánszorog, eközben egy KIOP program elnyerése eredményeként mi elkezdtünk az Alpár-Bokros-i hullámtérben egy 850 millió forintos fejlesztést. Ez a fejlesztés jelentős területvásárlásokat fed - 2000 ha megvásárlását, - s magában rejt jelentős élőtér rekonstrukciókat. Vannak még bemutatási, oktatási programfeladatai is az általunk elindított pályázatnak. 2007 tavaszára ez a program befejeződik. Még egy adalék az általam leszögezendőkhöz. Nyílván ez nem egy konkrét állásfoglalás, hiszen az említett szereplők jelen vannak a döntésben. Mi úgy gondoljuk, hogy olyan program-kivitelezéssel, amely a már megkezdett pályázati tevékenységet jelentős mértékben keresztül húzná, nem lehet cél, nem lehet kívánatos mindazoknak, akik ezt a csongrádi duzzasztó kérdését felmelegítették, sem tágabb értelemben a közlekedés, a hajózás oldaláról, mert hiszen magának az öblözetnek ebből a szempontból, annak a 4000 hektárnak, jelentősége nincsen. Ha a duzzasztás a középvízi mederre korlátozódik, ebben az esetben se nem elutasító, se nem egyetértő a magunk véleménye, ez egy várakozó vélemény. Azt a hatásvizsgálati eredmény-együttest várjuk, amely ki fogja mutatni, hogy milyen hatással van a műszaki beavatkozás az élővilágra, a természetre. Ez nagyjából a magunk várakozásának a kerete, ezek határozzák meg a ,,-tól-ig"-okat a magunk gondolkodásában. A jogszabályi keretek ezt ki nem zárják, persze támogatni sem támogatjuk, hiszen a Natura 2000 szabályozás éppúgy, mint a természetvédelmi törvény a saját szempontjai mentén hajtja végre az előírtakat. Még egyszer mondom, nem teljesen kizárt, mert a változatlan állapot fenntartásának igényén túllépve lehetővé teszi azt a megközelítést, hogy kiemelt jelentőségű országos cél esetén a miniszterek egyetértése révén, vagy ha ez nem jön össze, akkor kormánydöntéssel, ezeket a korlátokat újra lehet szabni. Körülbelül azt hiszem, ennyi a lényege a mondandómnak, de nem tehetem meg, hogy ne csatlakozzak az előttem felszólalókhoz. Tizennégy évvel ezelőtt egy 39 a parlament majdnem teljes egészének egyetértésével született - programot hagytak jóvá, Alföld Programnak hívták. Biztosan sokan emlékeznek rá. Tíz évvel ezelőtt egy miniszteri döntéssel ennek a végrehajtását felfüggesztették. Az Alföld-Programot azonban formálisan éppúgy nem szüntették meg, csak felfüggesztették, mint ahogy a csongrádi vízlépcső építését is „csupán" felfüggesztették. Ennek valami jelentősége lehet, pont abban a megközelítésben, amit Frank József elnök úr is említett: egy nagy térségi összefogásnak éppen az Alföld-Program tudta volna megadni a kereteit. Az összes alföldi megyének adott volna egy komoly országos támogatást, amellyel még egyszer mondom, az összes dunántúli és északi képviselő is egyetértet. Pont ez az Alföld-Program lett volna az alkalmas keret arra, hogy a már szintén említett Duna-Tisza Közi Hátsági Vízmegtartási Programot ebbe szervesítse, és ez a program lett volna alkalmas arra, hogy a Duna-Tisza csatorna örökké vajúdó, de soha meg nem oldódó kérdéskörét ugyancsak megoldja. Ha valamiben, akkor a hátsági vízpótlásban nem a természetvédelmi területeken, direkt módon, de hatásaiban érintően, a természetvédelem alapvetően érdekelt. Kívánom, hogy politikusaink, döntéshozóink és kormányzati szakembereink ezt a kérdést minél előbb napirendre tudják újra tűzni. Ebben az esetben azt hiszem, hogy a csongrádi duzzasztó kérdése is eredményesebben érvényesíthető lesz. Köszönöm. Dr. Becsey Zsolt (európaiparlamenti képviselő) Köszönjük szépen az igazgatóhelyettes úrnak az előadást. Még egy valamit szeretnék hozzáfűzni, hallottam, hogy az NFT II.-be külön operatív program lesz a Tiszára, kíváncsi vagyok arra, hogy az miről szól, ha nem erről, de hát majd meglátjuk. Az általam már többször nagy érdeklődéssel várt Szalma Botond úr következik. Szalma Botond (MAHART volt vezérigazgatója, hajózási szakértő) Köszönöm szépen. Isten hozott mindenkit. Annyit a hajózási szakértelmemről, hogy minél régebben dolgozom a hajózásban, három éves koromban kezdtem a hajózással foglalkozni, annál kevesebb és sekélyesebb a tudásom, de azért minden nap igyekszem feldolgozni ezt, és ebből szeretnék valamit átadni. Ha valakit megsértenék beszéd közben, tőle most előre elnézést kérek, de rögtön a képviselő úrnak egy olyan választ tudnék adni, amit egyszer egy APV Rt-s igazgatósági tagnak mondtam, hogy aki azt mondja a hajózásra, hogy az nem környezetkímélő, nem szabályos és nem jó, stb. annak azt tudom mondani, hogy nagy valószínűséggel annyira hülye, hogy a szomszédja is hülye, mert egyedül nem lehet ennyire bolond. Ez a kiindulás, nem véletlenül választottam az előadásom címének, hogy „Hajózni szükséges, élni nem ". Miért? Aki a hajózásról beszél, állandóan azt mondja, hogy navigare necesse est, de nem olvasta végig az órán a latinkönyvet, hiszen a mondat úgy folytatódik vivere non est necesse. Hajózni szükséges, élni nem. Ez lenne az alapállapot, amiből kiindulnék. Még annyit ehhez a vitához, hogy ha azt mondjuk, hogy a hajózás költségvonzata legyen egy egység, akkor, hogy ha minden környezetkímélő és egyéb eszközt figyelembe veszünk és körülbelül 160 koefficienssel számolunk, akkor három