Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

3. szám - Konferencia a Tisza-Körös hajózhatóságáról, vízgazdálkodásáról és természetvédelméről (Csongrád, 2005. október 28.)

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 3. SZ. szegmensét együttesen vizsgáljuk, azt lehet mondani, hogy a társadalmi hasznossága egyértelmű. Pénzügyileg pedig nagyságrendekkel kevesebbe keiül egy hasonló dunai létesítmény megvalósításánál. Én nagyon alapos társadalmi, ökológiai, gazdasági hatástanulmányok elvégzése után, az összes érdek egyidejű figyelembe vételével, úgy gondolom, hogy a vízlépcső megvalósításában érdemes gondolkodni. Legyenek értelmes viták, hallgassuk meg az ellenzőket, és ezek után döntsünk, de nem érzelmi, hanem szakmai megalapozottsággal. Köszönöm szépen. Vincze László (Csongrád országgyűlési képviselője): Köszönöm szépen az előadást és felkérném a következő előadót, Nógrádi Zoltán képviselő urat, Mórahalom polgármesterét, az Európai Ügyek Integrációs Bizottságának tagját, hogy tartsa meg előadását. Nógrádi Zoltán (országgyűlési képviselő, Mórahalom polgárm estere) Tisztelt Képviselő Úr, Polgármester Úr, Tisztelt Jelenlévők! Köszönöm szépen a meghívást. Az előbb felvázolt tervnek, projektnek a Nemzeti Fejlesztési Tervvel, mint fejlesztési környezettel, illetve az európai uniós forrásokkal való kapcsolatát szeretném nagyon röviden megvilágítani. És valóban nagyon érdekes és határozott volt az előttem felszólaló. Nagyon örülök, hogy Kováts Gábor után szólalhatok, hiszen mind szakmai, mind területi, mind egyéb szempontból nagyon határozott cöveket vert le ebben az ügyben, ehhez azt hiszem, hogy ha mindannyian tudunk igazodni, akkor ki tudjuk tölteni a nap folyamán azokat a kérdéseket, amellyel hozzá tudunk járulni az előbb említett projekt kivitelezésének a sikeréhez. Kicsit távolabbról kezdem, azért, hogy látható és érthető legyen a következő időszak, mind politikai, mind költségvetési, mind fejlesztési felelőssége az ország szempontjából, amely természetesen ezen projekt kapcsán, de ezen kívül még jó néhány projekt kapcsán is érinti a Dél-AlfÖldet és érinti Csongrád Megyét is. Hangos ma az Európai Unió, legfőbbképpen vitáktól hangos, hiszen az Európai Unió 2007 és 2013 közötti időszakának pénzügyi perspektíváról folyik most a nemzetek közötti vita. Nem feltétlenül a pénzügyi nagyságrend az, ami most a vita fő irányát képezi - az is természetesen, hiszen van néhány nettó befizető ország, melyek szeretnék, hogy ha kevesebbet kellene befizetniük - inkább célszerűségi szempontok fogalmazódtak meg, ez a vita a Közös Politikák vitájáról szól, azok hatékonyságáról. Hogy miért szól erről a vita? Az elmúlt időszak politikai döntései és politikai következményei, mint például az alkotmányossági kérdések és alkotmányossági zavarok okozták ezt. A Közös Politikák vitája és kritikája egyértelműen abból adódik, hogy ma abban kérdőjeleződik meg az Európai Unió hatékonysága, és abban kérdőjeleződik meg az Európai Unió hasznossága, hogy a Közös Politikák révén többet el tud-e érni a közösség az egyes országok, tagállamok problémáinak feloldásában, mint hogyha azt egyedül tennék meg a tagállamok. Hogy ha a Közösség be tudja bizonyítani, hogy a közösségi pénzeszközökkel, a közösségi politikák működtetésével, a közösségi támogatások révén többre jut, mint hogy ha a tagországok külön-külön fognának neki a problémák megoldásának, akkor annak hasznossága van. Ha azonban kiderül, hogy közösen nem tudunk előbbre jutni, mint külön-külön, akkor nyugodtan beszélhetünk egyfajta uniós válságról, amely után a közösség nagyon komoly pénzügyi és strukturális reformot igényel. A válasz körvonalazódik. Abban körvonalazódik, hogy Európának, az egységes európai fejlesztési politikának és a források felhasználásának esélye van arra, hogy segítsen a tagországok problémáinak megoldásában, de csak akkor, ha jóval nagyobb szabadságot ad az egyes tagországoknak a fejlesztéspolitikai kérdéseik eldöntésében, jóval nagyobb szabadságot ad a fejlesztéspolitikai prioritások meghatározásában, és abban a módszertanban is, hogy hogyan használják az európai eszközöket. Az európai eszközök lehetnek közösek, az európai eszközök felhasználási rendje lehet közös, de a problémák jelentős része ország-specifikus, és a kitörési pontok is, amelyekből, a szűk keresztmetszetekből kitörni kívánnak az országok, szintén egyediek. Hagyni kell tehát az egyes tagországokat minél nagyobb szabadsággal meghatározni a közös források felhasználási rendjét, módját, célját és prioritásrendszerét is. Ezért az új Nemzeti Fejlesztési Terv - amit Nemzeti Fejlesztési Terv II. néven ismerünk - jóval nagyobb szervezési, intézményrendszeri és eljárásrendi szabadságot tartalmaz már, mint ahogy azt a Nemzeti Fejlesztési Terv I.-ben tapasztaltuk. Az első Nemzeti Fejlesztési Tervünk - egyrészt, azért mert új csatlakozó ország voltunk, másrészt pedig mert a Közösségi Politikák alkalmazásában, még nem álltak be az elmúlt időszakban tapasztalható zavarok - nagyon kemény megkötöttséget jelentettek, az Európai Unió vonatkozásában, az ezt szervező kormányzat irányában. A következő időszak, 2007 és 2013 pénzügyi perspektívájának megalapozását és hazai alkalmazását biztosító Nemzeti Fejlesztési Terv II. már jóval nagyobb szabadságjogokkal rendelkezik, mind a célok meghatározásában, mind az eljárásokban, mind az intézményrendszer felállításával kapcsolatban. Ez nagy jelentőségű tény számunkra, hiszen a magyar területi különbözőségek, amelyek az országon belül kialakultak, szükségessé is teszik ezt a megkülönböztetett új eljárást, másrészt pedig Magyarországon számtalan olyan elképzelés és javaslat alakult ki az elmúlt időszakban, melyeknek az európai támogatottsága pont a Közös Politikák nagyon kemény szorítottsága miatt - kérdéses volt. Most viszont ez a korlát feloldódni látszik, tehát lehetőségünk van arra, hogy az ország fejlesztési igényeinek jobban megfelelő Nemzeti Fejlesztési Tervvel ügyesebb fejlesztési politikát valósítsunk meg. Mi tehát a teendő? Hogyan kell viszonyulnunk ehhez a lehetőséghez, amely a szabadságot jelenti, és a korlátokhoz, melyek a felhasználás idő-korlátait jelenti a következő időszakban? Egyrészt nagyon- nagyon fontos lenne, hogy ha a kormányzat — és elnézést kérek a képviselő uraktól, nem politizálni szeretnék, de azt hiszem, hogy tényszerűen megállapítható dolgot mondok - szóval fontos lenne, ha a kormányzat végre tárja az ország nyilvánossága elé a Nemzeti Fejlesztési Tervet. Nem tudjuk, hogy mi képződött, milyen tervek képződtek és milyen elképzelések alakultak ki a kormányzat szakmai berkein belül. Nem szabad tovább titkolózni. Az ország sorsa, a következő hétéves fejlesztési pénzeszközeinek felhasz-