Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

3. szám - Fekete Zsófia: A székesfehérvári Sós-tó rekonstrukciót megelőző üledék-szennyezettségi vizsgálata

21 4. Az előrejelzési rendszer Az előrejelzési rendszer lényege, hogy az elkészített egységárhullám-képeket a meteorológiai előrejelzések által jósolt csapadék idősorral beszorozva megkapjuk a várható árhullám levonulásának képét. Ehhez azonban ki kell választani a megfelelő átlag egységárhullám-képet, majd meg kell állapítani, hogy ez az előrejelzés mennyire pontos. Jelen feladatban ezt úgy vizsgáltam, hogy az évszakos átlag egységárhullám-képekből és a lefolyásképző csapadék idősorból visszaszámoltam az árhullámképet, és ezt összehasonlítottam az észlelt vízhozam idősorral, pontosabban a szeparált árhullám ordinátáival. Észtelt és számított egységárhullámképek összehasonlítása 2005 áprllis/1 100 120 140 18. ábra Látható, hogy a számított és az észlelt értékek jelentősen eltérnek, a számított egységárhullám-kép sokkal hosszabb, és a legnagyobb értéke az észlelt idősorénak kevesebb, mint a fele. További vizsgálataim arra irányultak, hogy hogyan lehetne egy a valósághoz közelebb álló, előrejelzésre jobban használható átlag egyscgárhullám-képet létrehozni. Megvizsgáltam a tavaszi átlagot alkotó egységárhullám-képeket, és azt találtam, hogy van egy, ami jelentősen eltér a többitől. A 2001 márciusi árhullám sokkal hosszabb ideig tart, és kisebb a csúcs-vízhozama, ez valószínűleg inkább télinek tekinthető. A görbe alakja is arra utal, hogy ebben az esetben a hó is szerepet játszott. így ezt az árhullámot kihagytam, és a többi tavaszi árhullám átlagával számoltam. Észlelt és számított egységártiullámképek összehasonlítása 2005 áphlis/1 20 40 60 80 t(h) 19. ábra Látható, hogy a két görbe közelebb került egymáshoz, főleg a végpont helyének különbsége csökkent jelentősen, de a csúcsértékek is közelebb kerültek. Ugyanezt a vizsgálatot a nyári árhullámokkal is elvégeztem. A különböző nyári egységárhullám-képek között is nagy eltérések figyelhetők meg. 1999 és 2002 nyarán hirtelen, a sokéves átlagnál jóval nagyobb árhullámok vonultak le. Az őszi időszakból csak két árhullám adatsorát tudtam feldolgozni. Téli idősorom pedig csak egy volt, ezekből nem lehet használható átlagot készíteni. 5. Értékelés, a továbbfejlesztés lehetőségei Összefoglalva - az eredmények értékelése után - elmondható, hogy az alapfeltevések helyesek voltak, a modell a választott vízfolyásra alkalmazható. A linearitás és a szuperpozíció elve általában érvényesül, ezekkel a feltevésekkel csak a téli időszakban a hóból származó árhullámoknál nem élhetünk. Az előállított egységárhulám-képeknél sikerült az évszakoknak megfelelő sajátosságokat találni, és így az egyes évszakokra jellemző átlagokat képezni, melyek az előrejelzési rendszer alapjául szolgálhatnak. Ahogy azonban az az előző fejezetben látható volt, az előrejelzés sok esetben nem elég pontos. Ezen elsősorban további adatsorok feldolgozásával, további egységárhullámképek előállításával lehetne segíteni. így pontosabb, a valósághoz közelebb álló átlag egységárhullám-képeket lehetne készíteni minden évszakra. Mivel a módszer hóból származó árhullámokra nem alkalmazható, ezeket az árhullámokat nem kell figyelembe venni. A vizsgált vízgyűjtő területen elsősorban tavasszal és nyáron alakulnak ki nagyobb árhullámok, így főleg ezekből a hónapokból lenne szükség további árhullámok feldolgozására. Az előrejelzési rendszer továbbfejlesztésének, pontosításának másik módja az árhullám szeparálás módszerének finomítása lehet. Tovább vizsgálva a vízgyűjtő terület sajátosságait, lehetőség nyílhat a közvetlen felszíni - esetleg a közel felszíni - lefolyás pontosabb elválasztására a felszín alatti lefolyástól. Ehhez elsősorban a terület talajának vízáteresztő képességét kéne pontosabban megállapítani, a felszíni víz és a talajvíz kapcsolatának vizsgálatára lenne szükség. Bár az alkalmazott szeparálási módszer nagy hibát nem okozhat, a felszín alatti lefolyásból eredő alapterhelés eltérhet az itt feltételezettől. Tehát, jelen dolgozat folytatásaként javasolható a mérések további feldolgozása, további egységárhullám-képek elöállítása az itt alkalmazott módszerrel. így az újabb adatsorokkal - illetve esetleg az árhullám szeparálás módszerének finomításával - az évszakos átlag egységárhullám-képek pontosíthatók. Az így előállított egységárhullámokon alapuló előrejelzési rendszer pedig remélhetőleg hasznos célokat szolgál majd a vízgyűjtőn a vízkárelhárítás és a tározás területén egyaránt. 6. Irodalom Chow, V. T., D. R. Maidment, and L. W. Mays: Applied Hydrology. McGraw-Hill I. E. 1988. Dyck, S. und G. Peschke: Grundlagen der Hydrologie. VEB VErlag für Bauwesen. Berlin. 1983. Juhász L., Kőris K.: Esőből keletkező árhullámok meghatározása. VIZDOK, Budapest. 1974. Kontur I.: A Zagyva-Tarna vízrendszer árvízi előrejelzési modellje. BME, Vízgazdálkodási Tanszék, Bp. 1984. Kontur I., Kons K, Winter J.: Hidrológiai számítások. Linograf Kft., Gödöllő. 2003. Kontur I., Kons K., Winter J.: Hidrológia és hidrometria IV. (Hidrológiai előrejelzések) BME Továbbképző Intézetének kiadványa. Tankönyvkiadó, Budapest. 1976. Magyarország hidrológiai atlasza. A Zagyva. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 1952. Maidment, D. R.: Handbook of Hydrology. McGraw Hill, Inc. New York. 1993. Maniak, U.: Hydrologie und Wasserwirtschaft. Springer-Lehrbuch. Berlin usw. 1992. V. Nagy 1., Kontur I.: Hydrology. Technical University of Budapest, Budapest. 1998. Németh E.: Hidrológia és hidrometria. Tankönyvkiadó, Bpest. 1959. Nováky B.: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Csapadék, párolgás. VGI, Budapest. 1984. O'Loughlin, G.: Notes on Engineering Hydrology. University of Technology, Sydney. 1994. Shaw, E. M.: Hydrology in Practice. Chapman and Hall. London. 1990. Szesztay K: Hidrológia I.-II1. Tankönyvkiadó, Budapest. 1975. A Zagyva-Tama vízrendszer árvízvédelmi fejlesztése. Megalapozó tanulmány. VIZITERV Consult Kft., Budapest. 2000. Zsuffa I.: Műszaki hidrológia l.-IV. Műegyetemi Kiadó, Bp. 1999. A kézirat beérkezett: 2006. február 2.