Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
2. szám - Domokos Miklós: A Duna-vízgyűjtő országainak hidrológusaiközötti együttműködés Magyarországról koordinált időszaka (2003–2005)
33 A Duna-vízgyűjtő országainak hidrológusai közötti együttműködés Magyarországról koordinált időszaka (2003-2005) Domokos Miklós VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht., 1095. Budapest, Kvassay Jenő u 1. Kivonat: A Duna-vízgyüjtő kezdetben 8, jelenleg 13 országának 1971-ben kezdődött hidrológiai együttműködése 1986-ban a háromkötetes Duna-monográfia kiadását eredményezte. Azóta, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának (NHP) az égisze alatt a Monográfia tematikus kiegészítő köteteinek az összeállítása folyik, amelyek közül 2005 szeptemberéig 11 kötet jelent meg. Az együttműködés koordinálása a 2003-2005 időszakban az NHP Magyar Nemzeti Bizottságának a feladata volt. Táblázat foglalja össze az immár 35 éves együttműködés fontosabb eseményeit, szereplőit és eredményeit. Kulcsszavak: Duna-vízgyűjtő, nemzetközi együttműködés, hidrológiai monográfia A 817.000 km 2 kiterjedésű Duna-vízgyűjtő területének 99,6 %-án osztozó országok - amelyeknek a száma az 1990-es évek kezdetéig 8 volt, azóta pedig 13 - 1971 ben, gyakorlatilag spontán társulásként, tudományos együttműködést kezdtek. Ennek fő célja: a vízgyűjtő egészére vonatkozó, az érdekelt országok adattáraiból vehető, egyeztetett hidrológiai információk összegyűjtése, rendezett feldolgozása (tömörítése) és közreadása, elsősorban a vízgyűjtő egészét átfogó vízgazdálkodás-fej lesztés tervezéséhez nélkülözhetetlen ismeretanyagként. Az együttműködésben a magyar hidrológusok kezdettől fogva kezdeményező és lendítő szerepet játszottak. Az együttműködés első másfél évtizedének eredménye az - akkoriban még vasfüggönnyel kettészelt - Duna-vízgyüjtő háromkötetes hidrológiai monográfiájának 1986. évi megjelentetése volt (a 15 esztendős munkát, az említett politikai megosztottság következtében egyidejűleg egy pozsonyi és egy belgrádi koordinációs titkárság irányította). 1987-ben az akkor még csak 8 érdekelt ország NHP Nemzeti Bizottságainak a képviselői budapesti értekezletükön elhatározták, hogy az addigi eredményes hidrológiai együttműködés folytatásaként megkezdik - a példaképnek tekintett Rajna-monográfia bővítését célzó munkák mintájára - a Duna-monográfiát kiegészítő, egy-egy abban nem tárgyalt témakörre (pl. a hordalékjárásra, a folyók jégviszonyaira, az árhullám-találkozási valószínűségekre) összpontosító tematikus kötetek közös munkával való előállítását. A budapesti értekezlet megfogalmazta és jóváhagyta a további együttműködés Alapszabályát, amely (egyebek mellett) úgy intézkedik, hogy 1987-től kezdve az elfogadott és folyamatosan megújítandó munkaterv szerinti közös munkát — a korábbi, politikai gyökerű megosztottság megszüntetésével - egységesen az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának (NHP) égisze alatt, egy-egy meghatározott több éves időszakra jelentkező és megválasztott NHP Nemzeti Bizottság koordinálásával kell végezni. Az értekezlet résztvevői abban is megállapodtak (bár ezt írásban nem rögzítették), hogy a koordinátorok lehetőleg vízrajzi sorrendben, a Duna folyása mentén lefelé haladva kövessék egymást. Az utóbbi megállapodásnak megfelelően az 1987 és 2005 között eltelt 19 éves időszakban elsőként 6 évig Németország, majd 6 évig Ausztria, 4 évig Szlovákia és a legutóbbi 3 évben (2003-2005) Magyarország NHP Nemzeti Bizottságának képviselője koordinálta az immár 13 Duna-vízgyűjtőbeli ország hidrológiai együttműködését. (A 2006-tal kezdődő, következő 3 éves időszakban Szerbia és Montenegró adja a koordinátort.) Az együttműködés első három évtizedének (19712000) történetéről és eredményeiről készült, több fórumon is közzétett részletes beszámolóm (Domokos, 2001 a és b, 2002a és b) kiragadott példákat is közöl a Dunamonográfiából és annak 2000-ig megjelent 7 tematikus kiegészitő kötetéből (amelyek közül 3 kötet magyar szerzők koordinációjával készült), valamint kitér a Duna-vízgyűjtőbeli és két másik jelentős nemzetközi hidrológiai együttműködés: a Rajna-vízgyüjtőbeli és az Európa nyugati és északi felét átfogó FRIEND projekt munkamódszereinek és eredményeinek az összehasonlítására. A jelen rövid ismertetés az immár 35 éves együttműködés eddigi utolsó három évére, a Magyarországról koordinált 2003-2005 időszakra kíván összpontosítani, amelynek eredményei, a megelőző 32 esztendő megtörtént, és a következő 3 év tervezett eseményei közé ágyazott szeletként, a mellékelt (gyakorlati okokból angol nyelven összeállított) 1. táblázatban láthatók. A táblázatból, egyebek között, a következők olvashatók ki: - Az együttműködés elsődleges céljának tekintett, az egész Duna-vízgyűjtőre vonatkozó egyeztetett információkat tömörítő kiegészítő kötetek közül a Monográfia 1986. évi megjelenése óta eltelt 19 évben 11 kötetet, ezek közül a Magyarországról koordinált utóbbi 3 évben 4 kötetet sikerült a közösségnek megjelentetnie. E 4 legutóbb megjelent kötet témái: az észlelés nélküli kisvízfolyások évi mértékadó árvízhozamainak a becslése (VII. kötet), a Duna-vízgyűjtő vízépítési létesítményeinek katasztere (VIII/1. kötet), a vízfolyások vízjárásának vízhozam-statisztikai és természetföldrajzi jellemzése (VIII/2. kötet), valamint a Duna-vízgyüjtő sokévi átlagos hidrológiai mérlege (VIII/3. kötet), megjegyezve, hogy az utóbbi három kötet, az együttműködés munkatervének megfelelően, voltaképpen nem egyéb, mint az 1986. évi Duna-monográfia 1/5., II. és III. fejezetének az azóta eltelt 2,5 évtizedben észlelt hidrometeorológiai adatok felhasználásával - és részben újabb módszerek alkalmazásával - összeállított, korszerűsített változata. - A 19 esztendő alatt megjelent kiegészítő kötetek szerzőit adó - s ezzel jelentős szellemi és pénzügyi ráfordítást vállaló - országok eloszlását vizsgálva, szembetűnik annak nagyfokú egyenetlensége. A legtöbb kötetet előállító (Cseh-)Szlovákiával és Magyarországgal szemben (3-3 kötet) eddig nemcsak a legtöbb „új" dunai állam (Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Ukrajna, Moldova), hanem a „régiek" közül Ausztria és Bulgária sem szerepel egyetlen kötettel sem.
