Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
2. szám - Balogh Edina: Árvízi kockázatok gazdasági hatásai a Tiszabecs–Tokaj közötti Tiszán
BALOGH E.: Árvízi kockázatok gazdasági hatásai 15 A jelentős költségek mellett a várható kárérték 26,86 milliárd Ft, ami az alapesetben kapott értéknek csaknem kétharmada. Az 1 m-es töltésmagasítás és a három vésztározó megépítésének együttes költsége: 43,13 milliárd Ft A 100 év alatt várható kár ez az esetben 15,85 milliárd Ft. Az eredmények összefoglalása: 3. táblázat: Az egyes „forgatókönyvek" (szcenáriók) gazdasági hatékonyságának összehasonlítása Várható kár Várható kár „Forgatókönyv" KöltVárható csökkenése az (szcenárió) ség kár az alapesetalapesethez hez képest képest milliárd Ft % Alapeset 0 41,52 0 100% 1 m töltésemelés 12,68 22,18 19,34 53,42 % 2 m töltésemelés 26,08 12,07 29,45 29,07 % Vésztározók 30,45 26,86 14,66 64,69 % 1 m töltésemelés + vésztározók 43,13 15,85 25,67 38,17% A kapott eredmények azt mutatják, hogy a töltések megemelése jóval hatékonyabb megoldás a vésztározásnál: 1 m-es töltésemelés 12,68 milliárd Ft ráfordítással 19,34 milliárd Ft, 2 m-es töltésemelés pedig 26,08 milliárd Ft költséggel 29,45 milliárd Ft csökkenést eredményez a 100 év alatt várható kár értékében. Ezzel szemben a három vésztározó megépítése több, mint 30 milliárd Ft-ba kerülne, és kevesebb, mint 15 milliárd Ft csökkenést eredményezne a várható kárban. A kombinált megoldás sem bizonyul hatékonynak, a várható kár csökkenése ugyanis meg sem közelíti - elsősorban a vésztározók kiépítésének magas költsége miatt - az igen magas befektetendő összeget. A 9. ábrán diagrammos formában láthatóak az eredmények. töltésem elés tőltésemelés tőltésemelés + vésztározók !H költség Bvárható kár Elvárható kár csökkenése az alapesethez képest 9. ábra: Az egyes szcenáriók gazdasági hatékonyságának összehasonlítása. (Az összehasonlítás 100 éves időtartamra vonatkozik.) Fontos megjegyezni, hogy a számítások során számos elhanyagolással éltünk, ill. közelítő adatokra támaszkodtunk (károk, költségek becslése, töltések tönkremenetelének módja). Az eredmények ennek tükrében értékelendők. (így például abban, hogy a töltésmagasítás ennyivel előnyösebb megoldásnak bizonyult a vésztározásnál, szerepet játszhat az is, hogy tönkremeneteli módként csak a töltésmeghágást vettük figyelembe. A tönkremenetel valószínűsége így a töltés emelésével nagyobb arányban csökken, mint ha az összes lehetséges tönkremeneteli módot figyelembe vesszük.) Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy a töltések megemelése állékonysági problémákhoz vezethet. A gátemelés további korlátozó feltételeként jelentkezik a megfelelő földanyag szükségessége. Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a gazdasági számítások a gátemelés prioritását mutatják a FelsőTisza azon szakaszain, ahol a töltések magasítása állékonysági problémát nem okoz, a gátemeléshez rendelkezésre áll megfelelő földanyag, ill. a töltések kiépítési magassága nem megfelelő. 4. Összefoglalás Az elemzés öt lehetséges forgatókönyv vizsgálatára terjedt ki a Tisza Tiszabecs-Tokaj közötti szakaszán: a) a jelenlegi helyzet, b) a jelenlegi töltések 1 m-es magasítását feltételező szcenárió, c) a jelenlegi töltések 2 m-es magasítását feltételező szcenárió, d) a Vásárhelyi-tervben kijelölt vésztározók megépítését feltételező szcenárió, e) a jelenlegi töltések 1 m-es magasítását valamint a Vásárhelyi-tervben kijelölt vésztározók megépítését feltételező szcenárió. Mind az öt esetre megtörtént a következő 100 évben a vizsgált szakaszon bekövetkező töltésszakadás(ok) következtében elöntésre kerülő árvízi öblözetekben várható összegzett kár meghatározása, és ennek a becsült fejlesztési költségekkel való összehasonlítása. A gazdasági hatékonyság mérlegeléséhez (az árvizek által érintett területeken jelentkező károknak a védművek tervezési időhorizontján való becsléséhez) szükséges paraméterek - a jövőben detektálható árhullámok száma, a túllépés mértékének eloszlása - matematikai-statisztikai módszerekkel kerültek meghatározásra. A statisztikai vizsgálatok alapjául az ún. metszék-módszer szolgált, ami biztosítja az árhullám meghaladási magasságok valószínűségi változóként való kezelhetőségét. A töltésszakadások szimulációja a vésztározás, ill. a töltésszakadás árvízcsökkentő hatásának figyelembe vételét is lehetővé tevő, fizikai alapon álló hidrodinamikai modellel történt. A vizsgálat eredményei alapján az egyes szcenáriók közül az 1 m-es töltésemelés bizonyult a gazdaságilag leghatékonyabb megoldásnak: 12,68 milliárd Ft ráfordítással 19,34 milliárd Ft csökkenést eredményez a 100 év alatt várható kár értékében. 2 m-es töltésemelés esetén ezek az értékek: 26,08 milliárd Ft, ill. 29,45 milliárd Ft. A töltések további emelése tehát - bár csökkenő mértékben - szintén hatékony megoldásként értékelhető. A vésztározók megépítése ellenben jelen vizsgálat eredményei szerint nem gazdaságos: A három vésztározó beruházási költsége több, mint kétszeresére adódott a megvalósulásuk esetén 100 év alatt várható kárcsökkenés értékének (30,45 milliárd Ft, ill. 14,66 milliárd Ft). A kombinált stratégia szintén nem bizonyult hatékonynak (43,13 milliárd Ft költség ill. 25,67 milliárd Ft csökkenés a várható kár értékében).
