Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004
62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85 . ÉVF. 1. SZ. M Domokos-F.Neppel-S.Gergov, 2001: Palaeogeographic history of the Danube Catchment basin /a magyar ismertetés bolgár kiegészítésekkel és bolgár nyelvű ismertetéssel/ - Problems of Geography - Book 3-4 - Sofia -pp.:3-15 Fig.:5 bibl.:41 szerk.: dr.Heinz Bergmann - dr.Domokos Miklós /szerzők: Neppel F. et al./, 2001: Az esetleges éghajlatváltozás hidrológiai hatásainak vizsgálata a Felső-Rába vízgyűjtőjében - Graz - Institut fllr Hydraulic und Hydrologie der Tech. Universität Graz; VITUKI Budapest; NyDt.VIZIG Szombathely Schriftenreihe zur Wasserwirtschaft TU. Graz Nr.36 /kétnyeivü/pp.: 86+5, á.: 12; tab. :I9 Miklós, Domokos-Ferenc,Neppel, 2002: Paleogeografika povijest sliva Dunava - Hrvat Vöde Vol.40/10-Zagreb -,pp.337-351; á.:6; mell.5 /szfnes/; bibl.:25 -, 2003: A Kárpát-medence pliocén Üledékeit összefüggően ábrázoló geológiai térképek feltárása és értékelése - VITUKI Szakértői tanulmány, Budapest - p.:2; á.:4 Megjegyzés: A kéziratos tanulmányok és jelentések közül a felsorolásban csak azok szerepelnek, ahol mint szerző a címlapon szerepelt (pl. témafelelős volt, stb.) Számos olyan jelentés készült, ahol közreműködőként részfeladatot teljesített, s neve a résztvevők felsorolásában szerepel. L. Á, Marczell Ferenc 1929-2004 Amikor először találkoztunk 1974 őszén, nem tudtam, hogy egykor majd én fogom búcsúztatni volt kollégái és beosztottjai közül. Első főnökömként nagy távolság volt közöttünk, ő a VIZDOK (Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda) igazgatója, én pedig tapasztalatok nélküli kezdő mérnök voltam. Nem találkoztunk gyakran, tegezésre is csak akkor váltott irányomban, amikor 1982-ben megbízott a Magyar Vízügyi Múzeum vezetésével. A gyorsan elfutó évek alatt alatt a precíz, esetenként nehezen megközelíthető főnökből lassan váltott át kedélyes kollégává, aki különleges vonzódást érzett a szakmatörténeti dolgok, jeles elődeink és kortársaink életrajzi vonatkozásai iránt. Persze a VIZDOK alapító vezetőjeként általában a „puffer"-feladatok jutottak osztályrészéül. A vízügyi könyvkiadás és nyomda, a továbbképzés, szakmai rendezvények szervezése, a fotó- és filmstúdió, no és persze a könyvtár, a levéltár és a múzeum. Történeti érdeklődése Lászlóffy Woldemárnak is feltűnt, s nem véletlenül javasolta a Magyar Hidrológiai Társaság vezetésének, hogy az általa megalapítani szorgalmazott Vízügyi Történeti Bizottság első elnökének Marczell Ferencet válasszák. Kevesen tudják: nagy képeslapgyűjtő volt, akinek ez irányú buzgalma nagyban hozzájárult a Múzeum képeslapgyűjteményének kifejlődéséhez. Számtalan esetben ültünk együtt vonatra, hogy az ország legnagyobb gyűjteményében, a szerencsi Képeslap Múzeum anyagában kutassunk fel olyan darabokat, amelyek a mi gyűjteményünkből hiányoznak. Jó vizuális memóriájának köszönhetően szinte soha nem választottunk olyan lapokat, amilyenek a Vízügyi Múzeumban már megvoltak, pedig több ezerről volt szó! Utazni mindig nagyon szeretett. A VIZDOKban rendszeresek voltak a vállalati kirándulások, amelyeken az igazgató, Marczell Ferenc is rendszeresen részt vett. Ilyenkor a hivatalban megszokott fegyelem erősen lazult, s a jó hangulatról valamennyien gondoskodtunk. Amikor 1984-ben a VIZDOK (ekkor már Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet) beolvadt a Vízgazdálkodási Intézetbe, melynek Marczell Ferenc általános igazgatóhelyettese lett, védőszárnyait kiterjesztette a Múzeum fölé is, hiszen az akkor már Esztergomban működő intézmény nemegyszer a VGI vezetőjének haragját vívta ki okkal, vagy ok nélkül. Marczell Ferenc szakmai „másodvirágzása" nyugdíjas korában vette kezdetét. Most már végképp azzal foglalkozhatott, amit mindig is szívesen csinált, vagy csinált volna. A Vízügyi Levéltárban a VIZDOK iratait rendezte. A MHT számára 1992-ben elkészítette A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-1992 c. életrajzi lexikonát, amelynek általa bővített második kiadása 2000-ben jelent meg. Már a 2003-ra esik nyomtatásban megjelent közös munkánk, amelyet a jeles kultúrmérnök, Kolossváry Ödön pályafutásának feltárására szenteltünk. Viszonylag kevés nyomtatott cikk került ki Marczell Ferenc keze alól. Ő inkább a szerkesztésben, korrigálásban, vagy adatok felkutatásában jeleskedett. A Magyar Hidrológiai Társaság joggal tüntette öt ki előbb a Bogdánfy Ödön emlékéremmel, majd 1999-ben tiszteleti tagságával. Legnagyobb alkotása azonban az a sokszáz életút-interjú, amelyet a vízügyi szolgálatban vezető, vagy kevésbé vezető állást betöltő nyugdíjas szakemberekkel készített a szolgálat elmúlt fél évszázadáról. Vízügyi igazgató, vagy gátőr, mindegy volt, csak érdekes dolgokról beszéljen, lehetőleg olyan eseményekről, aminek kevés szem- és fültanúja volt, vagy maradt. Kis kivételtől eltekintve, az emberek szívesen megnyilatkoztak neki. Elmondták keserveiket és örömeiket, s a magnón, videón rögzített több száz, vagy talán ezer óra felbecsülhetetlen kinccsé vált az egész vízügyi szolgálat számára. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, nincs még egy szakterület, amelynek múzeuma és levéltára ennyi élettapasztalatot, emberi sorsot tudott volna egybegyűjteni. Csak legyen, aki feldolgozza! Nyugodtan állíthatjuk, hogy a vízügyi szolgálat utóbbi ötven esztendejéről ő tudta a legtöbbet! Annak ellenére, hogy O tudta a legtöbbet, a Vele készített interjú mégis csonka maradt. Másfél esztendővel ezelőtt kezdtük el a beszélgetést, azután hosszú szünet következett. Napi munkánk megannyi felesleges adminisztratív kacatja elsodorta az időt. Feri bátyánk is jó erőben volt, ki sürgette volna a dolgot. Gyakori találkozásaink során ezer másról beszélgettünk, s csak néha mondtam: Feri bátyám! ezt majd a magnóra is el kell mondanod! Tavaly kora nyáron szólt csak nekem: az orvosok melléfogtak a diagnosztikában, s most műtét elé fog nézni. Ekkor bennünk is megmozdult az ijedtség, s a műtét utáni gyors javulást kihasználva újabb fordulót tartottunk az interjúban. Az 1960-as évek közepéig jutottunk el a visszaemlékezésben. A folytatás azonban örökre elmaradt... Utolsó „hivatalos" szereplése a Farkasréti temetőhöz kötődött. 2003 kora tavaszán, Lászlóffy Woldemár születésének 100 évfordulóján. Woldi bácsi egykori munkatársai nevében itt emlékezett meg példaképéről. A Sors útjai, Isten szándéka kifürkészhetetlen. Most itt állunk ravatala előtt. Fülünkben még visszacseng hanghordozása, behunyt szemünk előtt élnek gesztusai, de ha mi is eltávozunk erről a világról, emlékét akkor is megőrzik interjúi, a későbbi kutatók számára rendelkezésre álló jegyzetei, s mindaz amivel jelet hagyott az utókorra. A megemlékezés elhangzott a Farkasréti temetőben, 2004. augusztus 17-én, Marczell Ferenc temetésén. Fejér László
