Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
174 HIDROLÓGI AI KÖZLÖNY 2005. 85 . ÉVF. 6. SZ. Kvantitatív és kvalitatív makrozoobenton vizsgálatok a Rakacán Deák Csaba 1, Málnás Kristóf 2, Móra Arnold 2 ' Debreceni Egyetem TTK Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1. 4032. 2 Debreceni Egyetem TTK Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1. 4032. e-mail: deacsa@freemail.hu Kivonat: A 2004-es évben kezdtünk el egy egyéves vizsgálatsorozatot, melynek keretében a makroszkópikus gerinctelenek mennyiségi és minőségi viszonyait vizsgáljuk a Rakaca hosz-szelvényében. Dolgozatunkban a tavaszi eredményeket mutatjuk be. Hat mintavételi ponton vettünk kvantitatív és kvalitatív mintákat és vizsgáltuk a taxonszámot, az egyedszámot, az egyedszámok taxononkénti megoszlását, a diverzitást, valamint a biomasszát és a biomasszák taxononkénti megoszlását. Eredményeink azt mutatták, hogy a vízfolyás egész hosszában változatos és ennek megfelelően taxonban gazdag habitatok fordultak elő. Ez alól kivételt képezett a forrásvidék, mely mind taxonszámban, mind diverzitásban elmaradt a többi mintavételi helytől, viszont egyedszámban (az álkérészeknek köszönhetően) felülmúlta azokat. Kulcsszavak: kvantitatív és kvalitatív minta; makrozoobenton, Rakaca, kisvízfolyás Bevezetés Hazai kisvízfolyásaink biológiai és ökológiai állapotáról csak csekély információval rendelkezünk, ezért jelen munkánk hiánypótlónak tekinthető. Patakjaink viszonylagos elszigeteltségüknek köszönhetően nagyon sérülékeny, emberi behatásokra (pl. szennyvízterhelés) kedvezőtlenül reagáló víztereknek tekinthetők, ráadásul többségük alapállapotáról nem rendelkezünk semmilyen információval, pedig jelentős természeti értéket képviselnek, gyakran unikális és védett gerinctelen fajokkal. Az EU Víz Keretirányelve továbbá előírja tagországai számára a folyó és állóvizeinek rendszeres vizsgálatát, valamint a referencia (természetközeli, nem zavart állapotú) vízterek kijelölését (Lakatos et al. 2002; Somlyódi és Szilágyi 2003) is. A Rakacáról a makroszkópikus gerinctelenek vonatkozásában kevés adattal rendelkezünk, ezek is jórészt faunisztikai eredmények és csak néhány vízi gerinctelen csoportra vonatkoznak: vízibogarak (Csabai et al. 2001; Csabai és Móra 2002, Csabai és Móra 2003), tegzesek (Móra és Csabai 2003). Ezen kívül még a patakhoz és vízgyűjtőjéhez szervesen kapcsolódó Rakaca-víztárolóra vonatkozóan vannak kérészadatok (Kovács et al. 1999). Anyag és módszer A vízfolyás hosszában hat mintavételi pontot jelöltünk ki: RÍ (Szemere, a forrás), R2 (Büttös), R3 (Krasznokvajda), R4 (Rakacaszend, a falu felett), R5 (Rakacaszend, a Barakonyi-pataknál) és R6 (Szalonna). A mintavételre 2004. április 20-án került sor. A mennyiségi mintákat módosított Hess mintavevővel vettük, háromszoros ismétléssel, random módon. A kvalitatív mintavételt kézihálós, "kick and sweep", valamint egyeléses módszerrel, lehetőség szerint minden élőhely típust átvizsgálva végeztük. A mennyiségi mintákat élve válogattuk és a további vizsgálatokhoz (biomassza mérés) 4%-os formaiinban tartósítottuk, míg a kvalitatív mintákat a helyszínen 70 %-os alkoholban konzerváltuk. A gyűjtött állatokat a lehető legalacsonyabb taxonómiai szintig határoztuk. Az identifikációhoz a következő munkákat használtuk fel: kérészek (Bauernfeind & Humpesch 2001), álkérészek (Andrikovics és Murányi 2002), tegzesek (Waringer & Graf 1997), vízibogarak (Csabai 2000, Csabai et al. 2002, Olmi 1976, Jäch 1992), a többi gerinctelen csoport esetében pedig Csányi et al. (2001) munkáját vettük alapul. A biomassza értékeket minden esetben száraz tömegre (kagylók esetében héjjal együtt) adtuk meg. A mennyiségi mintáknál vizsgáltuk az egyes mintavételi helyek taxonszámát, egyedszámát (ind/m ), biomasszáját (száraz tömeg g/m 2), a Shannon diverzitást és egyenletességet, valamint az egyedszámok és biomasszák esetében az értékek taxononkénti megoszlását. A kvalitatív minták eredményeit (prezencia-abszencia) Rogers-Tanimoto hasonlósági index felhasználásával vetettük össze. Minden mintavétel alkalmával helyszíni méréseket (vízhőmérséklet, pH, redoxpotenciál, vezetőképesség, oldott oxigén tartalom, oxigén telítettség, vízmélység és mederszélesség) is végeztünk. Eredmények A mért háttérváltozók (1. táblázat) az egyes mintavételi helyeken különbözőek voltak, változásukban azonban nem volt tendencia megfigyelhető. 1. táblázat: A mintavételi helyek helyszíni méréseinek eredményei I RÍ R2 1 11 3 1 R 4 1 R 5 1 R 6 1 pH 7,49 7,7 7,72 8,33 8,06 7,96 I Vízhőmérséklet (°C) 14 1 10, 3 11,2 13,2 12,1 14,3 Vezetőképesség (nS) 253 428 503 535 542 391 I Redoxpotenciál (mV) 183 172 165 137 154 155 I 0 2 - tartalom (mg/l) 1 3,2 3,6 3,5 4 3,9 3,8 0 2 - telítettség (%) 31 32 32 38 36 37 Vízmélység (cm) 7 24,36 25,3 14 31 35 | Mederszélesség (cm) | 75,6 1 222 | 194,6 1 600 1 310 | 550 1 A kvantitatív minták eredményei 1. ábra: Az egyes mintavételi helyek átlagos taxonszáma A mintavételi helyek átlagos taxonszámát (1. ábra) figyelve kitűnik, hogy a forrásvidéken csak kevés taxon fordul elő, ami megegyezik a szakirodalomban található eredményekkel. Ezzel élesen szemben áll a habitatokban gazdagabb helyek magas taxonszáma, amely igazolja, hogy a habitatok struktúrája mennyire hatással van az ott előforduló taxonok jelenlétére. Az átlagos egyedszámokat vizsgálva (2. ábra) megállapítható, hogy a forrásvidéken előkerült néhány taxon viszonylag nagy egyedszámban fordult elő, ami elsősorban az álkérészeknek (Nemoura sp.) volt köszönhető. E mellett kiemelhető még az R4-es mintavételi hely, ahol gyorsabb folyású gázló és lassabban áramló medence szakaszok váltakoznak, a partot pedig dús vegetáció szegélyezi. Ennek eredményeként itt is nagy egyedszámokat találtunk, különösen az árvaszúnyog lárvák részéről. Az egyedszámok taxononkénti megoszlását (3. ábra) figyelve látható, hogy az árvaszúnyogok kimagaslóan nagy egyedszámban fordultak elő, és a legtöbb mintavételi helyen tömegesnek tekinthetők.
