Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
163 Élőhely-térképezés állapotjellemzési céllal a Boroszló-kerti hullámtér-öblözetben Varga Katalin - Lukács Balázs András - Dévai György Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A felmérést a Boroszló-kerti hullámtéröblözetben végeztük, 2004 nyarán, július 9. és augusztus 3. között. Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) felhasználásával élőhelytérképet készítettünk, azzal a céllal, hogy megállapítsuk, milyen állapotban őrződtek meg a vizes élőhelyek. Az élőhelytérkép és az ebből számított területarányok alapján a természetközeli élőhelyek csak 37%-ot képviselnek, az agrár- és a roncsterületek 53 %-ot, a másodlagos élőhelyek pedig 10 %-ot borítanak Kulcsszavak: Felső-Tisza-vidék, Boroszló-kerti hullámtér-öblözet, élőhely-térképezés, Á-NÉR, területarányok. Bevezetés A Tisza mentén korábban az árvizek a kiterjedt ártereken vonultak le, napjainkban azonban a keskeny hullámterek töltik be ezt a szerepet. A hullámtereknek emellett ökológiai és természetvédelmi szerepük és jelentőségük is van, hiszen különböző jellegű területeket behálózva az élővilág számára ökológiai folyosót teremtenek, így a migráció szinterei (<Gallé 2002). Az árterek természetes élővilága napjainkra elsősorban a hullámtereken maradt fenn. Már csak itt érvényesül a folyók szabad vízjárása, mivel a 19. századi folyamszabályozási munkálatok során megépített árvédelmi töltések az eredeti ártér döntő részét mentesítették az elöntések hatása alól. Az ármentesítés következtében elsősorban a vízi és a szárazföldi élőhelyek között átmenetet biztosító ún. vizes élőhelyek kiterjedése és részesedése csökkent. így napjainkban ez az élőhely-típus tekinthető legveszélyeztetebbnek. A hullámterekre mindjobban átterjedő különböző típusú területhasználatok miatt az itt található élőhelyek is tovább aprózódtak, egymástól elszigetelődtek, így a természetes élőhelyek folytonossága napjainkra már ezeken a viszonylag szűk területeken sem kellő mértékben biztosított (Gergely és Érdiné 2002). Táji szintű monitorozással feltárható az élővilág állapotváltozása és a sokféleség csökkenése a tájhasználat és a regionális gazdasági folyamatok függvényében. Arról is képet alkothatunk továbbá, hogyan milyen hatás éri a hullámtéri élőhelyek (erdők, rétek, mocsarak) élővilágát, s milyen módon változik ezek állapota, elsősorban természetközeli jellege. Az Altalános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) lehetőséget ad az ország bármely részén lehatárolt különböző területi egységek élőhelytípusok szerinti azonosítására, besorolására és térképezésére. E kategóriarendszer alapján könnyen megállapítható, hogy a területen milyen arányban van egymással a természetes és az antropogén hatás alatt álló vegetáció. Ismétlődő térképezésekkel szemléletesen leírható az élőhelytípusok átalakulása és az élőhelyfoltok határának változása. Ezáltal az élőhely-térképezéssel a biodiverzitás-monitorozás hátterét, általános keretét biztosíthatjuk. Munkánk során az Á-NÉR élőhely-osztályozási rendszer felhasználásával élőhelytérképet kívántunk készíteni a területről. Célunk egy olyan pillanatnyi helyzetkép rögzítése volt, ami alkalmas annak a bemutatására, hogy milyen állapotban őrződtek meg a vizes élőhelyek ebben a hullámtéröblözetben. Megkíséreltünk továbbá alapot szolgáltatni ahhoz az EU Víz Keretirányelvében megfogalmazott törekvéshez, ami ökológiai értékelés és hosszú távú monitorozás mellett állapot-helyreállítást is előirányoz. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tiszai-Alföldhöz, mint nagytájhoz, a Felső-Tisza-vidékhez, mint középtájhoz és a Bereg-Szatmári-síksághoz, mint kistáj csoporthoz tartozó Beregi-Tiszahullámtér magyarországi szakaszán fekvő Boroszló-kertihullámtér-öblözetben végeztük. A terület Gulács község közigazgatási határába esik, országos jelentőségű védett terület, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része. Kiterjedése mintegy 300 ha, tengerszint feletti magassága 104-111 m közötti (balti alapszintre vonatkoztatva). Területén két holtmeder (a régmúltban természetes úton lefüződött Nagy-szegi-morotva, ill. XIX. század második felében végrehajtott szabályozási munkálatok során levágott Boroszló-kertiHolt-Tisza), ill. az eredetét tekintve régi holtmeder-darabokból álló, de az árvízvédelmi munkálatok során erősen módosult ún. Dézsi-mocsár található (Dévai et al. 1999). 1. táblázat. A Boroszló-kerti-hullámtéröblözet élőhely-foltjainak száma és Á-NÉR kategóriák szerinti területe a 2004-ben végzett térképezési munka adatai alapján Á-NÉR Db terület (m 2) A1 2 544,6785 A1+B2 2 8238,0139 B1 2 3720,5407 B2 11 19334,5809 D4 1 8016,1985 J3 1 1813,3977 J3xB2 1 7020,8057 J4 28 922003,1679 J4xJ6 2 24248,5696 J6 8 106224,4658 J6xS1 2 7787,0126 010 1 19046,5241 011 5 75388,1653 012 1 19503,118 013 2 2965,5842 01x04 1 25754,3058 03 11 39145,5269 05 2 23471,6874 06 8 76899,6104 06x013 1 5476,3991 R1 6 21420,015 S1 3 12474,405 S7 6 29217,7508 T1 44 869883,72 T2 5 61898,25 T8 7 626612,6288 U9 6 211450,6244 169 3 229 559,75 A 2003. évi előtanulmányokat követően a terepbejárások 2004 nyarán történtek, július 9. és augusztus 3. között. Az élőhelytípusok rögzítését többnyire 20x20 m-es egységekben végeztük, amelyek közül néhány szomszédosat az adatfeldolgozás során - hasonlóságuk miatt - összevontunk. A térképezést az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) előírásainak megfelelően végeztük (Fekete et al. 1997).
