Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

161 A balatoni epiliton térbeli struktúrája a vízszint emelkedését követően (2004) Varga É.\ Tóth Á. P.\ B. Muskó I.

2, Lakatos Gy.

1 'Debreceni Egyetem TTK Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1. 4010. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany, Klebeisberg Kuno út 3. 8237. Kivonat: A parti öv sajátos felépítése, helyzete, alzatadó tulajdonsága folytán kiemelt jelentőségű a vízi élet szempontjából. Tanulmányoztuk a Balaton köves partján kialakult élőbevonat térbeli struktúráját, a vízszint emelkedését követően. A Kutatóintézet előtti partszakaszon a zonációs vizsgálat során a mélységgel változó százalékos zootekton összetételt találtunk. A benépesedési dinamikai kísérlet eredményeit az időjárás befolyásolta. Kulcsszavak: Balaton, köves part, zonáció, benépesedés Bevezetés A parti öv sajátos felépítése, helyzete, alzatadó tulajdonsága folytán kiemelt jelentőségű a vízi élet szempontjából (Sebestyén, 1963), s mint a víztér és a szárazföld átmeneti sávja, kiemelt természetvédelmi és környezetvédelmi fontosságú, élőhelyi változatosságot nyújtó szerepe meghatározó az élővilág sokfélesége (biodiverzitása) biztosításában. A parti öv általában igen változatos tagolódást mutat. Vertikálisan különböző zónákra oszlik, melyek egy része jelentős hatással van az alacsony vagy a magas vízállás, illetve ezek váltakozása. A parti öv alzata kiemelkedő szerepű, de jelentőséggel bír a szárazfold felé megcsappanó hatású víztömeg is, mely szintén a parti zóna része. A 2000-ben elkezdődött és az idei évig érvényesülő vízhiány okozta köves part állapot változásáról a tavalyi poszterünk számolt be (Varga et al., 2003). A Balatonban természetes köves partot a zalai oldalon és a Tihanyi-félsziget peremén találunk, azonban az élőhelyi viszonyok és benépesedése tekintetében a part, mólók, építmények védelmére felhalmozott kőrakásvonulatok és kőépítmények a köves parttal azonosnak tekinthetők, és természetes alzatként kezelhetők (Lakatos et al., 1997; Lakatos, 1999). A Balaton kerületének mintegy 10 %-át, védi jelenleg is eredetileg ideiglenesnek szánt kőszórás, további 40 % -án épült ki egyéb köves part jellegű partvédmű. Ehhez hozzászámítva a természetes köves partokat, a partvonalak kb. 70 %-án találunk köves partot (Lakatos et al., 2001). E dolgozat célja bemutatni, hogy a 2004. évi vízszintemelkedéssel hogyan változott az élőbevonat térbeli struktúrája, és benépesülési dinamikája, összehasonlítva a kapott eredményeket az 1996. év adataival (Kozák et al., 1998). Anyag és módszer Vizekben a szilárd fázis és a víz határfelületén található élőlények összessége a benton, melynek egyik jellegzetes formája a bentosz, a másik a perifiton (Felföldy, 1981). A meder fenekétől eltérő alzaton élő közösség a perifiton. Az alzat minősége alapján különböztetjük meg az epifiton (a növényen élő szervezetek), és az epiliton (a kövön élő szervezetek) fogalmát. Vizsgálataink tárgyát, tehát a kövön kialakuló élőbevonat, azaz az epiliton képezte (Lakatos, 1976). Mintavétel a zonáció tanulmányozására Tihanynál az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előtt kijelölt partszakaszon végeztük el a kísérletünket 2004. júliusában. Három zónát elkülönítve, három mélységben vettünk a kövekről élőbevonat és vízmintát. Az óvatosan, de gyorsan kiemelt köveket fehér színű műanyag tálcákba helyeztük. Adott területről a nedves élőbevonat tömeget éles szikével mintatartó edényekbe kapartuk, és azokat fénytől elzárva hűtőtáskába raktuk. 300 mikronos szita és ecset segítségével a mintákat műanyag edényekbe mostuk, amelyeket helyszínen konzerváltuk 70 %os alkohollal. A kövek minden oldalát csomagolópapírra rajzoltuk és egységnyi csomagolópapír súlyának ismeretében kikalkuláltuk a kőfelületeket. Benépesülési vizsgálatok mintavételei: A benépesülést szintén a Kutatóintézet területén tanulmányoztuk a hajókikötő nyíltvíz felőli oldalán behelyezett alzatok segítségével. Az alábbi alzatokat alkalmaztuk: szárazra került kő (jelölés: J), bevonat mentesített kő (jelölés: NJ) és mesterséges alzatként csempe (jelölés: Cs). A kísérletben használt köveket rézhuzallal kötöttük át és a szárazról behelyezett köveket hurokkal jelöltük meg. Mindegyik alzatból 12 darabot kb. 30 cm-es vízmélységbe helyeztük, az 1. zónának megfelelően, vízszintes helyzetben. Negyedik alzatnak műanyag padlólapokat használtunk, melyeket a kövekre ragasztottunk, de ezek, sajnos, az erős hullámzás hatásainak nem tudtak ellenállni, leváltak. Mindkét esetben a kő felszínéről lekapart élőbevonat mintából laboratóriumban nedves- és száraztömeg méréseket, szárazanyag százalék meghatározásokat, klorofill-a százalék-méréseket, hamutömeg, hamumentes szárazanyag tömeg meghatározását végeztük el. A szükséges háttér információ nyeréséhez a mintavételkor vízmintát merítettünk a fontosabb fizikai és kémiai paraméterek laboratóriumi meghatározásához Felföldy (1987) módszertani meghatározásait alkalmaztuk. Secchi koronggal az átlátszóságot és vízmélységet (cm), hordozható terepi műszerek (Horiba) segítségével a vízhőmérséklet, pH-t, a vezetőképességet, az oldott oxigén koncentrációt és telítettséget és a redox potenciált határoztuk meg. A kő felszínéről lekapart élőbevonat mintából laboratóriumban nedves- és száraztömeg méréseket, szárazanyag százalék meghatározásokat, klorofill-a % éréseket, hamutöeget, haumentes szárazanyag tömeget határoztuk meg. Az eredmények értékelése: Zonáció vizsgálata: A Balaton parti övében először Entz és Sebestyén (1942) foglalkozott a zonáció kérdésével és a tömeges algafajokról elnevezett három felső zónát vizsgálták. Az 1996-ban Kozák et al. (1998) által elvégzett kísérletek eredményeit vettük alapul a vizsgálatainkhoz. Az öt mintavételi mélységük helyett csak hármat különítettünk el (0,3; 1,2; 1,5 m), melyeket vonallal jelölünk az 1. ábrán. A három különböző zónából gyűjtött kövekről lekapart élőbevonat szárazanyag és hamutartalmának százalékos arányában nem tapasztaltunk lényegi eltérést. A klorofill-a % a mélységgel párhuzamosan csökkent. Vizsgáltuk a köveken előforduló állatok denzitását. Az eredményekből megállapítható, hogy a felső, középső és alsó zónában előforduló szervezetek jelentős eltérést mutatnak. A legfelső zónában (1.) leggyakoribb szervezetek a Chironomida lárvák, továbbá jelentős számban fordultak elő Dikerogammarus egyedek. A második zónában (2.) kiugróan magas egyedszámban találtuk Chelicorophium curvispinum egyedeit. Ezzel párhuzamosan lecsökkent a Chironomida-V. és a Dikerogammarus-ok aránya. A Chelicorophium curvispinum továbbra is