Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
141 Hidroakusztikus halállomány mérések különböző méretű sekélyvízi ökoszisztémákban és kapcsolata a kopoltyúhálós CPUE-hozamokkal Tátrai István 1, Specziár András 1, Bíró Péter 1, Guti Gábor 2 'MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebelsberg K. u. 3. 2MTA ÖBKI Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kivonat: Sekély, eltérő hasznosítású (halászat, horgászat), trofiktású és kiterjedésű vizeinkben hidroakusztikus méréseket végeztünk. összehasonlításként kopoltyúhálóval vizsgáltuk a faji összetételt, mértük a halközösségek egyedszámát, méretfrekvenciaeloszlását és biomasszáját. Eredményeink hozzájárulhatnak az eltérő trofitású és kiterjedésű ökoszisztémák ökológiai alapú halászati-horgászati hasznosítási programjának kidolgozásához. Hidroakusaztukis mérés, CPUE-hozamok, méreteloszlás, egyedszám, biomassza, Balaton, Belső tó, Szigetköz. Kulcsszavak: Bevezetés A Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program (NKFP) keretében 2003-ban Halászat-horgászat ökológiai alapjai és fejlesztési lehetőségek c. altéma keretében indított kutatási program legfontosabb célja a sérült édesvízi élőhelyek és természetes halközösségeinek rehabilitációja. A halgazdálkodást érintő un. ökológiai rehabilitáció megalapozásához mindenek előtt a halközösségek egyedszámának, a méretgyakoriság eloszlásának, a fajösszetétel és a biomassza pontos ismerete szükséges. Sekély vizekben a halállományok mennyiségi mérésében sok a bizonytalanság. A kopoltyúhálók vagy a varsák fogása alapján csak a relatív egyedszám eloszlás írható le (Rudstam és mtársai 1984). Az ún. aktív fogási eszközök (kerítő- és zsákos fenékháló) területi vagy térfogat arányos egyedszám eloszlást eredményeznek nagyszámú replikáció mellett ( Tischler és mtársai 2000). A hidroakusztikus halállománymérés értékes alternatívát jelenthet az említett módszerekkel szemben. Az akusztikus állománymérés során a halközösségek sűrűsége, méretfrekvencia-eloszlása és biomasszája az egyedi visszhangok energiatartalma mérésével viszonylag nagy pontossággal becsülhető ( Mehner és Schulz 2002). Az akusztikus mérés ezen felül idő-és létszámtakarékos módszer. A mérés pontossága kulcskérdés, amely számos tényező (viselkedési, szukcessziós, napi ritmusos aktivitás, migráció vagy akusztikus árnyékolás nagy kiterjedésű rajokban) függvénye. A mérési pontosság intenzív mérési és mintavételi stratégiai alkalmazásával növelhető. A fenti problémák megválaszolásához hidroakusztikus méréseket végeztünk sekély, eltérő hasznosítású (halászat, horgászat), trofiktású és kiterjedésű vizeinkben. Összehasonlításként, valamint a faji összetétel okán, kopoltyúhálós hozamokat is felhasználtunk az értékelésnél. Mindezekből következően munkánk főbb célja volt: a) megmérni a halközösségek egyedszámát, méretfrekvencia-eloszlását és biomasszáját b) összefüggést keresni a kopoltyúhálós egyedszám hozamok és a mért akusztikus egyedszámok között c) az eredmények alapján megalapozni az irányítás számára a vizsgált ökoszisztémák természetes halközösségeinek rehabilitációjára vonatkozó döntéseket Anyag és módszerek Eliptikus, osztott hangsugarú hangradarral (SIMRAD EK 60, Simrad Co, Norvégia) 120 kHz frekvencián 20032004 között állományfelmérést végeztünk a Balaton nyíltvízi területein, a kizárólag horgászati célra használt tihanyi Belső tavon, valamint a Szigetköz cikolai ágrendszerében. Egy-egy mérési helyen az átvilágított víz felülete 1-10 ha között változott. Az akusztikusán fellelt hal hosszát és súlyát, egyedszámát és biomasszáját az echogramok alapján Sonar5 szoftverrel becsültük (Balk és Lindem 2003). Az akusztikus méréssel párhuzamosan többpaneles, változó lyukbőségű kopoltyúhálós halászatot is végeztünk a vizsgált élőhelyeken. (A Balatonon és a Belső tavon használt háló 12 paneles, 5-80 mm lyukbőségű, 3 m mély és 125 m hosszú volt). A hozamértékeket (CPUE-Catch Per Unit Effort) a háló felületének megfelelően korrigáltuk és azokat mint korrigált CPUE-egyedszám illetve biomassza értékeket adtuk meg 360m 2 hálófelületre számolva. A Szigetköz halállományának összetételét elektromos ponthalászattal állapítottuk meg. Eredmények és értékelésük Balaton Az akusztikus halsűrűség a Balatonban 2003-ban, a keleti medencétől nyugati irányba haladva, csaknem a kétszeresére nőtt, és tág határok között (3820-8146 ind/ha) változott (l.ábra). Becslésünk szerint az átlagos halsűrűség a Balaton egészére vontakoztatva 5730±2517 ind/ha volt 2003. év őszén. A domináns méretcsoportok a 9-14 cm testhoszszúságú populációk voltak. A méretstruktúra unimodális volt, és az 1+ és idősebb korcsoportok domináltak a populációkban. A fiatalabb korcsoportok száma ennél kisebb volt. A Balatonban kialakult unimodális méretstruktúra, a fiatal korcsoportok alacsonyabb részaránya, a prédahal-ragadozó hal táplálékláncot labilissá teheti, amelynek ökológiai következményei is lehetnek (Benndorf és mtársai 2002, Gliwicz 2002). A halbiomassza a tó keleti (la. ábra) és középső medencéiben (1b. ábra) alacsonyabb volt, mint a keszthelyi medencében (lc. ábra). Az átlagos halbiomassza a Balatonban 157,2 ± 105,4 kg/ha-ra tehető. E 4000 J2 € •O T> <0 .h a lU ^ Ol M TL, cm 4000 2000 4000 2000 1. ábra. A kopoltyúhálós vizsgálatokkal párhuzamosan végzett akusztikus halállományok egyedszáma és biomasszája a Balaton keleti (a), középsö(b) és nyugati medencéjében (c) 2003. év őszén
