Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
136 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A tegzesek szilárd, nem iszapos alzatot igényelnek, ugyanígy a bolharákok is. Ez a típusú alzat nem jellemző a Hármas Körös vizsgált szakaszára és a duzzasztás alacsonyabb (a jelenlegi szinthez képest 70 cm-rel magasabb), vagy a másik változat (a jelenlegi szintnél 200 cm-rel magasabb) szintjén csak partszakaszok kövezése, vagy kőszórása esetén keletkeznek mozaikosan, számukra alkalmas élőhelyek, továbbá a sodorvonal felé terjeszkednek. 2. táblázat: Üledéklakó gerinctelenek a Hármas-Körös Békésszentandrás-Csongrád közötti szakaszán (2000. május 20.) F.j Mintavételi hely 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Kevéssertéjű gyürüsférgek (Oligochaeta) 1. Branchiura sowerbyi (Beddard, 1 892) 14 14 2. Limnodrilus hojfmeisteri (Claparéde, 1 S62) 42 14 3. Limnodrilus udekemianus (Claparéde, 1862) 70 14 14 4. Limnodrilus profiindicola (Verrill, 1871) 14 5. Tubifex nevaensis (Michaelsen, 1903) 14 14 6. Tubifex tubifex (Müller, 1774) 56 Felemáslábú rákok (Amphipoda) 7. Dicerogammarus haemobaphes fluviatilis (Martinov, 1919) 238 392 532 98 112 S. Gammarus pulex komareki (Scháffer, 1922) 28 Árvaszúnyogok (Chironomidae) 9. Procladius choreus (Meigen, 1804) 14 14 14 10. Chironomus plumosus (Linnaeus, 1758) 14 11. Cryptochironomus redekei (Kruseman 1933 14 12. Mtcrochironomus tener (Kieffer, 1918) 14 13. Paralaulerbomiella nigrohalteralis (Malloch 1915 14 14. Polypedilum convicium (Walker, 1856) 28 15. Polypedilum nubeculosum Meigen, 1804) 28 28 16 Polypedilum scalaenum (Schrank, 1803) 14 42 56 28 14 28 28 17. Xenochironomus xenolabis (Kieffer, 1916) 14 14 18 Pseudodiamesa branicku (Nowicki, 1873) 42 19 Cladolanylarsus mancus (Walker, 1856) 14 Tegzesek (Trichoptera) 20. Limnephilus flavicornis 14 28 14 21. Hydropsyche bulgaromanorum 14 Csigák (Castropoda) 22 Bithynia tentaculata (Linnaeus, 1758) 14 42 23 Lithoglyphus naticoides (C Pfeiffer, 1828) 14 24. Viviparus contectus (Millet, 1813) 14 Kagylók (Lamellibranchiata) 25 Anodonta analina (Linnaeus, 1758) 14 26. Unió pictorum (Linnaeus, 1758) 28 14 28 27. Unió tumidus (Retzius, 1788) 14 14 28. Sphaerium rivicola (Lamarck, 1799) 14 Összes egyed (m2) 308 462 714 364 56 196 14 126 182 Fajok száma 6 3 7 11 3 7 1 7 7 Dominancia viszonyok A sorrend az alábbi volt (%): Dicerogammarus haemobaphes fluviatilis 57, Polypedilum scalaenum 9, Limnodrilus udekemianus 4, Uniópictorum 3, Limnodrilus hoffmeisteri 2, Tubifex tubifex 2, Polypedilum nubeculosum 2, Limnephilus flavicornis 2, Bithynia tentaculata 2, Procladius choreus 2, Pseudodiamesa branicki 2, a további 17 faj l-l %-ot tett ki. Gyakorisági viszonyok A ? mintavételi hely közül 8-on, tehát a leggyakrabban előfordult faj a Polypedilum scalaenum árvaszúnyog faj volt, ezt követte az egyik felemáslábú bolharák a Dicerogammarus haemobaphes fluviatilis, amely a mintavételi helyek 55 %-án (a 9 közül 5 helyen) jelen volt, 4 faj 33 %, 7 faj 22 %, 15 faj pedig 11 % gyakoriságot mutatott. Az egyes állatcsoportok mennyiségi viszonyai Az előkerült üledéklakó gerinctelen állatfajok 6 csoportba sorolhatók. Egyedszám alapján legtöbbet a felemáslábú rákokból találtunk (57 %), az árvaszúnyogok (20 %) és a férgek (12 %) részarányt alkottak. A kagylók a népesség 5 %-át, a csigák és tegzesek egyaránt 3-3 %-át alkották. A duzzasztást szintek várható hatásainak prognosztizálása a jelenleginél 70 cm-rel magasabb esetén: Pozitív hatások - A suvadások gyakoriságát csökkenti, a folyó medrében a jelenleginél szélesebb sávban rakódik le az üledék, ezáltal nő az Uledéklakó állatokkal benépesülő felület, az Oligochaeták és az árvaszúnyogok (Chironomidae) fajszáma nő. Az áramló vizet kedvelő fajok száma nő meg. A kagylók és csigák egyedsűrűsége is növekszik, a folyószakasz hal eltartó képessége a jelenleginek 2-3-szorosa várható. Negatív hatások A felemáslábú rákok a békésszentandrási duzzasztóműhöz közelebb eső folyószakaszra szorulnak vissza, de nem tűnnek el a folyószakaszról, a még ritkán előforduló folyami rák várhatóan eltűnik a duzzasztott folyószakaszról, & folyóvízre jellemző árvaszúnyog fajok száma a sodorvonal térségében megmarad továbbra is. A jelenleginél 200 cm-rel magasabb vízszint esetén: Pozitív hatások Az Oligochaeták és az árvaszúnyogok (Chironomidae) fajszáma nő, a folyószakasz hal eltartóképessége a jelenleginek 4-5-szöröse várható. Az áramló vizet kedvelő fajok száma nő. Az áramló és folyóvízre jellemző árvaszúnyog és más fajok száma megmarad, élőhelyük várhatóan a sodorvonal térségére tevődik át, a jelenlegi fajok mellé újak települnek. Negatív hatások A felemáslábú rák fajok valószínűen a jelenleginél mozaikosabban fordulnak elő, vagy a sodorvonal térségébe is áttelepülnek - a még ritkán, de előforduló folyami rák várhatóan eltűnik a folyószakaszról. Irodalom Bancsi, I., Szító, A., Végvári, P. 1981: General remarks on studies of sediment in the Tisza during 1979. Tiscia (Szeged) 16: 5-12. Bíró, K. 1981: Árvaszúnyoglárvák (Chironomidae). In: Felftldy (ed.) Vízügyi Hidrobiológia, VÍZDOK, Budapest, 11: 1-230. Brinkhurst, R. O. & Jamieson, B.G.M. 1971: Aquatic Oligochaeta of the world. - Oliver and Boyd, Edinburgh, 1-860. Carausu, S., Dobreanu, E., Manolache, C., 1955: Fauna Republici Populäre Romane, Crustacea, Amphipoda forme salmastre si de apa dulce. Acad. Rep. Pop. Rom., Bucuresti IV:, 4: 1-407. Cranston P. S., Olivier D.S. and Saether O.A. 1983: The larvae of Orthocladiinae (Diptera: Chironomidae) of the Holoarctic region Keys and diagnoses. - Ent. Scand. Suppl. 19: 149-291. Ferencz, M. 1969: Occurence of Hypania invalida (GRUBE) in the Tisza (Annelida, Polychaeta). - Tiscia (Szeged) 5, 69-71. Ferencz, M. 1979: A vizi kevéssertéjű gyürüsférgek (Oligochaeta) kishatározója. - In: Felfbldy (ed.) Vízügyi Hidrobiológia, VÍZDOK, Budapest, 7: 1-167 (Hungarian). Ferencz, M., Szító, A., 1980: Zoobenthos invertigation in the longitudinal section of the Tisza. Tiscia (Szeged), 17: 135- 142. Fittkau, E. J. and Roback, S. S. 1983: The larvae of Tanypodinae (Diptera: Chironomidae) of the Holoarctic region - Keys and diagnoses. - Ent Scand.Suppl. 19: 33-110. Fittkau, E. J. 1962: Die Tanypodinae (Diptera, Chironomidae). Abh. Larvalsyst. Insekten, 6: 1-453. Hirvenoja, M. 1973: Revision der Gattung Cricotopus van der Wulp und ihrer Vervandten (Diptera: Chironomidae). Annál Zool. Fenn., 10: 1-163. Pinder, L. C. and Reiss, F. 1983: The larvae of Chironominae (Diptera: Chironomidae) of the Holoarctic region. - Keys and diagnoses. Ent. Scand.Suppl. 19: 293-435. Szító, A., 1973: Data on the Chironomus fauna of the flood area of the Tisza at Tiszafüred-Kisköre. Tiscia (Szeged) Vol.8, 43-45. Szító, A., 1974: Quantitative and qualitative study of Chironomidae larvae on the section of the Tisza between Tiszafüred and Kisköre. Tiscia (Szeged) Vol. IX, 83-85.
