Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
125 Az ivadék növekedése a parti sávban jobb mint a nyíltvízi plankton fogyasztóké, míg a legjobb növekedést a halfogyasztó példányok mutatják (Specziár 2004). Kősüllő (Sander volgensis) A kősüllő ívása szakaszos, április-májusban zajlik, egyes években azonban júniusig is elhúzódhat (Specziár & Bíró 2002). Az ivadék mennyisége évente igen változó, a 14 pontra mért átlagos CPUE évi maximuma (május vége) 350 és 1559 db ha"' között változott évente. Június közepén az átlagos CPUE 99-374 db ha' 1, július közepén 33-246 db/ha, míg augusztus-szeptemberben 2-67 db ha" volt (/. ábra). Az ivadék méreteloszlása egycsúcsú és a kisebb méret felé nyújtott, kiugró növekedésű egyedek megjelenése nem jellemző. Az ivadék az első év végére SL = 55-80 mm méretet ér el. Az ivadék növekedése szoros párhuzamot mutat a vízhőmérséklettel (1. ábra). A növekedés során a táplálkozás súlypontja a planktonikus kisrákokról fokozatosan a bentikus makro-gerinctelenekre - foként az árvaszúnyog lárvákra és bábokra, illetve a L. benedeni rákra - helyeződik át (lásd még Specziár 2002a). Vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) A vágódurbincs ívása április-május folyamán van, hoszszan tartó és az ikra lerakása több részletben történik. Az ivadékot május második, harmadik hetétől gyűjtöttük. A legnagyobb átlag CPUE értékek június közepén fordultak elő, ekkor az egyes években 82-230 db ha' 1 volt az ivadék tóra vetített CPUE átlaga, míg a legnagyobb pillanatnyi érték 1175 db ha" 1 volt (Balatonfüred - hajógyári sarok, 2002. 06. 05.) (/. ábra). Az ivadék méreteloszlása egycsúcsú, egyes években az elnyúló ivás miatt a kisebb méretek irányában nyújtott lehet. A növekedés évente jelentősen eltérő, év végére a vágódurbincs ivadék SL = 50-65 mm méretet ér el. A növekedés szorosan igazodott az egyes évek hőmérséklet viszonyaihoz (1. ábra). Az ivadék kezdetben Copepoda rákokat, majd üledéklakó árvaszúnyog lárvákat és bábokat fogyaszt. A táplálékváltás időszakában megfigyelhető a kagylós rákok (Ostracoda) fogyasztásának átmeneti megjelenése (Rezsu et al. 2004). D évér keszeg (Abramis brama) A dévérkeszeg szaporodási időszaka áprilistól június végéig tart, de szórványos ivás még júliusban is megfigyelhető. Az ivadék május elejétől folyamatosan jelenik meg, méreteloszlása egycsúcsú és a kisebb méretek felé nyújtott. A méreteloszlás alapján a szaporulat zöme a korai ívásokból származik. A változó vízoszlopbeli elhelyezkedése miatt, az ivadék mennyisége szánkos hálóval nem vizsgálható jól. Az ivadék növekedése szoros pozitív összefüggést mutat az egyes évek változó hőmérséklet viszonyaival (7. ábra). Év végére a dévérkeszeg ivadéka nagyon nagy szétnövést mutathat és rendszerint SL = 25-75 mm (átlag SL = 40-65 mm) méretet ér el a Balatonban. A növekedés során a táplálékban a planktonikus kisrákok - főként a Cladocera fajok fogyasztása jellemző - aránya csökken, míg az üledékhez kötődő Cydoridae fajok fogyasztása nő. Árvaszúnyog lárvákat, amelyek az idősebb korcsoportok fő táplálékát képezik, az ivadék alig fogyasztott (lásd még Specziár 2002b). Bodorka (Rutilus rutilus) A bodorka ívása áprilisban van és rendszerint nem tart két hétnél tovább. Ennek megfelelően az azonos helyről származó ivadék méretkülönbsége a nyár első felében még csekély. A már táplálkozó ivadék évente változóan április vége és május közepe között jelenik meg. Az ivadék növekedési üteme a vízhőmérséklet függvényében évente szintén változik, de e fajnál a vizsgált esetben az összefüggés jóval gyengébb volt, mint a többi fajnál (1. ábra). Év végére a balatoni bodorka SL = 40-70 mm méretet ér el. A kovaalgák fogyasztása az első évben végig megfigyelhető, ám emellett a táplálék nagyobbik része változatos. Az egyedfejlődés során a táplálék a kisrákoktól és a vándorkagyló lárvától a nagyobb gerinctelenek, mint pl. a L. benedeni és a puhatestűek, irányába változik (lásd még Specziár 2002b). Bálin (Aspius aspius) A bálin ivadék nyáron diptera imágót és L. benedeni-t, míg ősszel halivadékot fogyaszt. A táplálék alakulását a diptera fajok rajzási ciklusa jelentősen befolyásolja. Az ivadék április legvégén jelenik meg és év végére SL = 80-110 mm méretűre nő (Tőig et al. 1997) (1. ábra). Köszönetnyilvánítás Jelen kutatások az OTKA (T 046222), az FVM és MEH-MTA Balaton-kutatási programjának és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával folytak. A munka során nyújtott nélkülözhetetlen segítségéért Dobos Gézát, Báthory Istvánt. Maroskövi Beátát és Szecsödi Bélát illeti köszönet. Irodalom Bíró P. (1997) Temporal variation in Lake Balaton and its fish populations. Ecol. Freshwat. Fish 6: 196-216. Houde E. D. (1997). Patterns and consequences of selective processes in teleost early life histories. In: Chambers R. C. & Trippel E. A. (eds), Early life history and recruitment of fish populations. Chapman and Hall, London, pp. 173-196. Jonas J. L. & Wahl D. H. (1998). Relative importance of direct and indirect effects of starvation for young walleyes. Trans. Am. Fish. Soc. 127: 192-205. Juanes F. (1994). What determines prey size selectivity in piscivorous fishes? In: Stouder D. J., Fresh K. L. & Feller R. J. (eds), Theory and application in fish feeding ecology. Belle W. Baruch Library in Marine Sciences, no. 18., University of South Carolina Press, Columbia, SC, pp. 79-100. Keckies H. & Schiemer F. (1992). Food consumption and growth of larvae and juveniles of three cyprinid species at different food levels. Env. Biol. Fish. 33: 33-45. Kjellman J.. Lappalainen J. & Urho L. (2001). Influence of temperature on size and abundance dynamics of age-0 perch and pikeperch. Fish. Res. 53: 47-56. Kucharczyk D., Luczynski M., Kujowa R.. Kaminski R., Ulikowski D., Brzuzan P. (1998). Influences of temperature and food on early development of bream ( Abramis brama L.). Arch. Hydrobiol. 141: 243-256. Mittelbach G. G. & Persson L. (1998). The ontogeny of piscivory and its ecological consequences. Can. J. Fish. Aquat. Sei. 55: 1454-1465. Mooij W. M., Lammens E. H. R. R. & Van Densen W. L. T. (1994). Growth rate of 0+ fish in relation to temperature, body size, and food in shallow eutrophic Lake Tjeukemeer. Can. J. Fish. Aquat. Sei. 51: 516-526. Rezsu E., Specziár A., Nagy S. A. és Dévai Gy. (2004). A balatoni sügér ( Percaßuvialilis) és a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) táplálékának változása az egyedfejlődés során. Hidr. Közi. 84 (5-6): Specziár A. (2002a). A fogassüllő és a kősüllő ivadék tápláléka a Balatonban. Halászatfejlesztés 27: 70-80. Specziár A. (2002b). A bodorka (Rutilus ruiilus L.) és a dévérkeszeg ( Abramis brama L.) ivadék táplálkozása és növekedése a Balatonban. Hidrol. Közi. 82: 11 l-l 13. Specziár A. (2004). A fogassüllő és a kősüllő szaporulata a Balatonban. Halászatfejlesztés (in press). Specziár A. és Bíró P. (2002). A balatoni kősüllő ökológiájáról. Halászat 95:33-39. Specziár A. és Bíró P. (2004). A fogassüllő (Slizostedion lucioperca) ivadékkori kannibalizmusának jellemzői a Balatonban. Hidrol. Közi. 84(5-6): 136-139. Tölg L., Specziár A. és Bíró P. (1997). A bálin (Aspius aspius) állományának vizsgálata a Balatonon. Állattani Közi. 82: 117-123. Werner E. E. (1986). Species interactions in freshwater fish communities. In: Diamond J. & Case T. J. (eds), Community ecology. Harper and Row, New York. pp. 344-357.
