Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
114 HIDROLÓGIAI KÖZ LÖ NY 20 05 . 85. ÉVF. 6. SZ. A naphal [Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758)] táplálékának változása a növekedés során a Balaton keszthelyi medencéjében Rezsu Emese 1 - Specziár András 2 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany, Klebeisberg Kuno u. 3. Kivonat: Dolgozatunkban a Balaton keszthelyi medencéjének naphal populációin végzett táplálkozásbiológiai kutatásaink eredményeit mutatjuk be. Vizsgálatainkat a 2004-es év során végeztük. A naphal táplálkozása a Balaton e térségében meglehetősen változatosnak bizonyult, a különféle gerinctelen szervezetek mellett számos esetben tapasztaltuk nagy mennyiségű növényi eredetű táplálék fogyasztását is a kifejlett naphalaknál. naphal, táplálék, ontogenetikus táplálékváltás, Balaton, keszthelyi medence ben már puhatestűeket is sikerült kimutatni a táplálékban (Dreissena polymorpha, Valvata crislala) (1. ábra). Kulcsszavak: Bevezetés Az Észak-Amerikában őshonos naphal [Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758)] a 19. század végén került be Európába. Az 1900-as évek elején már hazánk egyes víztereiben, többek között a Balatonban is meghonosodott (Vutskits 1912; 1913a; b). A naphal ma már szinte minden vizünkben előfordul, és stabil állományokkal rendelkezik (Györe 1995). Ökológiai vizsgálatával mindezek ellenére kevesen foglalkoztak. Hazai táplálkozás-biológiai adatok az Ócsai égerlápról (Guli el al. 1991) valamint az ivadékok táplálkozásáról a Velencei tóból (Szitó et al. 2004) ismertek. Munkánknak kettős célja volt: Az egyedfejlődést kísérő táplálékváltások felderítése az adott mintavételi térségben valamint a különböző méretcsoportok táplálkozási stratégiájának a megállapítása. Anyag és módszerek A vizsgált halakat a 2004-ben gyűjtöttük a Balaton keszthelyi medencéjében. A halászatokat elektromos halászgéppel végeztük a szegélynövényzetben és a kövezésen. Az ivadékok gyűjtéséhez, szánkós ivadékhálót használtunk. Az így gyűjtött apró halakat 4%-os formaiinban, a nagyobb egyedeket, pedig fagyasztással tartósítottuk a laboratóriumi vizsgálatokig. Mértük az egyedek tömegét (W, g) és hosszát (SL,mm), valamint eltávolítottuk a gyomrukat. A táplálék összetételét a gyomortartalomból vizsgáltuk sztereo-mikroszkóp segítségével. Lehetőség szerint a táplálékokat faji szinten, különben magasabb taxonómiai kategóriának megfelelően határoztuk meg, majd analitikai mérleggel mértük a táplálékok tömegét. A fogyasztott táplálék összetételét egyedenként tömegszázalékos formában fejeztük ki a kifejlett állatoknál, míg az ivadékok esetében darabszázalékos megoszlást számoltunk (Hyslop 1980). A gyűjtött halakat méret-csoportokba rendezve írtuk le a táplálék alakulását a méret függvényében. A táplálkozási stratégia kifejezésére az Amundsen-féle eljárást alkalmaztuk (Amundsen et al. 1996). A kisebb egyedeknél az előfordulási gyakoriság és a százalékos darabarány függvényében ábrázoltuk és két csoportot különböztettünk meg. A kifejlett egyedeknél százalékos tömegarányt alkalmaztunk és a halakat hat méret kategóriába soroltuk. Eredmények A naphal tápláléka a méret függvényében A naphal táplálékát állati és növényi szervezetek alkották a vizsgált területen. A méret növekedésével a táplálék összetétele is szembetűnően változott. A 10-20 mm-es mérettartományba tartozó egyedek táplálékát a planktonikus és bentikus életmódot folytató kisrákok (Cladocera, Copepoda, Ostaracoda) alkották melyek közül a legnagyobb jelentőségű, a Cladocera fogyasztása volt. A 20-30 mm-es halak táplálék-spektruma már jelentősen bővült. A planktonikus kisrákok mellett megjelentek a már kifejlett egyedekre jellemző, árvaszúnyog (Chironomidae) lárvák, sőt egyes esetek§ 40% a 20% o% 10-20 20-30 Mérettartomány (mm) 1. ábra: A naphal ivadék táplálékának változása a fejlődés során (l-lárva) m Tnthop-. B Ef^fc -n 10-100 JOO-IIO 120-130 Mérettartomány (mm) 2. ábra: A kifejlett naphal táplálékának változása a fejlődés során (l-lárva, b-báb) A 40-50 mm-es halak gyomrában nagy mennyiségű volt a Limnomysis benedeni, valamint jelentős volt az árvaszúnyog lárvák fogyasztása is. Puhatestű (Bithynia tentaculata, Valvata eristata) csak néhány esetben fordult elő a gyomortartalomban. E méretcsoportnál már megjelent a növényi eredetű táplálék. A 60-70 mm-es egyedek esetében egyre nagyobb mennyiségben fordult elő az árvaszúnyog lárva, míg a Limnomysis benedeni mennyisége csökkent és a puhatestűek aránya is alacsony maradt. A 70-80 mm elérése után a Bithynia tentaculata fogyasztása még nagyobb arányú volt, mellette közel azonos mértékben fordult elő a Limnomysis benedeni és az árvaszúnyog lárva a táplálékban. Ritkán tapasztaltunk pióca (Hirudinea) valamint Dikerogammarus sp. fogyasztást is ám ezek mennyisége nem volt számottevő. A 90-100 mm-es naphalak táplálékspektruma meglehetősen színes skálán mozgott. A előbb már említett táplálékokon kívül közel azonos mértékben fogyasztottak árvaszúnyog bábot, Dreissena polymorpha-t, Asellus aquaticus-t valamint egyéb puhatestű táplálékot. A növényi törmelék mennyisége az eddigi méretkategóriákhoz képest magasabb
