Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

105 A vízi gerinctelen makrofauna változása a Szigetközben az utóbbi tíz évben Nősek János MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kivonat: A Szigetköz különböző vlztereinek litorális régiójában élő vízi gerinctelen makrofauna 14 állandó mintavételi helyen 1994 óta folyó vizsgálata során 2003-ig 20 nagyobb rendszertani csoportból összesen 94 taxon (faj és magasabb rend­szertani egység) került elő. Az éves összesített csoportszám mindvégig, a taxonszám a 90-es évek végéig emelkedő ten­denciát mutatott A csak egy vlztéren előforduló taxonok aránya folyamatosan csökkent. Az elmúlt évtizedben a Sziget­köz vizterein a vízi makrogerinctelen fauna folyamatos uniformizálódását lehetett megfigyelni. Duna, Szigetköz, makrogerinctelen fauna, hosszútávú változások Kulcsszavak: Bevezetés A szigetközi vízterek, mellékágrendszerek vízjárását ko­rábban a Duna vízjárása határozta meg. A Duna vízállásá­nak és a mellékágrendszerek mederfenék szintjének függvé­nyében az egyes mellékágrendszerek, mellékágak különbö­ző mértékben és ideig álltak közvetlen kapcsolatban a főág­gal. A hullámtéren és a mentett oldalon lévő morotva jelle­gű vizek általában a talajvízből kapták a vízutánpótlást, csak igen magas árhullámok idején kerültek közvetlen kap­csolatba a főág vizével. A Duna elterelésével 1992 ősze után ez a helyzet gyöke­resen megváltozott. Az Öreg-Dunában a korábbi 2000 mV átlagos vízhozam 50-100 mV-re, a vízszint 3-4 m-t csök­kent, ennek következtében jelentős mértékben süllyedt a ta­lajvíz szintje is. A mellékágak nagy része elvesztette köz­vetlen kapcsolatát a főággal, mert belépő torkolatuk meder­fenék szintje a főág vízszintje fölé került. A talajvíz után­pótlási! morotvák vízszintje és kiterjedése is nagy mérték­ben csökkent. A vízhiány enyhítésére 1993-tól különböző műszaki bea­vatkozások történtek. Az egymástól korábban független mellékágrendszereket, morotvákat egymással és a főággal újonnan létesített mesterséges csatornákkal vagy régi, fel­töltődött mederszakaszok kotrásával összekötötték, vízpótló csatornák létesültek, az Öreg-Dunában visszaduzzasztás céljából az 1843 fkm-nél elkészült a fenékgát. Az utóbbi é­vekben a hullámtérre juttatott vízmennyiség a Duna termé­szetes vízjárásához igazodik. A Szigetköz vízi makroszkópikus gerinctelen faunájáról alig jelent meg publikáció, és azok is csak rövidtávú vizsgá­latok eredményeiről számolnak be (Bakonyi 1990, Bakonyi & Vásárhelyi 1993, Ambrus et al 1995, Puky 1995, Nősek 1996, Szathmáry 1990, Csörgits & Hufnägel 2000). Anyag és módszer A litorális régióban élő vízi gerinctelen makrofauna rendszeres monitorozása a Szigetköz különböző víztereiben állandó mintavételi helyeken 1994 óta folyik. A mintavéte­lek az Öreg-Dunában hat (1843, 1839, 1835, 1832,5, 1828 és 1825 fkm), a hullámtéren négy (Schisler-holtág, Csáká­nyi-Duna Cikolaszigetnél, Cikolai-ágvég és Bodaki-ágvég) és a mentett oldalon szintén négy (Zátonyi-Duna Dunaszi­getnél két, és Bodaknál egy helyen, ill. Lipóti-morotva) é­vente három, ill. négy alkalommal történtek. A mintavételi helyek sajátosságaitól függően a gyűjtés vagy a kőszórások köveiről és a köveken kialakult bevonat­ból, vagy a makrovegetáció esetében a növényekről és nö­vények közötti víztestből történt. A kövekről, ill. az azokon kialakult bevonatból a minta­vétel egyelő gyűjtéssel, a makro-vegetációból kézihálóval történt. A minták a helyszínen 4%-os formaldehid oldattal lettek rögzítve. A laboratóriumi feldolgozás során a rend­szertani csoportokra szétválogatott anyag 70%-os alkohol­ban került tárolásra. A mintákban talált állatok meghatározása eltérő taxonó­miai szintekig történt. Faji szintig történt a meghatározás az örvényférgek, a soksertéjű gyűrűsférgek, a nadályok, a csi­gák, a hasadtlábú rákok, az ászkarákok, a felemáslábú rákok és a haltetvek csoportjainál. A hidrák, kevéssertéjű gyűrűs­férgek, kagylók, mohaállatok, kérészek, szitakötők, tegze­sOek, poloskák, árvaszúnyogok, kétszárnyúak, nagyszárnyú­ak és bogarak csoportjainál csak a faji szintnél magasabb rendszertani egységig történt a meghatározás. Jelen munka az éves összesített csoport- és taxonszám változásának főbb eredményeit mutatja be. Eredmények 1994 óta összesen 20 nagyobb rendszertani csoport kép­viselői fordultak elő (/. táblázat). A 20 csoportban az eltérő taxonómiai szintekig történő meghatározás miatt összesen 94 taxon (faj és magasabb rendszertani egység) fordult elő. 1. táblázat A Szigetközben 1994-2003 között talált faj család Szivacsok Porifera 1 Hidrák Hydridea 1 örvényférgek Turbellaria 7 Kevéssertéjű gyürüsférgek Oligochaeta 1 Soksertéjű gyürüsférgek Polychaeta 1 Nadályok Hirudinoidea 7 Csigák Gastropoda 29 Kagylók Lamellibranchiata 5 Mohaállatok Bryozoa 1 Haltetvek Branchiura 1 Ászkarákok Isopoda 2 Felemáslábú rákok Amphipoda 2 Hasadtlábú rákok Mysidacea 1 Kérészek Ephemeroptera 4 Szitakötök Odonata 5 Poloskák Heterotera 9 Tegzesek Trichoptera 6 Kétszárnyúak Diptera 8 Nagyszárnyú ak Megaloptera 1 Bogarak Coleoptera •2 IMS I»»« I»t7 l m 1 m 2000 2001 2002 2003 I—*—QOU —-HUl —»—MEN —•—TŐfl 1. ábra. Az éves összesíteti csoportszám változása 1994­2003 között Legnagyobb gyakorisággal a csigák, a kétszárnyúak, a felemáslábú rákok, a kevéssertéjű gyűrűsférgek és a tegze­sek fordultak elő. A közepes gyakoriságú (30-60 %) csopor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom