Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
97 Investigations on the macroinvertebrate assemblages in the longitudinal section of River Tisza and its main inflows, 2004 Móra, A.', Csépes, E.\ Boda, P.', Deák, Cs. J, Málnás, K.', M&tyus, B.', Grigorszky, I. 4, Nagy, S.A 1. and Dévai, Gy.' 1 Department of Hydrobiology, University of Debrecen. Egyetem tér 1, H-4032. Debrecen. HUNGARY 1 Middle-Tisza District Environment and Water Athorilhy, Ságvári krt. 4. H-5000. Szolnok. HUNGARY 'Department of Applied Ecology. University of Debrecen, Egyelem tér I, H-4032. Debrecen, HUNGARY 'Department of Botany, University of Debrecen, Egyetem tér 1, H-4032. Debrecen, HUNGARY Abstract: In 2004 semi-quantitative samples were taken from 25 sampling site of the Hungarian section of River Tisza (16 sites) and its main inflows near their tributaries (9 sites). A total of 179 aquatic macroinvertebrate species were identified from the following groups: Mollusca (18), Crustacea (6), Ephemeroptera (22), Odonata (12), Heteroptera (17), Coleoptera (41), Trichoptera (12), Diptera: Chironomidae (51). The upper sections of the Tisza and the inflows at this region have high species richness and unique aquatic macroinvertebrate assemblages. The assemblages of the middle and lower Tisza and the inflows of this region are more uniformal and have lower number of species. Keywords: aquatic macroinvertebrates, faunistical investigation, Tisza, inflows. Pikoeukarióták és pikocianobaktériumok a Balaton fitoplanktonjában Mózes A. 1, Présing M. 2 és Vörös L. 2 'ELTE TTK Biológia Doktori Iskola, Kísérletes Növénybiológia Doktori Program, Budapest 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany Kivonat: A fitoplankton tömegének és összetételének vizsgálatihoz a kétheti gyakoriságú mintavételeket 2003 február 18-án kezdtük a jéggel fedett Balatonban a Keszthelyi- és a Siófoki-medencében és 2004 május 13-ig folytattuk. A nano- és a mikroplankton tömegének és összetételének meghatározásához fordított plankton-mikroszkópot használtunk a pikoplankton mennyiségének és pigment típusának meghatározásához epifluoreszcens mikroszkópi eljárást alkalmaztunk. A 2003 és 2004 telén befagyott tóban jelentós mértékben elszaporodtak a fikobiliprotein-hiányos (eukarióta) sejtek, maximális részesedésük meghaladta az összegyedszám 90 %-át. A jégboritás megszűntével ezek a szervezetek fokozatosan eltűntek, a 6-7°C-nál melegebb vízből már teljes mértékben hiányoztak, helyüket pedig átvenék az év túlnyomó részében domináns fikocianin és fikoeritrin pigmentdominanciájú cianobaktériumok. Eredményeink szerint a kolóniás pikocianobaktériumok részesedése a nyári tápanyaglimitált időszakban jóval magasabb (70-75 %), mint tavasszal vagy ősszel. Irodalmi fonások szerint a magányos cianobaktérium sejtek optimális növekedése magas N/P arány mellett figyelhető meg, mlg a kolóniás fonnák megjelenése nitrogénlimitációra utal. A kolóniák kialakulása elősegíti a hatékonyabb tápanyag felvételt és/vagy anti-predátor mechanizmusként szolgál. Kulcsszavak: pikoplankton, vízhőmérséklet, vfzalatti fényviszonyok, nitrogénformák Bevezetés A pikofitolankton évszakos eloszlásáról valamint egyedsűrűségéről számos tanulmány beszámol, de jelenleg még keveset tudunk azokról a környezeti tényezőkről, amelyek a populáció-méretet szabályozzák. A korábbi eredmények alapján tudjuk, hogy a különböző trofitású és mélységű édesvízi tavak többségében az autotróf pikoplanktonnak (APP) két abundancia csúcsa figyelhető meg tavasszal és késő nyáron. A kettő közötti időszakra (május, június) jellemző alacsony egyedsűrűség pedig minden bizonnyal a Zooplankton szűrésének eredménye (Stockner et al. 2000). A Balatonban a Keszthelyi-medencében figyeltek meg atipikus bifázisos eloszlást nyári minimummal, amely a fonalas nitrogénkötő cianobaktériumok populáció maximumával esett egybe (Vörös et al. 1991). Természetesen a bifázisos eloszlás alól vannak kivételek, és gyakran csak egy nyári vagy őszi maximum figyelhető meg, így volt például néhány dániai tó esetében (Sendergaard, 1991), valamint a mezo-eutrof Biwa tóban Japánban (Maeda et al., 1992). Nemcsak az APP egyedsűrűségében mutatkozott meg a szezonalftás, hanem összetételében is. Néhány tanulmány rámutat arra, hogy a nyári pikoplankton frakcióban a prokarióták (ProAPP) dominálnak, míg télen az eukarióta pikoalgák (EuAPP) az uralkodók (Sendergaard 1991; Fahnenstiel et al. 1991; Malinsky-Rushansky et al. 1995; Hepperle and Krienitz 2001). A balatoni pikoplankton tömegéről, összetételéről és produktivitásáról már évtizedes adataink vannak, azonban ezek elsősorban a jégmentes időszak pikociano-baktériumaira vonatkoznak (Vörös et al., 1991,1998). Először 2003 telén figyeltünk fel arra, hogy a jég borította tóban feltűnően gazdag pikoalga népesség alakul ki, amelynek döntő hányadát az eukarióták alkotják (Mózes és Vörös, 2004). Ezért 2003ban és 2004-ben teljes évre kiterjedő vizsgálatsorozatot végeztünk, mintákat vettünk a befagyott Balatonból hogy megismerjük a jég alatti pikoplankton együtteseket is. A jelen tanulmány célja a pikocianobaktérium és a pikoeukarióta együttesek évszakos változásának bemutatása, különös tekintettel az eukarióták eddig ismeretlen mértékű részesedésének megismerésére a balatoni pikoplankton frakcióban. A munka során vizsgáltuk a kolóniás formák részesedését is a pikoplankton együttesekben, mivel kevés az ismeretünk az APP által képzett aggregátumok vagy kolóniák kialakulásának okairól (Stockner et al., 2000). Anyag és módszer A fitoplankton tömegének és összetételének vizsgálatához a kétheti gyakoriságú mintavételeket 2003 február 18án kezdtük a jéggel fedett Balatonban a Keszthelyi- és Siófoki-medencében, s 2004 május 13-ig folytattuk. A nano- és a mikroplankton tömegének és összetételének meghatározásához fordított plankton-mikroszkópot használtunk, a pikoplankton mennyiségének és pigment típusának meghatározásához epifluoreszcens mikroszkópi eljárást alkalmaztunk. A pikoplanktont frissen gyűjtött rögzítetlen vízmintákból vizsgáltuk, a nano- és mikroplankton vizsgálatához Lugololdattal fixált mintát használtunk, amelyet a feldolgozásig hűtőszekrényben tároltunk 4 °C-on. A pikoplankton vizsgálatára epifluoreszcens mikroszkópot (Nikon Optiphot 2) használtunk kékesibolya (Ex: 400-440 nm) és zöld (Ex: 510 -560 nm) gerjesztőfény alkalmazásával, ily módon az eukarióta, valamint a fikocianinaban gazdag illetve a fikoeritrin pigment-dominanciájú sejtek elkülöníthetők (Vörös, 2004). A preparátumokról digitális fotókamerával (Spot RT) felvételeket készítettünk, amelyek alapján meghatároztuk a pikoplankton abundanciáját, pigment típusát és a kolóniás formák részesedését. A mintavételekkel egy időben mértük a víz hőmérsékletét, a fotoszintetikusán aktív sugárzás intenzitását LI-COR radiométerrel síkfelületű (2n) szenzorral. A klorofill-a koncentráció mérése forró metanolos extrakcióval, spektrofotométerrel történt (Felfóldy, 1974).
