Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
95 56 pedig csak a mellékfolyókból került elő. Kiemelkedően nagynak mondható az árvaszúnyogok faj száma, ami az összfajszám 29%-a . Szintén magas a bogárfajok aránya (23 %), a két csoport a fajok több mint felét adja (/. ábra). Csekély a tegzes- és a kérészfajok száma, ami a két csoport fenológiai sajátosságaival magyarázható: a legtöbb faj lárvái nem a kisvizes időszakban, hanem tavasszal és/vagy ősszel gyűjthetők. CMf«jkt«ra 1. ábra. A 2004-ben a Tisza hossz-szelvényéből és a főbb mellékfolyók torkolat előtti szakaszáról kimutatott fontosabb vízi makroszkópikus gerinctelen állatcsoportok fajszám szerinti megoszlása. Egy faj, a Helophorus arvernicus Mulsant, 1846 (Coleoptera) a hazai faunára újnak bizonyult. Természetvédelmi és faunisztikai szempontból kiemelhetők még a következő fajok: Ephemeroptera: Palingenia longicauda (Olivier, 1791); Odonata: Gomphus flavipes (Charpentier, 1825), Gomphus vulgatissimus (Linnaeus, 1758), Ophiogomphus cecilia (Fourcroy, 1785); Heteroptera: Aphelocheirus aestivalis (Fabricius, 1794), Aquarius najas (De Geer, 1773); Coleoptera: Potamophilus acuminatus (Fabricius, 1792). A mintavételi helyek közül magas fajszám jellemezte a Felső- és Közép-Tisza-vidék mellékfolyóit (28-45 faj). Hasonlóan magas fajszámokat kaptunk a felső-tiszai mintavételi helyeken (ez alól csak a tiszabecsi szakasz volt kivétel, ahol azonban jóval több faj előfordulását bizonyították más vizsgálatok). A fajszám szinte ugrásszerűen lecsökken (520 faj) a Közép- és Alsó-Tiszán, illetve a Hármas-Körösön és a Maroson (2. ábra). A fajok jelenléte/hiánya alapján, illetve a fő élőlény-csoportok fajszáma alapján osztályozva a víztereket hasonló eredményt kaptunk. A Közép- és az Alsó-Tiszán kijelölt mintavételi helyek a fajkészlet alapján egy nagy csoportot alkotnak, amelybe az itteni nagyobb mellékfolyók (Körös, Maros) is beletartoznak. Ettől elkülönülten helyezkednek el a Felső-Tisza-vidéki mintavételi helyek, amelyek szintén jól körülhatárolható csoportokba rendeződnek (3. ábra). Az egyes csoportokba a habituálisan egymáshoz igen hasonló mintavételi helyek kerültek [pl. Lónyay-föcsatoma - Zagyva; Túr - Kraszna; Szamos - Tisza (Tiszabercel); Tisza (Tivadar) - Tisza (Aranyosapáti)]. A fő élőlénycsoportokba tartozó fajok számát alapul véve (4. ábra) a Tisza középső és alsó szakaszai, illetve a Maros szintén egy csoportot képeznek. A többi mintavételi hely ettől egyértelműen elkülönül. Kisebb csoportokat alkotnak egyes Felső-Tisza-szakaszok (pl. Tímár - Aranyosapáti; Tiszadob - Tuzsér - Tiszabecs). Érdekesség, hogy a Hármas-Körös ez utóbbiakkal került egy csoportba. A Felső-Tisza-vidéki mellékfolyók viszont egymástól is elkülönülve, elszórtan helyezkednek el, csakúgy, mint a fajokban leggazdagabb két Tisza-szakasz (Tiszabercel, Tiszalök). Tiszabercel, Tiszalök). 2. ábra. Az egyes mintavételi helyeken kimutatott vízi makroszkópikus gerinctelenek taxonszáma (szürke oszlopok: Tisza; fekete oszlopok: mellékfolyók). Értékelés A Felső-Tisza magyarországi szakaszain és a felső-tiszavidéki mellékfolyókban a kisvizes időszakban tapasztalt nagy fajszám csak részben magyarázható azzal az elterjedt nézettel, hogy itt még nem jelentős a vízszennyezés mértéke. Legkirívóbb a Szamos esete, amely bizonyítottan az egyik legszennyezettebb hazai vízfolyás. Ez alapján rendkívül szegény makrogerinctelen együttes lenne várható, mégis a fajokban gazdag helyek közé tartozik (37 faj). Mindegyik Felső-Tisza-vidéki mintavételi helyre az élőhelyek változatossága volt jellemző (nyíltvízi üledék, vízi- és mocsári növényzet és/vagy nagyobb kövek, faágak, stb.), ami jól magyarázza a magas fajszámokat. Az Alsó- és a Közép-Tisza, illetve a Maros és a Hármas-Körös kisebb faj száma részben szintén ezzel magyarázható: ezeken a helyeken az élőhelyek kevésbé voltak változatosak, hiszen főleg a mélyebb, növényzet nélküli nyíltvíz volt jellemző. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a mintavétel módszeréből adódó hibalehetőség sem, mivel a mélyebb mederrészeken kézi hálóval nem lehet gyűjtést végezni. A fajkészlet, illetve a főbb élőlénycsoportokba tartozó fajszámok alapján a felső-tisza-vidéki vízterek (mind a Tisza szakaszai, mind a mellékfolyók) nemcsak gazdag makroszkópikus vízi gerinctelen együttesekkel jellemezhetők, hanem ezek az együttesek különlegesek, egyediek, gyakran csak az adott szakaszra jellemzők. Megállapításaink természetesen csak a kisvizes - több vízi élőlénycsoport szempontjából viszont az egyik legmeghatározóbb - időszakra vonatkoznak. Eredményeink pontosításához további, más időszakokban végzett vizsgálatok szükségesek. Köszönetnyilvánítás Munkánkat az NKFP-3B/0019/2002 projekt keretében végeztük. Köszönet illeti Takács Pétert (DE TTK Hidrobiológiái Tanszék) a terepmunkák elvégzésében, dr. Csabai Zoltánt (PTE TTK, Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék) a vízibogarak, dr. Müller Zoltánt (HNP Igazgatóság) a szitakötők azonosításában nyújtott segítségéért; Debreceni Ágnes és Tóth Mónika egyetemi hallgatókat az árvaszúnyogok preparálásában való közreműködésükért. Irodalom Askew, R R. 1988: The dragonßies of Europe. - Harley Books, Colchester, 291 pp. Bába, K. - Ferencz, M. 1971: Investigations on the riverside stones of the Tisza. - Tiscia 6: 137-138. Bauernfeind, E. 1994: Bestimmungsschlüssel fllr die österreichischen Eintagsfliegen (Insecta Ephemeroptera), 1. Teil. - Wasser und Abwasser, Suppl. 4/94: 1-91. Bellmann, H. 1987: Libellen: beobachten, bestimmen. - Verlag J. Neumann. Neudamm GmbH & Co. KG, Melsungen, Berlin, Basel, Wien, 268 pp. Benedek P. 1969: Heteroptera VII. In: Fauna Hungáriáé XVII/7. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 86 pp.
