Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
92 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. egyutas ANOVA log-transzformált adatokon, F 24 1 = 5,12, p = 0,010). Azokon a helyeken, ahol nem volt ülepedés, szignifikánsan több lárva volt, mint ahol kevés ülepedés volt, de még itt is egy nagyságrenddel több lárva volt átlagban, mint azokon a helyeken, ahol sok ülepedés volt. 80 ra o> •<0 'C o JÉ ro >. OJ «5 L, •<u E tu 8 E CD N w 70 60 50 40 30 20 10 0 • Lakott helyek 0 Nem lakott helyek < 20 um 10-20 um 100 um < Szemcseméret-tartomány 1. ábra. A szemcseméret-tartományok gyakorisága a lárvák által lakott és nem lakott helyeken [a különbségek statisztikailag szignifikánsak (< 20 fjm: Mann-Whitney U = 99,0, n = 42, p = 0,025; 10-20 pm: t 4 2 = 2,06, p = 0,046; 100 pm C t 4 2 = 3,34, p = 0,002)1. Az egyes tényezők külön vizsgálatánál az áramlás (vízsebesség) és a lárvák száma között szignifikáns pozitív korrelációt kaptunk (3. ábra). Ez megfigyelhető volt a lárvák össz egyedszámában és a 3. stádiumú lárvák esetében is. • Összes lárva » 3. stádiumú lárvák 2. ábra. A lárvák átlagos (± S.E.) száma a friss üledék mennyiségének függvényében. 100 80 60 40 20 i 0 O • 10 20 30 40 Vízsebesség (cm/s) 3. ábra. A lárvák száma és a vízsebesség közötti pozitív korreláció (összes lárva: r = 0,611, n = 15, p = 0,015, 3. stádiumú lárvák: r = 0,561, n = 15,p = 0,030). A lárvák száma és a szemcseméret-tartományok gyakorisági eloszlása között nem találtunk egyértelmű összefüggést. Azokon a helyeken azonban, ahol nem volt friss üledék (n = 27), mind a lárvák összegyedszáma, mind pedig az egyes stádiumokba tartozó lárvák száma pozitívan korrelált az 1-2 |im közötti szemcsék gyakoriságával (4. ábra). 60 50 40 30 20 10 0 • összes lárva 0 1. stádiumú lárvák 1 2 stádiumú lárvák * 3. stádiumú lárvák a * -iíiJJ&káte&Ú. 5 10 15 20 1-2 um szemcsék gyakorisága (%) 25 4. ábra. Az 1-2 pm-es szemcseméret-tartomány gyakorisága és a lárvák száma közti korreláció [a korreláció szignifikáns mind az összes, mind pedig az egyes stádiumokba tartozó lárvák számával (n =27 minta, összes: r = 0,498, p = 0,008; 1. st.: r = 0,399, p = 0,039; 2. st: r = 0,579, p = 0,002; 3. st.: r = 0,403, p - 0,037)1. A lárvák denzitása nem mutatott összefüggést sem a vízmélység-kategóriákkal (egyutas ANOVA, n.s.), sem a vízmélységgel (lineáris regresszió, n.s.). Ugyancsak nem találtunk kapcsolatot az Arany-féle kötöttség és a lárvák száma között (lineáris regresszió, n.s.). A növényi részek jelenléte azonban a lárvák előfordulása mellett azok denzitását is befolyásolta, mivel azokon a helyeken, ahol nem voltak növényi részek (n = 37), átlagosan (± S.E.) 10,5 ± 2,23 lárva volt, míg azokon a helyeken, ahol növényi részek voltak (n = 8), az átlag 2,3 ± 1,33 lárva volt baggermintánként (t-teszt a log-transzformált adatokon, t, 2 = 2,77, p = 0,008). Ez a jelenség azonban valószínűleg jelentős kapcsolatban van a friss üledék képződésével, hiszen a növényi részek jellemzően az ezzel fedett helyeken fordultak elő. Ezeken a helyeken gyakran suvadások révén kerülnek a mederbe a növényi részek és a durvább homokos üledékek is. Következtetések Vizsgálati eredményeink alapján a tiszaviráglárvák előfordulását és mennyiségi viszonyait elsősorban az aljzat minősége befolyásolja. Ezt irodalmi adatok is alátámasztják (Csoknya és Ferencz 1972, 1975; Csoknya és Halasy 1974; Sartori et al. 1995; Andrikovics és Turcsányi 2001). Az előfordulás szempontjából az tekinthető a legfontosabbnak, hogy van-e frissen képződött üledék az adott partszakaszon. Elemzéseink szerint minden más tényező (az áramlás kivételével) csak másodlagos jelentőségű, hiszen az együttes vizsgálatkor egyedül a laza üledék léte bizonyult szignifikánsnak. Megjegyzendő azonban, hogy az általunk alkalmazott mintavételi módszerrel a medernek mindössze a felső 2 méteres sávját tudtuk vizsgálni, s ebből nem állapíthattunk meg általános szabályszerűséget a meder egészére vonatkozóan. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a gyűjtött lárvák döntő többsége harmadik éves, közvetlenül kirepülés előtti állapotú volt. Csoknya és Ferencz (1975) szerint a harmadik életévükbe lépő lárvák a nagyobb mélységekben találhatók. Eredményeink ennek alapján vagy a rajzás közelségét, vagy a következő generációk gyengeségét jelzik. Az ülépedésen kívül a tiszaviráglárvák denzitásában fontos szerepe van az áramlásnak, azaz a vízsebességnek, mégpedig a gyorsabb vízáramlású helyeken több lárva van, amint azt a lárvák száma és a vízsebesség közötti pozitív korreláció mutatta. További fontos tényező az aljzat szemcseméret-eloszlása. Eredményeink azonban arra intenek, hogy a szemcse-
