Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
71 Abstract Matheron, G.: 1965.: Les Variables Rcgionaliées et leur Estimation. Dryden, I. L„ Márkus, L, Taylor, C. C, Kovács, J.\ Non-stationary spMasson at Cie. Editcurs, Paris atio-temporal analysis of karst water levels, Appl. Statistics, in pr. Deutsch, C. v., Journel, A.: Geostatistical Software Library and User's Wackernaget, //.: Multivariate Geostatistics, Springer Verlag Berlin Guide (GSLIB). Oxford University Press, New York. 1992 1998. Estimation of sampling frequency in Lake Velencei by spatial statistics J. Kovács, M. N. Reskóné, I. K. Székely Several water-chemical parameters from six locations of Lake Velencei (Mid-western Hungary) was examined regularly during the period of 1998-2003. The data referred to pH, TDS, dissolved oxygen, sulphate, nitrate, orto-phosphate, total phosphorus, biological oxygen-demand, chemical oxygen-demand (permanganate, Chromate). The main question was whether sampling frequency of the measured parameters is appropriate to describe processes taking place in the lake. The basic function of spatial analysis, the so-called variogram, was applied to answer this problem, which is applicable even if equidistant data are not available. Our results suggest that sampling in two week periods provides adequate information only in case of a few parameters (pH, sulphate, nitrate, dissolved oxygen), while more frequent sampling is necessary in the case of the majority (orto-phosphate, total phosphorus, biological oxygen-demand, chemical oxygen-demand, permanganate, Chromate). Lake Velencei, variogram, sampling frequency, water qualty Keywords: A Gammarus roeseli (Gervais, 1835) alakkörének vizsgálata a Pécselypatakban Kovács Kata Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék, H-8201. Veszprém, Pf. 158. Kivonat: A felemáslábú rákok a vízi ökoszisztémákban széles körben elterjedtek, a vízi táplálékláncban központi helyet töltenek be, bioindikációs szerepük jelentős. Munkámban a Pécsely-patak több pontján gyűjtött Gammarus roeseli Gerv. alaktani változatosságát dolgoztam fel. A feldolgozott mintákat 2003. júliusában és októberében vettem. Minden mintavételi ponton két mintát, egy ún. „élömintát" és egy formalinos mintát vettem egyenlőháló módszerrel. A formalinos mintát a helyszínen fixáltam úgy, hogy a formalin végkoncentrációja 5-10 % legyen. Az élő mintákat élő állapotban a laborban binokuláris mikroszkóppal válogattam. A patak egészére nézve dominált a „triachantus" forma 60 %-kal („B" csoport). A „roeseli" forma ( i rA" csoport) csak a minták 7 %-ában fordult elő. A „C" változat 19, a „D" változat 14 %-ban volt fellelhető. A mai tudományos álláspont szerint a „triachantus" a „roeseli" egy varietasa, ami sokáig nem volt egyértelmű. A feltételezés az, hogy a "roeseli"-„triachantus" arány árulkodhat bizonyos környezeti változásokról, különböző minőségű ökológiai állapotot jelezhet. A két forma jelenléte egy élőhelyminősítés része lehetne, amihez még további alapos felmérések is szükségesek lennének, hogy statisztikailag, minőségileg és mennyiségileg is összevethető adataink legyenek. Kulcsszavak: Amphipoda, Gammaridae, monitorozás, Pécsely-patak, alakkör Bevezetés és célkitűzések Az eddigi kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy egyegy élőlénycsoport faj összetétele alapján - főleg, ha azt az egyes fajok általános előfordulási gyakoriságának tükrében és populáció-biológiai alapon értékeljük - bármely élőhelyről vagy területről nemcsak összehasonlítható, hanem indexekkel is egyértelműen jellemezhető képet alkothatunk. Az ilyen alapon végzett állapotfelmérés, majd az erre épülő értékelés és minősítés igen alkalmas a biodiverzitás monitorozás keretében ún. területi faunák természet- és környezetvédelmi értékének meghatározására és időbeli változásának oknyomozó elemzésére (Dévai és mtsai, 1998). A Balatont tápláló patakok üledékfaunájáról nem rendelkezünk kielégítő ismeretekkel, így nem tudjuk, hogy az emberi tevékenységgel összefüggő környezeti változások kapcsán mennyi faj tűnt el, s melyek azok, amelyek az utóbbi években ismét megtelepedtek. A vízigény megnövekedése miatt természeti erőforrásként felértékelődtek patakjaink, ugyanakkor a vízfelhasználás során keletkezett szennyeződésük miatt különböző mértékben és gyorsasággal változott meg az élőviláguk. Felmérésem során a Pécsely-patak makrogerinctelen faunájának felmérése mellett a Gammarus roeseli Gerv. Alaktanát vizsgáltam. Karaman (1959) adatai alapján a Balkánon élőknél a tor és potrohszelvény háti fogazatának kiképződésében, az urosoma szelvények tüskézettségében, az epidermák és a telson serteellátottságában a variációk nagyobb tömegben lépnek fel, mint pl. Közép Európában, ahol a 4-tüskés forma általában elterjedtebb, mint a 3-tüskés. A „triachantus" és „roeseli" alakváltozatokat és a két típus közötti átmeneteket vizsgáltam. A csoportokat a 7. -10. szelvényeken lévő tüske, és dudor (/. ábra) képletek alapján mértem fel. 1. ábra: A tüske (T) és dudor (D) közötti különbség. Figure 1: The difference between spine (T) and protrusion (D). Az „A" csoportba azokat az egyedeket soroltam, amelyeknek a fejtől számított 7., 8., 9., és a 10. szelvényén tüske van. Ez az eredeti „roeseli" forma. A „B" csoport tagjainak a 7. szelvényén nincs, de a 8., 9., 10. szelvényén van tüske. Ez az eredeti „triachantus" forma (2. ábra). A „C" csoport egyedeinek csak a 8. és a 9. szelvényén van tüske, azonban a 10. szelvény tüskéje nem hegyesedik el, hanem inkább dudor-szerű képlet. A „D" csoportba tartozó bolharákoknál a 9. és a 10. szelvényen van tüske, a 8. szelvény rendelkezik dudorral (J. táblázat). A mai álláspont a triachantus-t a Gammarus roeseli változatának tekinti (Ponyi és Bankós, 1978). Célom volt megállapítani a változatok gyakoriságát egymáshoz képest, mivel a vízi szervezetek közül az Amphipoda rákok bioindikációs szerepe nehézfém szennyezés esetén egyértelműen kimutatható (Milinki és Murányi, 1999), amely a felemáslábú rákok vízi ökoszisztémákban betöltött széleskörű elterjedésével és a vízi táplálékláncban betöltött központi helyével magyarázható. A Gammarus roeseli ezen kívül igen érzékeny peszticidekre (Ponyi és Bankós, 1978). Ezért a faj egyedszámának feltárását is fontosnak tartottam ahhoz, hogy a későbbiekben ez lehessen egy jó alap, kiindulási háttér az