Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

55 Kisvízfolyások halfaunisztikai értékelése Keresztessy Katalin Szt István Egyetem, MTA-SZIE Alkalmazott Állatgenetikai és B

iotechnológiai Kutatócsoport, 2103. Gödöllő, Páter K. u. 1. Kivonat: Halfaunisztikai és élőhelyi adatgyűjtést végeztem a Börzsöny-, Pilis-hegység és a Gödöllői-dombság négy patakjában, különös tekintettel a védett, veszélyeztetett halfajok előfordulásának feltérképezésére, populációik változásainak értékelésére. 2004-ben a gyűjtött 22 halfajból 7 volt a védett fajok száma. A 2004-es évben gyűjtött faunisztikai adataimat azokkal a korábbi faunisztikai eredményekkel (összesen 32 halfaj egyedeit vizsgálva) hasonlítottam össze, amikor 4-5-évente hasonló módszerrel, ugyanott és ugyanakkora szakaszokon volt alkalmam kutatni. Anyag és módszer A Morgó-, Kemence-, Rákos- és Apátkúti-patak háromhárom szakaszán folytattam halfaunisztikai adatgyűjtést 2004 tavaszán és nyarán. Elektromos kutató halászgépet (RADET IUP-12 típus) használtam, melyre pulzáló egyenáramként 4-15 Amper és 20-100 Hz jellemző, a legkevésbé szelektív és ugyanakkor a legkíméletesebb módszer lévén alkalmas védett halfajok óvatos gyűjtésére. A kimutatott halfajok egyedeinek mennyiségi összehasonlítása érdekében egységnyi vízfelületről (100 m

2) származó adatokat vettem alapul, mindegyik vízfolyás esetében egy-egy alsó-, középsó- és felső szakaszt értékeltem, a könnyebb áttekinthetőség érdekében ezeket együtt tüntetem fel az 1. táblázatban, külön megjelölve azokat a fajokat, melynek előfordulása egyegy szakaszhoz kötődik. A helyszínen meghatározott fajok egyedeinek törzshosszát (standard testhosszát), testtömegét a vízparton megmértem, majd a halakat sérülésmentesen visszahelyeztem a gyűjtés helyén. A diverzitást a DIVERSI 1.1 program segítségével értékeltem (Izsák 1996). Eredmények A korábbi időszakok alatt a felsorolt négy patakban, ugyanazokon a szakaszokon összesen 32 halfaj példányait gyűjtöttem (1. táblázat, Bottá et al. 1981, 1984, Keresztessy 1986, 1992, 1993a,b, 1994, 1995, 1998). A négy vizsgált patakból 2004-ben nem került elő a halványfoltű küllő, kessler (homoki) küllő, bálin, réti csík, törpeharcsa, csuka, fogas, vágódurbincs, széles durbincs és tarka géb. A 2004es évben végzett halfaunisztikai kutatásom során a négy patakban összesen 22 halfaj képviselőit sikerült kimutatni, és közülük 7 volt a védett halfajok száma: fürge cselle, sujtásos küsz, Petényi márna, fenékjáró küllő, szivárványos ökle, kövi csík és vágó csík (/. táblázat). A Morgó-patakban 1984-től az egymást követő időszakok alatt 3-7 halfaj képviselőit észleltem, 2004-ben volt a legmagasabb a halfajok száma (és a példányoké is), ez látható a diverzitási értékek változásaiból is. A domolykó, fürge cselle, fenékjáró küllő és kövi csík stabil populációját tapasztaltam, míg a Petényi máma csak alacsonyabb egyedszámmal volt kimutatható (/. táblázat). A nem őshonos szivárványos pisztráng a korábbi telepítések eredményeképpen van jelen a patakban, csak a felső szakaszon, míg a terjeszkedő, jövevény kessler-géb az utóbbi öt évben jelent meg a patak alsó szakaszán. Ez utóbbi faj a torkolati tájékon a Dunában tömeges (ezen a helyen először 1997-ben találtam meg). A Kemence-patakban mind az öt vizsgálati időszak alatt előfordult a fejes domolykó, alacsonyabb egyedszámmal a nyúldomolykó, cselle, Petényi márna, fenékjáró küllő és kövi csík. Ezek a halfajok mind reofil tulajdonságúak. A lassú- vagy állóvízben előforduló halfajok (három keszeg-faj, ökle és csuka az Ipoly felöl, áradás után jelenhettek meg a köves medrű, gyors sodrú patakban. A magas fajszámból következik a magas diverzitási érték. A Rákos-patakban az 1990-es évek elején még megtalálható volt az eredetileg jellemző védett réti- és vágó csík, majd később már csak a tógazdaságból kiszökött tenyésztett halak (amur, dévérkeszeg, ponty), illetve a tógazdaság járulékos halai (bodorka, törpeharcsa, stb.) népesítették be a patakot. Az egész vizsgálati időszak alatt alacsony fajszám voltjellemző (5-8 faj), és a jövevény ezüstkárász és razbóra kivételével a többi halfaj alacsony egyedszámmal fordult elő. Az összes gyűjtött halfaj a középső szakaszon, Gödöllő és Pécel között fordult elő, ez alatt és fölött nem sikerült halat kimutatni, részben a kibetonozott, szabályozott meder-, részben az alacsony vízhozam miatt. Az Apátkúti-patakra mindegyik időszakban magas halfajszám voltjellemző. A halfajok száma 11 és 15 között volt. A Kemence-patakhoz hasonlóan itt is magas a Shannon-Wiener index értéke (2. táblázat). A Duna felöl áradás után „színező-elemként" megjelenő csuka, bálin, fogas, vágó-, széles durbincs, naphal és tarka géb kivételével a többi halfaj egyedei rendszeresen kimutathatóak voltak az Apátkúti-patakból. Az alacsonyabb oxigén-igényű, lassúbb vízsebességhez alkalmazkodott halfajok, mint bodorka, küsz, ezüstkárász az alsó szakaszra voltak jellemzőek. Itt is feltűnő az élőhely természetvédelmi értékét csökkentő toleráns, jövevény halfajok - mint az ezüstkárász és kessler-géb gyakorivá válása. Összefoglalás Hosszabb időszak alatt vizsgálva a halfaunát, a Morgópatakban stabil hegyi-patakra jellemző halfajtársulás figyelhető meg, még az egyedszámok tekintetében sem tapasztalható lényeges változás - kivéve a kessler-géb megjelenését és gyakorivá válását. A változatos halfaunával rendelkező Kemence-patak kutatása kapcsán a reofil kessler (homoki)küllő és halványfoltú küllő ritkulását emelném ki. A tarka géb visszaszorulását tapasztaltam a vizsgált vizekben és ez egybevág országos megfigyeléseimmel is. A Rákos-patakból a 90-es évek végére eltűnt - az eredeti faunára jellemző - réti csík és vágó csík, ellenben a tógazdaságokból származó halfajok képviselői uralkodóvá váltak. Az Apátkúti-patak gazdag faj- és egyedszámmal jellemezhető, azonban sajnálatos a Petényi márna visszaszorulása, és ugyanakkor a terjeszkedő jövevény fajok gyakoribbá válása (kessler-géb és ezüstkárálsz). A két pisztráng-faj telepítések eredményeképpen voltak kimutathatóak. A korábbi vizsgálati időszak alatt öt olyan védett halfaj állományait vizsgáltam a felsorolt patakokban, melyeknek egyedeit 2004-ben nem sikerült észlelni, ezek a halványfoltú küllő, kessler-küllő, réti csík (országosan mindenütt erősen visszaszorulóban van), széles durbincs és tarka géb. Köszönetnyilvánítás: A 2004-évi kutatásokat az OTKA (T 042646), a megelőző évek halfaunisztikai vizsgálatait a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Élővilágvédelmi Főosztálya támogatta. A diverzitási programot dr. Izsák János bocsátotta rendelkezésemre, melyet ezúton is köszönök. Az 1988 előtti halfaunisztikai kutatásokat Bottá Istvánn&\ és Neményi IstvánnzA közösen folytattuk.