Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A Rák-patak felső vízgyűjtőjének (Soproni-hegység, Hidegvíz-völgy) komplex vizsgálata az EU VKI alapján Gribovszki Zoltán

1, György Katalin

2, Kalicz Péter

1, Kiss Katalin Anita

1 és Pintér Balázs

3 'NYME, EMK, Geomatikai és Mérnöki Létesítmények Intézet, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézeti Tanszék, 9400. Sopron Bajcsy Zs. u. 4. efelt@emk.nyme.hu 2Szent István Egyetem, MKK Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Tájökológiai Tanszék, 2103. Gödöllő, Páter K. u. 1. 3Gönczöl Szövetség és Alapítvány 2600.-Vác, Ilona u. 3., Pf. 184. Kivonat: A Sopron melletti Hidegvíz-völgyben a Nyugat-Magyarországi Egyetem (Sopron) Erdőmérnöki Karának tanszékei nagy múltra visszatekintő vizsgálatokat folytatnak. Ezek, de főként az utóbbi 5-6 év kutatásai jó alapot adnak az EU Viz Keretirányelvében (VKI) meghatározott szempontok szerinti minősítéshez, tipizáláshoz. E cél eléréséhez a vizsgálati adatokat kiegészítettük a Szent István Egyetem EU VKI kutatócsoportjával közösen szervezett expedíciós méréssel, mely a Hidegvíz-völgy fő vízfolyásának, a Rák-pataknak és a Vadkan-árokban folyó mellékágának felső, erdősUlt vízgyűjtőjét, forrásterUletét tárta fel. Kulcsszavak: patak minősítése, felső vízgyűjtő, VKI, Hidegvíz-völgy A felszíni víztestek típusainak jellemzése A 2004. júniusában a vízgyűjtőt feltáró expedíciós méréssorozat eredményeit a korábbi hasonló jellegű mérésekkel (Kondor, 2001; Kiss, 2003; Kiss és Kovács, 2004), valamint a területen működő rendszeres hidrológiai monitoring adataival komplexebbé téve próbáltuk meg minősíteni a Rák-patak felső vízgyűjtőjét. A terepi mérési adatokat az /. és 2. táblázat mutatja be. 1. táblázat Terepi mérési adatok (Rák-patak) Szelvény -szám Q (Is"

1) V (ms

1) h (cm) T (°C) O (%) K (mS cm'

1) pH Meder Lejtés (%) 18+950 0,23 0,20 1,3 11,3 101,4 191 7,52 kavics 8,7 18+450 0,79 0,16 2,4 14,3 97,5 208 7,67 homok 4,5 18+150 2,67 0,60 2,4 14,4 93,6 225 7,66 kav.homok 3,1 17+550 5,01 0,33 3,0 13,9 90,9 280 8,02 kav.homok 3,7 16+150 8,65 0,29 2,0 16,3 94,8 454 7,85 kav homok 3,3 14+850 19,3 0,63 3,1 16,2 94,5 471 8,24 kavics 1,9 11+850 24,3 0,48 3,9 16,2 90,0 533 8,08 kavics 2,5 2. táblázat. Terepi mérési adatok (Vadkan-árok) Szelvényszám Q, (Is

1) (ms"') h (cm) T (°C) 0 (%) K (mScm

1) pH Meder Lejtés (%) O+OOO 2,16 0,33 2,5 12,7 90,3 503 8,06 hom.kavics 4,2 0+300 1,17 0,33 4,0 13,0 81,8 512 8,09 hom. kavics 4,3 0+500 0,85 0,32 3,0 13,0 74,5 513 8,05 hom.kavics 5,1 0^02 0,32 0,2 2,5 13,9 74,0 513 8,01 hom.kavics 6,9 1+070 0,27 0,2 2,0 13,8 79,9 511 8,23 hom.kavics 6,7 1 + 187 0,28 10,1 84,4 515 7,72 kav. homok 11,0 Megfigyelt abiotikus tényezők Tengerszint feletti magasság: 280-555,8 m; Földrajzi szélesség: WGS 84 elipszoidon: 47-35-08,5 - 47-39-06,4; Földrajzi hosszúság: WGS 84 elipszoidon: 16-23-31,4 16-28-15,5; Geológia: Harmadidőszaki üledék, több réteg. A felszínen két réteg: Brennbergi blokkavics szint (domboldalakon, durvább), Magasbérci rétegek (patakvölgyekben, finomabb) (Vendel, 1930); Méret: 12 km

2. A patak távolsága a forrásától: a vizsgált területen ered a vízfolyás talaj és rétegvíz forrásokból. A völgyfenék átlagos lejtése: 5,1% (1,9-11%). Közepes vízszélesség: 0,3 és 2 méter között, Átlagos vízmélység: néhány cm. A vízfelszín közepts esése: megegyezik a völgyfenékeséssel. Vízhozama: a KÖQ a kifolyási szelvényben is kevesebb, mint 5 m

3 s'

1, tehát kisvízfolyás (Böhm és Szabó, 2001). A folyóvölgy alakja: a felső szakaszon "V" alakú, amit középszakasz-jelleg követ. Hordalékszállítás: a lebegtetett és görgetett forma együtt, évi 200-700 kg ha"', amelyből a lebegtetett forma meghatározó (Gribovszki, 2000). Altalaj összetétele: Általánosak az erősen savanyú nem podzolos barna erdőtalajok és az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. A völgyek alján lejtőhordalék erdőtalajok is előfordulnak, de a laza kavicsos váztalaj is található a területen. A levegő hőmérsékleti tartománya: A Rák-patak forrásterületének 1920-60. évi adatai szerint a levegő hőmérsékleti tartományának szélsőségei -17,8 °C és 33,5 °C. A közepes levegőhőmérséklet: 1920-tól 1960-ig (Danszky, 1963) a közepes hőmérséklet pedig 8-8,5 °C. Csapadék: 1920-60 csapadék-adatai alapján 917 mm. Vízminőségi elemek az ökológiai állapot osztályozásához Biológiai elemek A vízi flóra összetétele és sokasága: Makrofita vízi növényzet a patakban nem alakult ki. A patakmenti vegetációban a hegyvidéki égerligetre jellemző vízkedvelő növényfajok jellemzőek (1. ábra). Az algaflóra: kovamoszatok, emellett zöldalgák (Kovács és Érces, 2003). A fenéklakó gerinctelen fauna összetétele és egyedsűrűsége: A Hidegvíz-völgyben a Rák-patakban és két mellékágában 34 taxont mutattak ki a 2002-es vizsgálatok, közvetett utalások alapján további fajok előfordulása is valószínűsíthető. A fauna túlnyomó részét kitevő rovarok és lárváik mellett a puhatestűeknél kettő, az örvényférgek, kevés-sertéjű gyürűsférgek és rákok közül egy-egy taxont sikerült kimutatni. A rovarok közül legtöbb fajjal a tegzesek és a kétszárnyúak képviseltetik magukat, de három kérészfaj és hat további rovarrend (szitakötők, álkérészek, poloskák, bogarak, vízi recésszárnyúak, igazi recésszárnyúak) is megtalálhatók a patakban. A faj összetételben mutatkozó különbségeket véleményünk szerint alapvetően a medermorfológiai és a hidrológiai (vízhozam) viszonyok befolyásolják. Egy kiszélesedő medence változatosabb mikrohabitatok kialakulását eredményezheti, e mozaikos térbeli eloszlású élőhelyek biztosítják számos faj jelenlétét. Ezek alapján a Rákpatak hidegvíz-völgyi szakaszának gerinctelen makrofaunája a táplálékforrásokkal összhangban álló, ritron életközösség, melynek egyes tagjai a kiváló vízminőség indikátorai (Kiss és Kovács 2004). A halfauna összetétele és egyedsűrűsége: A Rák-patak feltehetően alsóbb szakaszán a 70-es években figyeltek meg kövi csíkot (Barbatula barbatulá), és sebes pisztrángot (Salmo trutta fario). A vizsgált szakaszon a víz túlságosan sekély ahhoz, hogy megtalálnák életfeltételeiket (Kondor, 1991). A biológiai elemekre hatással levő hidrológiai és morfológiai elemek Hidrológiai változók: Az áramlás mértéke és dinamikája: A jellemző középsebességek (/. táblázat) 0,2 és 0,6 m s"

1 között változnak. A 2001. évi vízhozam adatok szerint a Kutatóháznál a mért legnagyobb jégmentes vízállásból számított vízhozam 144,8 1 s"

1, az összes mért adat számtani közepeként kapott közepes vízhozam 12,9 1 s'

1. Nyáron egyes napszakokban ki is