Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. leji és egy augusztus eleji mintából már 20 faj előkerült, utána már csak l-l újabb bukkant fel. Általában is elmondható, hogy faunisztikai feltáráshoz egy koratavaszi, egy koranyári és egy későnyári mintavétel már jó eredményt ad, de érdemes télen is vizsgálódni. Irodalmi adatok alapján korábban 26 faj volt ismert a Börzsönyből, a most közölt adatokkal 3l-re nőtt ez a szám (csak a hegyek között futó kisvizeket számítva). Ha viszont az Ipoly hazai, a Börzsönyt megkerülő szakaszán talált fajokat is hozzávesszük, 47-re emelkedik az ismert fajok száma (Újhelyi, 1959, 1966, Erdelics, 1968, Andrikovics, 1991, Kovács és mtsai, 1999, 2002, 2003). E fajszám igen magas, összehasonlítva középhegységeink többi tagjával. A most feldolgozott anyagból előkerült öt, a Börzsönyből eddig ki nem mutatott kérészfaj: Cloeon simile, Ecdyonurus macani?, Ecdyonurus starmachi?, Ecdyonurus torrentis, Eleclrogena quadrilineata. Az Ecdyonurus fajok lárváinak határozása igen nehéz, ezért a kérdőjeles nevek még megerősítésre várnak, azt azonban elmondhatjuk, hogy az irodalmi adatokban szereplő fajokkal nem azonosíthatók. A táblázatból az is jól látszik, hogy a gázlókban több mint kétszer annyi faj és 2-3-szor annyi egyed található, mint a medencékben. Ez jól egyezik a szakirodalomban fellelhető adatokkal. Kérészek esetén - életciklusukból következően - is igaz, hogy ahhoz, hogy egy patak vagy egy nagyobb terület faunáját megismerjük, egy évben legalább 3-4, jól megválasztott időpontban kell gyűjteni, külön odafigyelve az áramló vízi rendszerek mozaikosságára. Jelen esetben egy június eleji és egy augusztus eleji mintából már 20 faj előkerült, utána már csak l-l újabb bukkant fel. Általában is elmondható, hogy faunisztikai feltáráshoz egy koratavaszi, egy koranyári és egy későnyári mintavétel már jó eredményt ad, de érdemes télen is vizsgálódni. Irodalmi adatok alapján korábban 26 faj volt ismert a Börzsönyből, a most közölt adatokkal 3l-re nőtt ez a szám (csak a hegyek között futó kisvizeket számítva). Ha viszont az Ipoly hazai, a Börzsönyt megkerülő szakaszán talált fajokat is hozzávesszük, 47-re emelkedik az ismert fajok száma (Újhelyi, 1959, 1966, Erdelics, 1968, Andrikovics, 1991, Kovács és mtsai, 1999, 2002, 2003). E fajszám igen magas, összehasonlítva középhegységeink többi tagjával. A most feldolgozott anyagból előkerült öt, a Börzsönyből eddig ki nem mutatott kérészfaj: Cloeon simile, Ecdyonurus macani?, Ecdyonurus starmachi?, Ecdyonurus torrentis, Eleclrogena quadrilineata. Az Ecdyonurus fajok lárváinak határozása igen nehéz, ezért a kérdőjeles nevek még megerősítésre várnak, azt azonban elmondhatjuk, hogy az irodalmi adatokban szereplő fajokkal nem azonosíthatók. A táblázatból az is jól látszik, hogy a gázlókban több mint kétszer annyi faj és 2-3-szor annyi egyed található, mint a medencékben. Ez jól egyezik a szakirodalomban fellelhető adatokkal. Kérészek esetén - életciklusukból következően - is igaz, hogy ahhoz, hogy egy patak vagy egy nagyobb terület faunáját megismerjük, egy évben legalább 3-4, jól megválasztott időpontban kell gyűjteni, külön odafigyelve az áramló vízi rendszerek mozaikosságára. Jelen esetben egy június eleji és egy augusztus eleji mintából már 20 faj előkerült, utána már csak l-l újabb bukkant fel. Általában is elmondható, hogy faunisztikai feltáráshoz egy koratavaszi, egy koranyári és egy későnyári mintavétel már jó eredményt ad, de érdemes télen is vizsgálódni. Az egyes fajok állatföldrajzi besorolása (Landa és Soldán, 1985, Sowa, 1975) Holarktikus elterjedésü (HOL): Centroptilum luteolum: nagy kiterjedésű, kontinuus areával jellemezhető faj. Palearktikus elterjedésüek (PALE): Baetis fuscatus és Heptagenia flava: midkettö nagy kiterjedésű, kontinuus areával jellemezhető faj. Eurázsiái elterjedésüek (EURÁ): Baetis rhodani, Baetis vernus, Ephemerella ignita és Caenis macrura: mindegyikük kontinuus areával jellemezhető faj, a B. vernus és a C. macrura arboreális faunaelem. Európai elterjedésüek (EUR): Baetis scambus, Cloeon simile, Procloeon bifidum, Habrophlebia fusca, Paraleptophlebia submarginata és Ephemera danica. A C. simile szélesen elterjedt, de diszjunkt areával jellemezhető faj, a többi kontinuus areájú arboreális faunaelem. Észak-közép-európai elterjedésü (ÉKÖEU): Habrophlebia lauta: kontinuus areájú arboreális faunaelem, amely azonban lehúzódik Európa déli részére is. Közép-európai elterjedésüek (KÖEU): Ecdyonurus macani, Ecdyonurus starmachi és Ecdyonurus torrentis: arboreális faunaelemek, az első két faj diszjunkt areával, az utóbbi kontinuus areával jellemezhető. Dél-közép-európai elterjedésüek (DKÖEU): Centroptilum pennulatum, Epeorus sylvicola, Rhithrogena carpatoalpina, Rhithrogena semicolorata és Habroleptoides confusa: mediterrán faunaelemek kontinuus areával, kivéve az első fajt, amely diszjunkt elterjedési területtel jellemezhető. Bizonytalan, illetve kevéssé ismert elterjedésü, ritkább fajnak tekinthető az Eleclrogena quadrilineata, amely itt nagy példányszámban került elő. A fajkészlet összetétele elterjedési szempontból (%): HOL 4,3 PALE 8,7 EURA 17,4 EUR 26,1 ÉKÖEU 4,3 KÖEU 13 DKÖEU 21,7 Vagyis a fajok mintegy felét az európai és dél-középeurópai, mediterrán faunaelemek teszik ki. Kiemelt fajok Cloeon simile: az ország 6 pontjáról került elő korábban (Újhelyi, 1966, Andrikovics, 1979, Kovács és mtsai, 1999), de élőhelyeiről mindig csak igen kis egyedszámban (1-3). Most a Bernecei-patakból is csak egy példányát sikerült begyűjteni. Európa sok országában előfordul, de mindenütt ritkaságnak számít, így hazánkban és a Kárpát-medencében is. Tipikus élőhelye a lassan folyó vagy állóvizű partszegély-zóna. Ecdyonurus torrentis: tipikusan közép-európai faj (Kárpátok és Alpok), de Nagy-Britanniáig és Spanyolországig megtalálható. Az Ipoly elcsatolt vízgyűjtő területén is ismert faj (Landa és Soldán, 1985), Magyarországról a közelmúltban került csak elő a Rábából (Bauemfeind et al, 2005, megjelenés alatt). Élőhelyein rendszerint csak kis egyedszámban előforduló ritkább faj, a ritron jellemző lakója. Eleclrogena quadrilineata: az Északi-Kárpátokban és az Alpokban előforduló, kevéssé ismert, hazánkból is kevés helyen kimutatott faj.