Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. 8. ábra Gélelektroforézis eredményeként a detektált baktériumtörzsek 1-Owasco, 2-Ontario, 3-Erit M., 4-Onotario, 5-Erie P., 6-Oneida; a-szediment, b-kagylós szediment DiMimilanty 0 IS Owai O B I I Ó M M Onlm EP» EP im OWCI EM • EM MI Ono I Ono im One MI 9. ábra. UPGMA dendrogramm, mely reprezentálja az egyes baktériumtörzsek hasonlóságát a mintákban 10. ábra. Az egyes minták szén, hidrogén, nitrogén és kén tartalma Az egyes mintákban meghatározott CFU értkek alapján (2. ábra) a kagyló környezetében lévő szediment szignifikánsan nagyobb mennyiségű (p < 0,05, egyutas ANOVA) kolóniaképző egységet tartalmaz, mint a kagylómentes fenéküledék, vagy akár a kagyló szövete. A színfejlődés (3. ábra) Garland és Mills (1991) által leírt szigmoid görbét követ, éppúgy, mint a pozitív cellák száma is (azon cellák, ahol az abszorbancia értéke >0,25), 185 óra elteltével a cellák közel 70%-a esetén volt aktív szénforrás fogyasztás. Az átlagos színfejlődés a kezdeti LAG fázist követően az inkubáció 88. órájáig mutat intenzív növekedést, így a 74-88. órás inkubációs periódus alapján határoztuk meg a mikrobiális összaktivitást, mely alapján az (s) és az (sm) minták hasonlóságot (3. ábra) mutatnak, az (m) minták pedig ezektől különböznek (4. ábra). Az aktivitás a maximumát 169 óra alatt éri el a minták zömében. Az átlagos színfejlődés maximális értékét az Oneida tó (m) mintáiban, minimális értéket pedig az Onondoga (s) mintáiban tapasztaltuk Az Oneida tó és az Erie tó Maumme öböl baktériumközösségének mind szénforrás hasznosítása, mind pedig az aktivitása eltér a többi tótól, legalábbis a kagyló kolóniákkal érintkező szediment tekintetében. Az Oneida tóban a baktériumok denzitása szignifikánsan alacsonyabb és a Maumme öbölben is csekélyebb, mint más tavak esetén (2. ábra), de az egyes szénforrásokat nagyobb aktivitással és szélesebb spektrumban hasznosítják (5. ábra). Az Erie tó szintén különbséget mutat az (s) mely aktivitása igen jelentős. Ez feltehetően abból adódik, hogy a Maumee folyó tekintélyes mennyiségű szerves anyaggal terheli a tavat különösképpen a befolyónál, a Maumee öbölben, de hatása az Erie tó másik mintavételi pontján (Presque) is érezhető (5. ábra). A baktérium aktivitás az (sm) mintákban jelentősebb (6. ábra), mint az (s) mintákban. A szénforrások közül a szénhidrát hasznosítása volt a legaktívabb, melyet az aminosav hasznosítás követett (7. ábra). A baktériumtörzsek diverzitása eltérést mutat a tavak és a minták (s, m, sm) tekintetében (8. és 9. ábra). Az Erie tavi (s) és (sm) minták baktériumtörzsei (EP s és EP sm, illetve EM s és EM sm), az Ontario- és az Owasco tó (s) (Ont s és Owa s) illetve (sm) (Ont sm és Owa sm) mintái mutatnak hasonlóságot. A vándorkagyló az üledék nitrogén és kén koncentrációját kis mértékben növeli míg a széntartalmatjelentősen. (10. ábra). Következtetések A vándorkagyló jelenléte növeli a szedimentben a bakteriális közösség denzitását, diverzitását, aktivitását és szénforrás hasznosítását a tavak többségénél, az Erie tóban ugyanakkor a szerves anyag terhelés elfedi ezt a hatást. A vándorkagyló tehát igen jelentős hatást gyakorol a tavak bakteriális közösségére és az anyag körforgására, fécesz és pszeudofécesz termelése révén jelentősen megnövelte a szediment széntartalmát. A vízi ökoszisztémában, ahol a baktériumok kisebb denzitásban vannak jelen, a kagylóval érintkező szedimentben aktivitásuk jelentősebb és a hasznosított szénforrások skálája szélesebb. Irodalom Brosius, J., T. L. Dull, D. D. Sleeter, and H. F. Noller. (1981) Gene organization and primary structure of a ribosomal RNA operon from Escherichia coli.-]. Mol. Biol. 148:107-127. Cotner, J.B., Gardner, W.S., Johnson, J.R., Sada, R.H., Cavaletto, J.F., and Heath, R.T. (1995) Effects of zebra mussels (Dreissena polymorpha) on bacterioplankton: Evidence for both size-selective consumption and growth stimulation. - J. Great Lakes Res. 21: 517-528. Garland, J. L., and A. L. Mills (1991) Classification and characterization of heterotrophic microbial communities on the basis of patterns of community level sole-carbon-source utilization. - Appl. Environ. Microbiol. 57:2351-2359. Herbert, P. D. N., B. W. Munscater, and G.L. Mackie (1989): Ecological and genetic studies on Dreissena polymorpha (Pallas): a new mollusc int he Great Lakes - Can. J. Fish. Aquat. Sei. 48:1381-1388. Muskó I. B. and B. Bakó (2005) The density and biomass of Dreissena polymorpha living on submerged macrophytes in Lake Balaton (Hungary). - Arch. Hydrobiol., In Press. Nalepa , T. F., J. A. Wojcik, D.L. Fanslow, és G. A. Lang. (1995) Initial colonization of the zebra mussel Dreissena polymorpha in Saginaw Bay, Lake Huron: population recruitment, density and size structure. - J. Great Lakes Res. 19: 637-647. Podani J (1997): Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. Scientia Kiadó, Budapest, pp.:221-227. Stanczykowska, A., W. Lawacz, J. Mattice, és K. Lewandowski. (1976) Bivalves as a factor effecting circulation of matter in Lake Mikkolajskie (Poland). - Limnologica (Berlin) 10: 347-352. Silverman, H., Lynn, J.W., Achberger, E.C., and Dietz, T.H. (1996) Gill structure in zebra mussels: Bacterial-sized particle filtration. Amer. Zool. 36: 373-384.
