Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Horváth Ágnes–Fehér Beáta: A komplex monitoring rendszer szerepe az ökológiai vízigény meghatározásában a Kis-Rába vízpótló rendszer területén
HORVÁTH Á. - FEHÉR B : A komplex monitoring rendszer szerep e ... 53 rozott, olyan elemeken hajtják végre, amelyek a megfigyelt területet, vagy nagyobb körzetet kellően képviselik." Egy másik megfogalmazás szerint, a monitoring a „felszíni víz minőségi elemeinek állapotára nézve indikatív paraméterek (biológiai, hidrológiai, morfológiai, fizikai-kémiai és kémiai paraméterek) meghatározott gyakoriságú megfigyelésére, ellenőrzésére kialakított hálózati rendszer előírásszerű működtetése, a mennyiségi és minőségi jellemzők (adatok) rögzítéséről és megőrzéséről való gondoskodás." 1 2 A monitoring célja lehet: - a környezet állapotának felmérése, - változási trendek levezetése, -javító beavatkozások tervezése, - helyreállító intézkedések eredményének megítélése. Ahhoz, hogy a célállapotokat el tudjuk érni, és a már elért jó ökológiai állapotot fenn tudjuk tartani, folyamatosan nyomon kell követni a felszíni víztestek állapotának változásait, s ha szükségesnek látszik, időben kell megtenni a megfelelő beavatkozásokat. Mint a fenti meghatározásból láthatjuk, a monitoring rendszer kiépítését még sok egyéb munkának kell megelőznie, hogy minden környezeti mutató változása meghatározható legyen. Mondhatjuk, hogy a monitoring helyszíni bejárással kezdődik. A bejárás során az adott területről mintákat vesznek, amiket később megvizsgálnak. Ezek a vizsgálatok hozzásegítenek a referencia feltételek becsléseihez. A referencia feltételek megállapítása előtt azonban a vízfolyásokat tipizálni kell. A tipizáláshoz irányt mutat a VKI, melyben leírják, hogy kétfajta tipizálási rendszer használható. Az A-rendszer szerint először a vízgyűjtő kerületen belül a víztesteket a megfelelő ökorégiók alapján különböztetik meg, majd az egyes ökorégiókon belül a víztesteket az Arendszerre vonatkozó táblázatokban szereplő jellemzők alapján meghatározott típusok különböztetik meg. (VKI II.' melléklet, 1.2 Ökorégiók és felszíni víztestek típusai) A másik, a B-rendszer szerint a vízgyűjtő kerületen belül a felszíni víztesteket típusokba sorolják jellemzők, vagy jellemzőkombinációk értékeit használva. A jellemzők értékeinek biztosítaniuk kell, hogy a típus-specifikus referencia-viszonyok megbízhatóan levezethetők legyenek. 1 1 Dr. Boros Tibomé: Környezetvédelmi mérő- és monitoring-rendszerek és korszerű adatátvitelük. 1 2 KvVM rendelettervezet a felszíni vizek jellemzőinek megfigyeléséről (ellenőrzéséről) és állapotának értékeléséről 3.§, b. Mindezek után meg kell határozni a víztestek típusaira jellemző referencia feltételeket, hogy a tipizálás valóban elvégezhető legyen. E referencia feltételeknek a megállapításához ismételten a VKI ad segítséget. Ilyen feltételként szerepelnek a hidrológiai, hidromorfológiai, fizikai-kémiai és biológiai minőségi jellemzők. Ilyen előmunkálatok után lehet belekezdeni a monitoring rendszer kiépítésébe. A 7. ábra a monitoring rendszerek kialakítását megelőző folyamatokat, tevékenységeket mutatja sematikusan: 4.2. Monitoring típusok A VKI szerint háromféle monitoringról beszélhetünk: - a feltáró, - az operatív, és - a vizsgálati monitoringról. 4.2.1. A feltáró monitoring A VKI nem írja elő a feltáró monitorozást a tagállamoknak, de tekintettel arra, hogy Magyarországon a kisvízfolyásokkal kapcsolatban nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre, a jellemző állapotok megállapításához szükségesek ezek a vizsgálatok. Vagyis a már meglévő és az új mérések adnak lehetőséget a víztestek kijelölésére, besorolására és jellemzésére. A feltáró monitoring eredményeit felülvizsgálják, és a VKI szerinti hatásvizsgálati eljárással kombinálva használják fel az aktuális és a későbbi vízgyűjtő gazdálkodási tervekben foglalt monitoringok követelményeinek meghatározásához. Magyarországon a feltáró monitoringot minden megfigyelési ponton egy éves időszakon át folytatják azon az időtartamon belül, amelyre a vízgyűjtő gazdálkodási terv vonatkozik. Ez a monitorozás az alapja az eredményes és hatékony háromszintű monitorozás megtervezésének. A feltáró monitoring segítségével információhoz jutunk a természeti viszonyok emberi tevékenységekből származó, hosszú távú változásainak értékeléséhez. 4.2.2. Az operatív monitoring Az operatív monitoring elvégzésének a célja, hogy megállapítsák azon víztestek állapotát, melyeknél fennáll a kockázata annak, hogy a velük kapcsolatos környezeti célkitűzések nem teljesülnek, illetve az ilyen víztesteknél az intézkedési programok eredményeként bekövetkezett minden állapot változás számbavétele. Cél még a kockázatos víztestek állapotát jellemző indikatív paraméterek folyamatos megfigyelése, az állapotváltozás javítására tett beavatkozások hatásainak nyomon követése, és megfelelő mivoltuknak ellenőrzése. Az előzőekben végzett hatásvizsgálatok, vagy a feltáró monitoring útján szerzett információk alapján a programot a vízgyűjtő gazdálkodási terv érvényességi időtartama alatt módosítani lehet. Különösen megengedhető a változtatás ott, ahol egy hatást nem találtak jelentősnek, vagy az érintett terhelések, hatások megszűntek. Az operatív monitoringot is egy éves időszakon át vizsgálják minden megfigyelési ponton, azon időtartamon belül, amelyre a vízgyűjtő gazdálkodási terv vonatkozik. 4.2.3. A vizsgálati monitoring Vizsgálati monitoringot működtetnek, - ahol bármely határérték túllépésének, illetve az ökológiai állapot változásának oka ismeretlen, - ahol a feltáró monitoring jelzi, hogy a célkitűzések valószínűleg nem teljesülnek, és operatív monitoringot ezen okok vizsgálatára még nem építettek ki, - ha információkat kell szolgáltatni a környezeti célkitűzések teljesítéséhez szükséges intézkedési terv alakításához,
