Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Makfalvi Zoltán: A Székelyföld ásványvizeinek áttekintő bemutatása

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. 1. Kréta fis 2. Mósz-c*áA extrurfv dóm 3. A Pkfce szertezet dómfa 4. A Csomód wJkónl szerkezet a. lówífotyúK* és dómok b. pkoMaszttlok 5. Veti 6. Geoterrrx» forrós 7. GeotermiSb fúós 8. Geotermóls vfehozzáfoíyús 9. Kénes góz tfrartój 3. ábra. A vulkáni és geotermális struktúrák vázlatos hlpotétikus keresztszelvénye (Tusnádfürdő). H. Mitrofan szerint A Csiki-havasok krétakorú flis üledékeiből fakadnak Csíkszentmihályon a Pogány-havas nyugati lejtőjén kál­cium-hidrogén-karbonátos, szénsavas, Gyimesközéplo­kon (Sötét patak) szénsavas és kénes vizek. Csikborzso­ván a dolomit és homokkő rétegek határán jelennek meg kalcium-hidrogén-karbonátos vizek. A kárpáti flis márgás, homokköves, töredezett zónái­ban és a réteghatárok mentén fakadnak a Kászoni-me­dence ásványvízforrásai. Sok esetben alluviumon vagy lejtőtörmeléken átjutnak a felszínre a hidrogén-karboná­tos, kalcium-magnéziumos, helyenként nátrium-kloridos, vasas, magas széndioxid tartalmú vizek. A fekete palák zónájában kénes vizek is megjelennek. A Háromszéki-medence északi csücskében jelentősek Málnásfürdő ásványvizei. A szénsavas ásványvizek két különböző földtani formációban tárolódnak: - a krétakorú homokkövek repedezett zónájában. A nátri­um-kloridos, hidrogén-karbonátos, helyenként kénhidrogént is tartalmazó víz táplálja MálnásfÜrdő jelentősebb forrásait; - a pliocén és negyedkori Üledékek porózus víztároló ré­tegeiből származnak nátrium-kálcium-magnézium,hidrogén -karbonátos, vasas források. Vízhozamuk csekély. A torjai Büdös-hegy környéke igen gazdag ásványvi­zekben: * - a flis és a piroklasztitok határán jelennek meg a forrá­sok, a Zsombor patak völgyében; - a Büdös patak fejében, a Sósmező pusztáján fakadnak szénsavas, kénes, sós források; - a Csiszár patak völgyében szénsavas nátrium-kálcium­magnéziumos, vasas, sós vizek jelennek meg; - a Torja patakába ömlő Bálványos és Jajdon patakok mentén szénsavas, nátrium-kloridos, kálciumos, hidrogén­karbonátos, helyenként kénsavat is tartalmazó források tör­nek elő mállékony, csillámpalás homokkövekből. A Bodoki-hegység nyugati peremén alkáli ásványvi­zek jelennek meg Bodok környékén, a Borvíz patak mentén. A bodoki zóna szénsavas ásványvizei a felszín közeli rétegekben kálcium-magnéziumos, míg a mélyebb szintekben nátrium-kloridos jellegűek. Hasonló összeté­telüek Oltszemen, a Sütő patak völgyében megjelenő források. Tőlük északra, az Olt bal partján feltörő, foglalt forrás vize magas oldott ásványianyag tartalmú, kénes, hidrogén-karbonátos, kálcium-magnézium, bróm, jód, lí­tium, bór tartalmú, szénsavas ásványvíz. A Baróti-hegység déli peremén Élőpatak és Sugásfilr­dö övezetében vannak jelen az ásványvizek. A kréta ko­rú üledékek repedezett zónájában kálcium-nátrium-mag­nézium, hidrogén-karbonátos, szénsavas vizek keletkez­tek, míg a homokkövek réteglapjai mentén és rétegeiben lassan szivárgó víz magasabb oldott ásványi-anyag tar­talmú, kénes, gyakran kénhidrogén tartalmú ásványvizek keletkezését eredményezte. Élőpatakon a kréta korú szinklinálisban tárolt víz nát­rium-kálcium-magnézium hidrogén-karbonátos, szénsa­vas jellegű. A településtől északra húzódó, antiklinális forráscsoportjának vize nátrium-kloridos, magnézium­kálciumos. SugásfÜrdő forrásainak vize szénsavas, kalcium-mag­néziumos, hidrogén-karbonátos, helyenként kénhidro­gént is tartalmaz. Krétakorú képződményekből jelennek meg a környé­ken Bölön patak, Nyáras patak, Illyefalva területén és Sepsziszentgyörgytől északra kénes ásványvízforrások. A Háromszéki-mederice déli peremén, Kovásznán, mind a középkréta korú, mind a negyedkori üledékek tá­rolnak jelentős mennyiségű és változatos összetételű nát­rium-kloridos, szulfátos, hidrogén-karbonátos, szénsavas ásványvizet. Az erőteljes széndioxid feláramlást a Hankó völgy-Pokolsár, valamint a Kovászna-Kászonfilrdő töré­sek tették lehetővé. A fúrások a felszínhez közel egy ala­csony oldott ásványi-anyag tartalmú, széndioxidos freati­kus szintet, mélyebben egy széndioxidban gazdag szin­tet, majd egy mélységi sós, szénsavas ásványvíz-szintet tártak fel. Széndioxidos ásványvizek ismertek Szentka­tolna területén is. A Kézdivásárhelyi-medence peremén a Kézdipoján-i szénsavas ásványvíz kis mélységből, eocén korú homok­kőből, törés mentén jut a felszínre. Kézdivásárhely melett, Fortyogó-ftlrdő területén, a vízföldtani kutatások két ásványvízadó réteget tártak fel. Egyet a medencealjzat kréta-paleogén összletének repe­dezett szintjében, egyet pedig a pliocén-negyedkori üle­dékek porózus szintjében. A fúrások által feltárt ásvány­víz hidrogén-karbonátos, nátrium-magnéziumos, szénsa­vas jellegű. Említést tehetünk még a Székelyföld déli határán, a Bar­casági-medence peremén megjelenő zajzoni hidrogén-kar­bonátos, nátrium-kloridos, kálcium-magnéziumos, gyengén szénsavas ásványvizekről. A vizek az alsó kréta konglome­rátum és homokkő törés által érintett vonalán jelennek meg. A Zajzon-i vizeket tartják a mofetta-övezet szénsavas ás­ványvizeinek legdélebbi előfordulásának. A székelyföldi ásványvizek hasznosítása A jó minőségű, „tiszta" víz igénye, a palackozott ás­ványvíz fogyasztásának ugrásszerű növekedését eredmé­nyezte. A különlegesen gazdag székelyföldi ásványvíz­kincs megkutatottságát tekintve, a kutatások mindössze 20 telep esetében vezettek hasznosítható ásványvíz tarta­lékok jóváhagyásához. Ezek közül a bibarcfalvi, bodoki, borszéki, csíkszentkirályi, előpataki, újtusnádi, kovász­nai, málnásfürdői és zajzoni ásványvíz telepek tartalékait hasznosítja a palackozó ipar. Gyógyvizet csak Málnás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom