Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Emlékezés Károlyi Zoltán születésének századik évfordulója alkalmából: - Szesztay Károly: Dr. Károlyi Zoltánra emlékezve

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. Dr. Károlyi Zoltánra emlékezve: Segédlet az árvízvédelem alapadatainak hossz-szelvénybeli együttlátásához Szesztay Károly 1028. Budapest, Kőrózsa u. 21. Kivonat: E rövid visszaemlékezés a száz éve született dr. Károlyi Zoltánnak és a visszaemlékezés szerzőjének 1955-56-ban befe­jezett közös munkája, a „Töltésezett folyóink mértékadó árvízszintjei" c. kiadvány elkészültének, és annak alkalmazásá­ban fontossá vált meggondolásoknak egyes részleteit idézi 2005. márciusában.. Kulcsszavak: Károlyi Zoltán, vízügyi történelem. Román határ — 333 360 <OB tO! t T^r TT Alaps/k-LM LKVmagassága mA.f. Folyam km % z «t M to «2 _J O -Ul «2 CO 3 >• o -Ltf <_> to o no 1. ábra. Példa a szomszédos vízmércék összetartozó vízállásainak és az árvízvédelmi alapadatoknak hossz-szelvény szerű ábrázolására a Körösök vízrendszerében (A szerkesztés részleteiről lásd: Vízügyi Közlemények, 1961. évi 2. füzet, 249-294. old.) 10 Töltéskorona Dr. Károlyi Zoltán 1954. őszétől haláláig, 1966. február 10 -éig Budapesten élt és dolgozott: a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet tudományos főmunkatársaként. Munkahe­lye ebben az időben az intézmény Rákóczi út 41. sz. alatti épü­letének szúk hivatali helyisége volt. Következzék a továbbiak­ban az akkori munkatárs, dr. Szesztay Károly emlékezése: Viszonylag rövid időre (mintegy 8 hónapra) kapcso­lódott össze szakmai életutunk, de ez számomra mégis sorsformálóan jelentős volt. Károlyi Zoltán mögött 1955-1956-ban már mintegy három évtizednyi gazdag és sokrétű élettapasztalat állott, én akkoriban indultam el szakmai pályámon. VITUKl-beli osztályvezetőnk, Lász­lóffy Woldemár, bizonyára nem véletlenül „zárt össze" kettőnket egy viszonylag szűk hivatali szobába, és adott egymáséhoz szorosan kapcsolódó „témafelelősi" felada­tot. Zoltán bátyám folyóink mértékadó árvízszintjének felülvizsgálatát végezte, nekem a levonuló árhullámok tetőzési szintjének előrejelzésében alkalmazott módsze­rek továbbfejlesztése volt a feladatom. Kutatási-fejleszté­si feladataink szűkebb tárgyköréből kiinduló, de attól e­setenként meglehetősen messzire elkalandozó beszélge­téseink számomra új szempontokat és indítékokat adtak az elméleti ismeretek és a gyakorlati elvárások „közös nevezőjének" keresésében mind az árvíz-kérdés keretei között, mind később, a víz természetbeni szerepének cso­dálatos egysége és társadalmi szerepének nagymértékű informatikai és intézményi megosztottsága között feszülő ellentmondás feloldásának lehetőségeit keresve. Mintegy fél évszázaddal ezelőtti beszélgetéseink e­gyik időtállónak ígérkező közös eredménye az árvízvéde­lem alapadatainak a hossz-szelvénybeli együttlátásához készült, 1. ábra szerinti segédlet. Ezt Károlyi Zoltán a „Töltésezett folyóink mértékadó árvízszintjer című, 1957. évi VITUKI kiadványban alkalmazta, én pedig a Dunára, a Tiszára és a főbb mellékfolyókra kidolgozott árvízi előrejelzésekben a vízmérce állomások közötti me­derszakaszokon épült műtárgyakra, és - árvízi elöntések esetén - a lokalizációs feladatokban a gyors tájékozódás megkönnyítésére tudtam felhasználni, illetve javasolni Arvedel/ni készültségi fokok Töltésláb Partéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom