Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Fiala Károly–Kiss Tímea: A középvízi meder változásai az 1890-es évektől az Alsó-Tiszán

F1ALA K. - KISS T.: A középvlzi ineder változásai 63 A tetőponti szelvények változását legszemléletesebben a 216-os V.O.-szelvény (213,270 fl<m) példáján keresztül lehet bemutatni (3. ábra). A mederszelvény alakja napjaikig megőrizte formáját, a hozzá tartozó geometriai adatok viszont számottevően változtak. A meder szélessége 16,2 %-kal csökkent, a domború ív (jobb part) 57 m-t tolódott a homorú ív (bal part) felé, miközben a meder ezen része alig mozdult el. A közepes szélesség 19,7 %-kal növekedett (ellensúlyozva a jobb part elmozdulását), tehát a mederalak fokozatosan torzult. A maximális mélység értékei szinte állandónak tekinthetők, az elmúlt évszázad alatt mindössze 26 cm-t mélyült. Ezzel ellentétben a meder közepes mélysége 22,1 %-kal nőtt. A szelvény területe az elmúlt időszak alatt 2,3 %-kal növekedett, azaz kedvezőbb vízlevezetési feltételek alakultak ki. 3. ábra. A középvízi meder változása a kanyarulat tetőpontjánál 3. 1. 3. Antropogén beavatkozás miatt módosuló mederváltozások A kijelölt vizsgálati területen a szabályozások óta is folytatódtak az emberi beavatkozások, amelyek leginkább a part laterális eróziója ellen igyekeznek védelmet nyújtani. A part-falat megfelelő hosszúságú kőszórással védik a folyó eróziós tevékenysége ellen, így a kanyarulatok homorú ívének biztosított szakasza a végrehajtott beavatkozások óta állandónak tekinthető, míg a szemben lévő part lassan épül. Ezeknek a jellegzetesen tetőponti szelvényeknek a beavatkozást követően torzul a szelvényalakja. A sodorvonal - és így a maximális mélység - egyre inkább megközelíti a védett partot, míg a domború partéi fokozatosan épül. hatásra A leírt folyamatot lehet megfigyelni az a 211/2, 212, 213/1, 214, 215, 215/1 szelvényeken (3. táblázat). A legszembetűnőbb változásokat a 214-es V.O.-szelvény (218,045 fkm) esetében tapasztaltuk (4. ábra). A meder szélessége 45,3 %-kal csökkent (!), s ez a nagy mértékű változás közvetlenül 1957. után, a partbiztosítás kiépítését követően jelentkezett. Szinten csökkent a meder közepes szélessége (29,9 %), hiszen miközben a homorú partoldalon megszűnt az erózió, a domború part épülése tovább folytatódon, amit növényzet gyors kolonizációja követett. A szűkülő mederszélesség és a partrombolás megakadályozása miatt a folyó eróziós tevékenysége a meder aljára koncentrálódott. Ennek következtében a folyó erőteljesen bevágódott, a legnagyobb mélység 30,9 %-kal nőtt. 3. táblázat: Mederparaméterek változása antropogén hatás miatt 212 VO 1890 1929 1957 1976 1999 2001 Meder szélesség (m) 190 188.6 146 148.7 148.4 na Meder mélység (m) 11.99 14.9 13.8 12.42 11.86 na Meder közepes szél. (m) 125.88 111.52 100 4 113.76 123.7 n.a Meder közép. mély. (m) 7.55 8.73 8 86 8 93 8.36 na Terület (m

J) 1434.7 1645.9 1293.9 1328.5 1241.2 na 214VO 1890 1929 1957 1976 1999 2001 Meder szélesség (m) 255.02 256.5 159.42 129.3 1373 139.6 Meder mélység (m) 11.7 14.15 14.48 14 86 15 88 15.31 Meder közepes szél. (m) 162.78 95.SÍ8 96.48 100.2 106.9 109.2 Meder közép, mély (m) 6.65 7.11 8.47 1032 11.01 980 Terület (m

J) 1695.6 1824 1351 1334.8 1511.6 1570.8 215VO 1S90 1929 1957 1976 1999 2001 Meder szélesség (m) 210.9 125 142.3 132.06 120.58 n.a Meder mélység (m) 13.3 13.8 16.05 16.59 1642 n.a Meder közepes szél (m) 85.14 94.4 94.6 93.78 77.78 n.a Meder közép. mély. (m) 6.12 9.84 10.09 10.96 10.05 n.a Terület (m

!) 1291.6 1230 1436 1447.5 1211.7 na A szelvény folyamatos torzulását a maximális mélységű pont (sodorvonal) partoktól mért távolsága adja meg. A sodorvonal 1890-ben a bal parttól 27,5 m-re volt, míg a jobb parttól 100 méterre. Az 1957-es szelvényezéskor a bal parttól már csak 17,2 m-re volt, de a meder szűkülése miatt a jobb parthoz is közelebb került (62,5 m). A legutóbbi, 2001es állapotban a sodorvonal már nem tudott közelebb jutni a biztosított bal parthoz, de a meder további szűkülése miatt a jobb parttól már csak 53,5 m-re volt. Az egyes paraméterek ilyen mértékű változásai a szelvényterület csökkenését determinálják. A 214-es szelvény területe 19,3 %-kal csökkent, így antropogén hatásra lényegesen rosszabb lett a középvizi meder vízlevezető képessége. 3.2. A mederszelvény vízvezető képességének alakulása A szelvényterület befolyásolja az ugyanazon vízálláshoz tartozó vízhozamot és az ugyanazon vízhozamhoz tartozó vízállásokat is. A középvizi medret kitöltő, átlagos sebességű (0,7 m/s) és esésű (2,9 cm/km) vízre kiszámoltuk, hogy a napjainkra megváltozott keresztmetszetek hogyan befolyásolják a vízvezető képességet. Mivel a legnagyobb mértékű mederszelvény-terület csökkenés a partvédő művel ellátott kanyarulatokban következett be, ezek adatai alapján kiszámoltuk a mederkitöltő vízhozamra gyakorolt hatást, hiszen ezek a szelvények csökkentik leginkább a vizsgált 20 km-es folyószakasz egésze vízlevezető képességét [4. táblázat). Megfigyelhető, hogy a beavatkozást közvetlenül követő időszakban a szelvényterület és a hozzá tartozó számított vízhozam is megnövekszik (kb. 10 %-kal), majd csökkenni kezd. Ez a folyamat követhető nyomon az 1966-ban partvédő művel ellátott 212-es V.O.-szelvénynél. Azokban a kanyarulatokban, ahol a beavatkozás jóval korábban történt, Tisza folyó 214 VO. szelvény 218,045 fkm LUK W^xi '"v 7LQO N TiSD WX> USK mw aj» M.,00 MOO Mtft Jelmagyarázat - I890.évi felmérés - 1929.évi felmérés -- I957.évi felmérés - 1976.évi felmérés - 1999.évi felmérés - 2001 .évi felmérés 0 MH) ni 4. ábra: A középvízi meder változása antropogén Tisza folyó 216 V O. 213,270 Ikm Jelmagyrázal: • I890.évi felmérés - I929.évi felmérés - 19S7.éví felmérés I976.évi felmérés - 1999 évi felmérés