Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Veress Márton–Schläffer Roland–Gadányi Péter: Forrástípusok a Kőszegi-hegységben

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005

. 85. ÉVF. 1. SZ. ress M. 2001). A nagymennyiségű törmelék a mállási folyamatok igen intenzív jelenlétére utal. A völgytalpak eróziós mélyülése napjainkban nem is lehetséges, miután a medrek többnyire törmelékkel kibéleltek. A hegység elörejelzett völgyei a palásodási dőlésirányokhoz képest különböző helyzetűek lehetnek. Az alábbi esetek lehetségesek (keress M.-Csehi P. 2000): - A völgy csapásiránya megegyezhet a palásodási síkok dőlésirányával (2. a. ábra). Ekkor az eltérés a két irány között a völgyfő felöl nézve 0°. A völgy mindkét lejtője palásodási fejeket tár fel, talpa palásodási lapon fut. Ha a völgytalp dőlése nagyobb, mint a palásodási lapok dőlése oldalában palásodási fejek bukkanhatnak fel. Ha a völgyfő felől tekintve a dőlésiránytól eltér kissé a völgy iránya (az eltérés 0°-90° közötti), jobb parti völgyoldalt palásodási lapok képezik és ezek a völgy tengelye felé dőlnek (palásodási lejtő), míg a bal parti völgyoldalt palásodási fejek képezik, és a palásodási lapok a tengelye felől dőlnek (palafejes lejtő, 2.b. ábra). Ilyen völgy vagy völgyszakasz nagyon kevés van a hegységben. Példaként említhető a Büdös-kút és az Árpád-forrás vizeit összegyűjtő völgy felső része. - A völgy iránya ellentétes is lehet a palásodási lapok dőlésirányával (2.c. ábra). Ekkor a völgyfő felől tekintve a két irány különbsége 180°, a völgyoldalakban palásodási fejek bukkannak elő. A hegység É-i, a fogerinc és az országhatár közötti részén fordulnak elő ilyen típusú völgyszakaszok. Előfordulhat, hogy a völgyfő felől tekintve a völgyirány a dőlésiránytól nem 180°-kal, hanem annál kisebb (az eltérés 90°-180° közötti) szöggel tér el. Ekkor a bal parti völgyoldalt alkotja palásodási lap (vagy ezek sorozata), míg a jobb partit palásodási fejek. Ennek & megfelelően ekkor a palásodási lapok a bal parti völgyoldalon a völgy tengelye felé, míg az átellenesen a völgy tengelye felől dőlnek (2.d'. ábra). Ilyen helyzetű völgy, pl. a Hosszú-völgynek a felső része. - A völgy csapásirányú akkor, ha iránya és a palásodási dőlésirány közel 90°-os különbségű (Ze. ábra). A hegység ÉNy-DK-i irányú völgyei többnyire csapásirányúak (Hosszú-völgy egyes részei, ill. a Hétszeművölgy). Ekkor a völgy északi oldalának (völgyfő felől tekintve jobb parti) dőlésiránya és a palásodási dőlésirány közel egyező. A völgyoldalt többé-kevésbé palásodási síkok adják. A völgy déli oldalának (bal parti) dőlésiránya és a palásodási dölésirány különbsége közel 90°. A völgyoldalt itt palásodási fejek alkotják. - A hegységet képező takaró helyileg redőződött (Földváry A. et al. 1948), majd e „másodlagos" ferde tengelysíkú, délnek dőlő redők részben lepusztultak. A hegység déli részén a völgyek ilyen K-Ny-i vagy közel K-Ny-i csapású, délre dőlő tengelysíkú szinklinálisok maradványaiban képződtek (5. ábra). Akkor, ha a szinklinális tengelysíkja függőleges és a völgy vízfolyása e mentén vágódik be a völgyoldalakban palásodási fejek tárulnak fel. Mindkét völgyoldalnak a palásodási lapjai a völgytengely irányába dőlnek (2./ ábra). Esetünkben azonban, mint említettük a tengelysíkok déli irányba dőlnek. Ezért a csapásirányú völgyeknek - amelyek vízfolyásai függőlegesen vágódnak be a dőlt tengelysíkú szinklinálisok kőzetanyagába - a déli oldala palafejes, míg északi oldala palásodási lapos (vagy részben) völgyoldal lesz (2.g. ábra). A déli völgyoldalak a palásodási lapok dőlésirányával ellentétes, az északi völgyoldalak megegyező dőlésirányúak. Ilyen völgy, pl. a Bozsoki-völgy. 3. ábra: Földtani szelvény a hegység déli részén (Földváry et al. 1948) Jelmagyarázat: 1. zöldpala, 2. grauvakkecsoport, 3. fíllitek, vékony mészcsillámpalával. 4. mészcsillámpala, 5. cáki konglomerátum fedő mészcsillámpalája, 6. cáki konglomerátum 3. A források a.) A források főbb jellemzői A hegység forrásai, követve annak csapási irányát, a fogerinc mentén attól DK-re és ÉNy-ra két sávban csoportosulnak. A DK-i sáv elterjedésének határai D-en kb. 650-450 m, É-on 400- 350 m, míg az ÉNy-i sáv D-en 650-550 m, Éon 450-350 m magasságok között jelölhető ki. A sávhatárok magassága mutatja, hogy a források magassága déli irányban, akárcsak a hegységé, egyre nő. Valószínű, hogy ez arra vezethető vissza, hogy a hegység déli része „kiemeltebb", miáltal a vízzáró összlet(ek), amely(ek) északon alacsonyabbak), délen magasabb helyzetű(ek). A források elsősorban völgyfökben, ill. völgyoldalakban fakadnak szálkőzetből, vagy törmelékből. Valószínű azonban, hogy ez utóbbi esetben is ún. „törmelékkel fedett" típusú források jönnek létre, tehát a szálkőzet vize átadódik a fedő törmeléknek. Erre utal az ilyen források állandó és viszonylag jelentős vízhozama. Néhány forrás (mint a főgerinc alattiak, pl. a Hörmann-forrás) nem völgyben fakadnak, hanem lejtőn. Ilyenkor a víz-előbukkanás folytatásában képződik meder (völgy). A víz előbukkanhat (v. a forrás ki-