Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Molnár Béla–Jenei Mária: A Duna–Tisza közi hátság talja- és felszíni vizek éves hidrodinamikai és hidrokémiai változásai. I.
51 A Duna-Tisza közi hátsági talaj- és felszíni vizek éves hidrodinamikai és hidrokémiai változásai I. Molnár Béla - Jenei Mária Szegedi Tudomány Egyetem Földtani és Ő slénytani Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6 Kivonat: Duna-Tisza közi hátsági talajvizek és felszíni vizek 2004 évi változásait vizsgálva megállapítható volt, hogy a vizsgált területen a talajvizek relative magasan helyezkednek el, és az egész éves geokémiai változásaik igen jelentősek. A felszíni vizek változásai azonban még nagyobbak. A talajvíznél a változásokat a kapilláris vízemelkedés okozta párolgás idézi elő. A felszíni vizeknél a tél és nyár közötti erős geokémiai különbségeket az erős evaporáció okozza. A vizek pH és összsó-tartalma mindkét víztipusnál területenként igen jelentős különbségeket mutat, amely a helyi, többek között morfológiai különbségek okozta vízszivárgásokra vezethető vissza. Néhány helyen jelentős összsó-mennyiség van, amely az ismert legsósabb tavak vizéhez hasonló, e vizekből történő öntözés a szikesedés lehetőségére figyelmeztet. A nagy sótartalmat egyes helyeken a híg sertés trágyázás is elősegítheti. Kulcsszavak: vízállás-mérés, vízkémiai vizsgálatok 1. Bevezetés A Duna-Tisza közi hátsági talajvizek mélységi elhelyezkedése és geokémiai összetétele Rónai A. (1956) és Kuli L. (1981-1991) munkáiból ismert. Ugyanezen terület utóbbi évtizedekben bekövetkezett talajvízszint sülyIyedéseit pedig Pálfai I. (1996) munkája mutatja be. Mindegyik munka eredményei azonban csak egy adott időpontra vonatkoznak. Kíváncsiak lehetünk azonban arra, hogy egy bizonyos időszakon, pl. egy egész éven keresztül hogyan változik a talajvizek állása és geokémiai összetétele. Jelen munkában e kérdést a 2004 évi havi vizsgálati eredmények alapján kívánjuk bemutatni. 2. Talajvíz megfigyelő kutak készítése és vízmintavételi helyek kijelölése. A Duna-Tisza közi Hátság a Duna-és a Tisza völgy között helyezkedik el. Ny-K-i irányban 80 km széles és Dabas és a déli országhatár között 170 km hosszúságú. A Solt-Kiskunfélegyháza vonalig tartó része É-D-i irányban a Lajosmizse-Kecskemét, vagyis a közép vonalában 130-150 m tszf.-i magasságú. E területtől D-re morfológiailag kevésbé szimmetrikus kifej lődésű és a Dunavölgyhöz közeli részén Illancs-Pirtó környékén 160-170 m tszf.-i magasságot ér el. Ny-on a Duna-völgy 93-100 m, K-en a Tisza-völgy 80-83 m tszf.-i magasságú, a Hátság tehát átlagosan mintegy 40-60 m-re emelkedik ki a Duna- és a Tisza völgy fölé. A Hátság középső részén É-D-i irányban öt talajvíz-megfigyelő kutat létesítettünk (1. ábra). A fúrásokat és a vízmintavételi helyeket a Hátság K felé lejtő oldalán és részben az egykori tavak fenekén és partján jelöltük ki. Ennek oka az, hogy a talajvíz ilyen irányban szivárog és a helyi „vízfeláramlások" is az egykori helyi mélyedéseknél várhatók (Tóth J. 1963, 1971) Másrészt a tavak fenekén mindenhol megtalálható a tavak vizéből kivált karbonátiszap rál fúróval készültek, majd a fúrásokat a talajvízszintek (fóleg dolomit), és a diagenizát kemény karbonátkőzet. A alatti mélységben PVC csőre szerelt műanyag szűrővel jövőben összefüggést kívánunk keresni a talajvíz és az egy- szüröztük, a tóparti fúrást 5,6-7,42 m, a tó tengelyében kori tó vízből kivált karbonátiszap keletkezése között, ezért lévőt 3,95-4,85 m között. jelöltük ki ezeket a helyeket. A fúrásokat a MÁFI Agro- A fúráskor mintavétel 5 cm-ként, illetve rétegváltozágeológiai Osztály munkatársai végezték. sónként történt. A fúrási anyagot makroszkóposán let'rÉ-on Kecskeméttől 20 km-re Ny-ra, a Kiskunsági t uj í ; majd hidrometrálásos és szitálásos eljárással szemNemzeti Párhoz tartozó Fülöpháza melletti homokbuc- cse-összetételüket meghatároztuk. A karbonát-tartalmukák K-i oldalán, a Szappanoszék tó partján 117 m tszf-i k a t sósavas oldással elemeztük. Az üledék színét a nemmagasságban készült az egyik, és 111 m tszf-i magasság- zetközileg általánosan használt „The Geological Society ban a tó tengelyében a másik fúrás. A fúrásoktól nyuga- 0f America, Rock-Color Chart" szerinti betűkkel adtuk tabbra a buckák 130 m tszf-i magasságúak és a talajvíz m eg. Az így kapott eredmények alapján földtani szelvéebből az irányból szivárog a helyi mélyedés, vagyis az nyeket szerkesztettünk, hogy a vízvételi helyek pontoegykori tó felé. sabb földtani környezetét bemutassuk (1-4. ábra). 1. ábra: Talajvíz-megfigyelő kút-kiképzési helyek A fúrások 10 m mélységig 5 cm-es átmérőjű gépi spi-
