Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Veress Márton–Schläffer Roland–Gadányi Péter: Forrástípusok a Kőszegi-hegységben
15 Forrástípusok a Kőszegi-hegységben Veress Márton - Schlaffer Roland - Gadányi Péter Berzsenyi Dániel Főiskola, Természetföldrajzi Tanszék, 9700. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. Kivonat: A szerzők Kőszegi-hegység forrásait vizsgálják a tanulmányban. Kimutatják, hogy a hegység forrásai rétegforrások és átbukó források. Ott alakulnak ki, ahol a bemélyülő völgyeknél előbukkan a vízzáró. A forrás típusa attól ftlgg, hogy a völgynek és a palásodási lap dőlés irányának milyen a viszonya egymáshoz. Kulcsszavak; csapásirányú völgy, dőlésirányú völgy, rétegforrás, átbukó forrás, völgyföi forrás, völgyoldali forrás. 1. Bevezetés A hegység forrásokban gazdag, (az 1:10000 méretarányú EOTR térkép, pl. 88 -at tüntet fel). Vizsgálataink során 43 forrás adatát gyűjtöttük össze. A két egymástól eltérő forrásszám oka egyrészt, hogy csak a védett forrásokat (a vízhozam tartósan 5 l/perc feletti) vizsgáltuk, másrészt az, hogy az említett térképre a szivárgási helyek is felkerültek. A potenciálisan vizsgálható források száma csökkenhetett is (elapadtak, ill. szivárgó helyekké válhattak), a vizsgálat évének (2003), ill. a megelőző éveknek a száraz időjárása miatt. A forrásoknak nemcsak elméleti hidrológiai (a forrás kialakulás), hanem gyakorlati jelentőségük is van (élőhely megőrzés,turisztikai). =í> 1 • 2 • 3 —>5^6 "—'7 BS--9 1. ábra: A hegység forrásai Jelmagyarázat: I. palásodási lap dőlésiránya, 2. vizsgált források azonosító jelükkel, 3. nem vizsgált, ill. elapadt forrás, 4. patak, 5. valószínűsíthető vlzszivárgási irányok, 6. főszintvonal, 7. alap szintvonal, 8. belterület, 9. országhatár Nevesített források: 1-,2-3 jelű az Egér-kutak-forrás, 4 jelű a Hörmann-forrás, 5-6 jelű a Tündér forrás, 25 jelű a Borha-forrás, 26 jelű a Jávorkút-forrás, 27 jelű az Enikő-forrás, 28 jelű a Ciklámenforrás, 30 jelű a Szikla-forrás, 43 jelű a Szikla-forrás 2. Kutatási módszer A vizsgált forrásoknak mértük a földrajzi helyzetét (GPS-sel), magasságát (ezt 2 méter felbontású felület modellről határoztuk meg), vízhőmérsékletét (0,1 °C beosztású hőmérővel), oldott anyagtartalmát (Maucha-féle félmikro módszerrel), hozamát, vezetőképességét (HANNA DIST 6 műszerrel), ahol lehetséges volt bezáró kőzetük föbb jellemzőit (kőzetminőség, palásodási sík dőlésiránya és dőlésszöge, törések), és környezetének morfológiáját (/. táblázat). Az adatok számítógépes feldolgozásával elkészült a hegység forrásait bemutató digitális térkép (7. ábra). A földtani térkép szkennelésével és vetületi rendszerbe helyezésével a források bezáró kőzeteit is megadhattuk. 3. A hegység jellemzése a.) Földtani és morfológiai viszonyok A Kőszegi-hegység fö tömegét kristályos palák építik fel. Szerkezetileg a Penninikumhoz sorolhatók ( Schmidt IV. J. 1956), és rohonci sorozat néven foglalhatók össze. Kisházi P.-Ivancsics J. (1984) az alábbi metamorf kőzetkifejlődéseket különítik el. A felszínről ismert legalsó képződmény a kvarcfillit. Kvarchomokból, homokkőből képződött, több-kevesebb muszkovitot és/vagy kloritot tartalmaz csaknem állandó komponensként, gyakran grafit (antracit vagy félantracit) előfordulással. A klorit vagy muszkovit felszaporodása esetén átmenetet képez a fillit felé. A fillitek uralkodóan csillám-ásványokból (muszkovit, paragonit, vermikulit) és kloritból állnak, de a kvarc is közönséges elegyrészük. Gyakran grafitoid jellegűek. A mészfillitek összetételüket tekintve a fillitektől kalcit tartalmukban térnek el. Az ásványos összetétel változása szerint e kőzetnek mészcsillámpala, mészfillit, grafitoidos fillit változatait különítik el (Kisházi P.-lvancsics J. 1984). A mészfillitek közé települve jelenik meg néhány méter vastagságban a dolomitos pala (metahomokkő, metakonglomerátum) típuslelöhelye alapján „cáki konglomerátum" néven szerepel. Mind a kvarcfillit, mind a mészfillit fedőjét egyaránt adhatja a zöldpala. A kőzet 5 nagyobb és mintegy 8 kisebb foltban maradt meg a hegység magyarországi részén. Vastagsága nem nagy (ez is magyarázza „foltos" kifejlődését), mésztartalma helyenként jelentős lehet. Az osztrák területrészeken jelentős szerepet játszó szerpentinitek magyar területen, sem a felszínen, sem fúrásból nem ismertek. E kőzetek a Tethys mio- ill. eugeoszinklinális részében felhalmozódott pélites, karbonátos törmelékes üledékek (cáki konglomerátum, fillitek, szerpentin), valamint ofiolitok (metamorf változata zöldpala) átkristályosodás során képződtek. Ez utóbbi vulkáni kőzetekből (Jugovics L. 1914), míg más vélemények szerint óceáni kéregből alakult ki {Lelkesné Felvári GY. 1998). A metamorfózist a kőzetanyag felett átmozgatott alsókeletalpi takarórendszerek statikus és dinamikus terhelése (Kisházi P.-Ivancsics J. 1984), ill. alsó kréta szubdukció (Lelkesné Felvári GY. 1998) okozta. A metamorfózis Balogh K. et al. (1983) szerint 28-31 M. év között történt. A harmadidőszakba sorolt képződmények közül legidősebb a Hofmann K. (1877) által Sinnersdorf konglomerátum" néven leírt képződmény. Végül említhetők még a vörösagyagok, amelyek a Kőszegi-hegység magyarországi területén jóval nagyobb kiterjedésüek, mint a burgenlandi részén.
