Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei és budai-hegység termálkarszt fejlődésének összehasonlító vizsgálata a forrásmészkövek alapján a felső-pannóniai emelettől napjainkig
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. amelyek biztosították azt a nyomást, amely a termálkarszt rendszer működésének fenntartásához szükséges, létrejöttek olyan új alá- és feláramlási pályák, amelyek mentén a felszín alatti vízforgalom lebonyolódott. AJiol ezek a fentiekben ismertetett adottságok érvényesültek a termálkarszt rendszer nyitott részén belül, ott létrejöhettek azok a mészképző paleo-hévforrások, amelyek környezetükben esetenként jelentős forrásmészkő előfordulásokat hoztak létre. így a pliocén kori forrásmészkő előfordulások területi elterjedése, helyük, nagyságuk és számuk alapján lehet következtetni arra, hogy a termálkarszton belül hol alakultak ki ezek keletkezéséhez az előzőkben leírt feltételek és adottságok. Mert valószínűsíthető, hogy ahol e forrásmészkövek hiányoznak, ott nem voltak meg a rendszeren belül azok a feltételek, amelyek a pliocén mészképző paleo-hévforrások keletkezéséhez szükségesek, ill. a rendszer működésén belül olyan szerepet játszottak, hogy nem vettek részt annak megcsapolásában. A fentiek alapján megvizsgáltam, hogy a két hegységen belül a Gerecsében és a Budai-hegységben különkülön hogyan valósultak meg a pliocén mészképző paleo-hévforrásokkal kapcsolatos adottságok. A Gerecsében az eddigi vizsgálatok és kormeghatározások szerint igen jelentős paleo-hévforrás tevékenység igazolható a pliocénben (Schréter Z. 1953, Scheuer Gy. - Schweitzer F. 1988). E dinamikus hévforrás működés eredményezte azt, hogy a hegység északi részén, annak teljes hosszában az Által-ér völgyétől kezdve a keleti elvégződéséig (Dorogi-medence) végig megtalálhatók a pliocén forrásmészkövek. A vizsgálatok szerint ekkor képződtek azok az igen jelentős nagyságú és vastagságú forrásmészkő előfordulások, amelyek a hegység teljes ilyen típusú kőkészletének igen jelentős hányadát (kb. 70 %) képviselik. A fentiekből következik, hogy a pliocénben a termál karsztrendszeméi olyan fejlődési periódus következett be a Gerecsében, amely lényeges átalakulást, változást jelent a felső-.pannóniai viszonyokhoz képest. Tehát a Gerecsében új karsztosodási szakasz mutatható ki a pliocénben, amelyet a hegység északi részén fakadt mészképző jelentős vízhozamú paleo-hévforrások viszonyítanak. így a pliocénben a Gerecse egész északi részén létrejöttek olyan hévíz feláramlási pályák, amelyek biztosították a rendszer fedett és letakart része felől a hévforrások igen jelentős hő- és víz-utánpótlódását, amelyek működésük folyamatosságát, hőmérsékletüket egyaránt fenntartotta. Továbbá a hegységnek ezen a részén alakultak ki olyan jelentős nagyságú tavi üledékgyüjtők, amelyek előfeltételei a kisebb-nagyobb forrásmészkő képződésnek és felhalmozódásnak. Sarisap [Vértesszőtős 2. ábra. A gerecsei pliocénben és a pleisztocén alsó felében működő paleo-hévforrások és mészkiválásaik áttekintő helyszínrajza 1. Les-hegy, 2. Csúcsos-hegy, 3. Köpite, 4. Dunaalmás, 5. Új-hegy -hegy, 6. Meleges-hegy, 7. Alsóvadács, 8. Margit-tető, 9. Süttő, 10. Pockő, 11. Öreg-hegyek, 12. Réz-hegy, 13. Muzslai-hegy, 14. Kőhegy, 15. Kiskő, 16. Körtvélyes-hegy. .A Gerecsében a pliocén paleo-hévforrások 10 helyen törtek fel. A Nyugati Gerecsében három előfordulás ismeretes, amelyek közül egy igen nagy, egy jelentős és egynél pedig csak kisebb forrástó keletkezett és ezek egymás közelében egy csoportban helyezkednek el (Scheuer Gy. 2002). így valószínűsíthető, hogy a Nyugati Gerecsénél kialakult egy ún. dunaalmási feláramlási zóna, amely a lefedett karsztos területen kiemelt helyzetű mezozóos karbonátos kőzetekből álló exhumált sasbércekkel kapcsolatos, ill. ezen feláramlási zónán keresztül kapták víz-utánpótlódásukat a hévforrások.