Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Völgyesi István: Gondolatok Balogh Edina: „Árvízi kockázatok gazdasági hatásai a Tiszabecs–Tokaj közötti Tiszán” c., a Hidrológiai Közlöny 2005. évf. 2. számában megjelent cikkét olvasva. (Hozzászólás)
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. Hozzászólá s - - - . — Gondolatok Balogh Edina:„Árvízi kockázatok gazdasági hatásai a Tiszabecs-Tokaj közötti Tiszán" című, a Hidrológiai Közlöny 2005. 85. évf. 2. számában megjelent cikkét olvasva Völgyesi István 1022. Budapest, Alvinci út 4. - völgyesi@uw.hu A szerző többek között megállapítja, hogy az árvízvédelmi töltések koronaszintjének emelése jóval hatékonyabb megoldás, mint a vésztározás. A cikk ehhez tulajdonképpen a töltés tönkremeneteli módjaként csak a víz általi meghágást vette figyelembe. Ezen a ponton egy hidrogeológusnak még további megjegyzései lehetnek. Érezhető volt ilyenfajta hozzáállás már a Vásárhelyi terv továbbfejlesztésének előkészítése során is. A vizsgálatok mindvégig csak az árvízszintek meghatározására irányultak: milyen magas szintek várhatók, milyen tartóssággal, hogyan mérsékli ezeket a vésztározás, stb. Tehát a terheléssel foglalkoztak, de a töltések teherbírásával nem. Legyen meg az előírt magasság, és minden rendben van. Ez a szemlélet azért alakulhatott ki, mert az utóbbi évtizedekben szivárgásból származó töltésszakadás nem volt. Majd lesz. Ennek ellenére nem sok történt annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen védvonal-szelvény (töltés, előtér, háttér) lenne optimális egy adott területen, figyelembe véve a rendelkezésre álló anyagokat, az altalajt, és egyéb helyi feltételeket. Ehelyett az általános szokványok kerültek alkalmazásra, és azok a megoldások, amelyekre bizonyos kivitelező cégek fel voltak készülve. Ilyen tipikus védvonal-szelvényt, illetve a szelvény szivárgáshidraulikai modelljének eredményeit mutatom be az 1. ábrán. Egy hatékony árvízi védvonalon egyrészt biztosítani kell, hogy minél kevesebb víz jusson a töltéstestbe, másrészt pedig meg kell oldani, hogy a mégis bejutott víz károkozás nélkül távozhasson. Ennél a szelvénynél az első célt a "vízzáró" anyagból készített vízoldali töltéserősítés valósítja meg. Kérdés, hogy (az időjárás hatásainak kitéve) a repedezés, zsugorodás, a morzsalékos szerkezet kialakulása mennyi idő után lesz olyan mértékű, hogy már nem tudja távoltartani a vizet a töltéstesttől (és az altalajtól sem). Ha a károkozás nélküli vízkivezetést is megoldottuk, akkor annak egyértelmű jele van: a talaj víz-felszínvonal a legveszélyesebb helyen, a mentett oldali töltéslábnál a terep alatt marad. Ezt gazdaságosan a töltésláb közelébe elhelyezett egyetlen, nem túl mély drénnel lehet biztosítani. Ebben a szelvényben két drén is van, mindkettő messze a mentett oldali töltéslábtól. A belső drénnek ráadásul csak akkor volna értelme, ha mélyebb volna, hogy felhozhassa a vizet a talpszivárgások zónájából. Mindenesetre, ez a szelvény biztonságos. Ha a teherbírással csak tizedannyit foglalkoznánk, mint az árvízi terhelésekkel, akkor gazdaságos is lehetne. Töltéstest cseréje Kevésbé vízzáró anyagból Mértékadó árvízszint = 89.13 mB Töltéserősítés vízzáró anyagból 89.0 88,8 88,4 88,0 87,6 87,2 86,8 86.4 86,0 85,6 88,6 88,2 87.8 87,4 87,0 86,6 86,2 85,8 85,4 I 10 I 20 30 —T 40 50 m 1. ábra. A talajvíz-felszínvonal alakulása (Védvonal a tervezett állapotban, Tisza jobb-part 84 + 500 - 87 + 500 tkm-ek között) VÖLGYESI ISTVÁN dr oki. geológus mérnök (1962), oki. mérnök (1976). Kezdetben a Földtani Kutató és FúrílV. geológusa, 1964-től a VIziterv irányító tervezője, 1990-től az Aquarius Kft. vezető tervezője, szakértője. Több évet töltött Mongóliában térképező hidrológusként, és Algériában hidrogeológus tervezőként Főbb működési területei: hidrogeológia, szivárgás-hidraulikai modellezés, felszíni vlz-talajvíz kölcsönhatások (parti szűrés) elméleti és gyakorlati vizsgálata.
