Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Nagy István: Általánosítható árvízvédelmi tapasztalatok a Közép-Tiszán: „Teret a folyóknak”
r Általánosítható árvízvédelmi tapasztalatok a Közép-Tiszán „Teret a folyóknak" Nagy István 5008. Szolnok, Körte út l/A Kivonat: A Tisza-menti árvízvédelmi töltések 56 %-ban felelnek meg az előírásoknak. Az árvízszintek emelkedése miatt a jelenlegi előírások szerint kiépített árvízvédelmi töltések ma már mintegy 600 km-en nem nyújtanak kellő védelmet. Amennyiben nem kívánjuk az előírt töltés koronaszintet emelni, akkor folytatni kell a rendszer kiépítését az előírásoknak megfelelően. Ezzel egyidejűleg oly mértékben kell javítani az árvízi meder vízszállító képességét, és olyan árvízi tározó kapacitásokat kell építeni, hogy az 1 %-os valószínűségű vízhozamot a jelenleg érvényes mértékadó árvízszinten tudjuk levezetni. A vízgyűjtőn és az árvízi mederben prognosztizált folyamatok figyelembe vételével meg kell tervezni a vízszállító képesség csökkenésének ellensúlyozásához szükséges beavatkozásokat 50-100 éves időtávlatra. A Tisza mentén ki kell jelölni mindazon területeket, amelyek az árvízi meder bővítéséhez és árvízi tározók létesítéséhez szükségesek. E területek jövőbeni hasznosítására, beépítésére külön előírásokat kell törvényben meghatározni, vagyis teret kell biztosítani a Tiszának és mellékfolyóinak árvízi hozamai levezetéséhez, s a várható igényeknek megfelelő vízkészletek tározásához. árvízmentesítés, árvízvédelem, árvízszintek, Közép-Tisza. Kulcsszavak: A folyók árvizei nem különleges, hanem ismétlődő jelenségek. Az évszázados tapasztalat szerint például a Tisza 57,9 % gyakorisággal lép ki a medréből, vagyis árad. Nagyobb árvizei 5-6 évente ismétlődnek, rendkívüli árvizek 10-15 évente fordulnak elő. A statisztikai átlagok nem zárják ki, hogy egymás után két-három rendkívüli árvíz is kialakuljon, mint ahogy ez az ezredforduló rendkívüli árvizeinél tapasztaltuk. Az egykori „rendkívüli árvizekről" nagyon hiányosak az ismereteink, annak ellenére, hogy a Duna pusztító jeges árvizeiről 1012 óta vannak írásos emlékek a felső dunai kolostorokban, a nyulak szigeti kolostor (Margitsziget) udvarába 1267-ben hatolt be a jeges árvíz. Ezzel szemben a Tiszai árvizek pusztításáról ez ideig az első híreket az 1712 évi szegedi árvízi elöntésekről szóló feljegyzésekből származnak a legrégebbi hiteles ismereteink. A nagy árvizek szintjét valószínű ezer éve bejelölik, de az első hiteles bejelölés 1501 óta a passaui Duna parton lévő épület falán találhatók (1. ábra). A legnagyobb árvíz 1501-ben volt. Csökkenő mértékben ezt követte az 1595, 1954, 1787, 1862, 1899, 1895 és a 2002 évi. A két legnagyobb árvíz idején a vízgyűjtőn még nem volt jelentős emberi beavatkozás, az erdő területek nagysága feltételezhetően meghaladta a jelenlegit, mégis több mint egy méterrel nagyobb árvízszint alakult ki, mint 2002-ben. Feljegyzések bizonyítják, hogy a korábbi évszázadokban is több alkalommal volt szélsőséges csapadék, amely rendkívüli árvizeket eredményezett. Ezért körültekintően ajánlatos eljárnunk az utóbbi évek nagy árvizeit kiváltó időjárási helyzetek megítélésében. Sajnos a Tisza mentén ilyen korai időponttól nem maradtak feljegyzések a folyó rendkívüli árvízszintjeiről. A legkorábbi árvízszint regisztráció 1772-ben Szegednél történt. A vízállás folyamatos észlelését az 1850-es években kezdték el, de ez az adatbázis is rendkívüli értéket képvisel. A Tisza magyar szakaszán, az 1. táblázatban ismertetett árvízcsúcsokat jegyezték fel 1888 óta: 1. táblázat Árví/csi icso k riöve kedése a Hist án .,. •fetSWlSr fVtK •V «í»:öí vAsáBos. HMttft" ZABOK»; TOKAJ rtéfA* fUTOJ lOSKÖWT <t 1>S*AB£> somwi tsaHCMí SEÍE0 1888. 900 751 872 742 818 834 847 1896. 841 866 827 867 884 1919. 882 919 882 929 916 1926 466 1932. 760 921 894 923 1933. 636 1947. 573 1967. 765 1970. 680 912 773 887 935 909 935 961 1979. 880 788 912 949 1998 708 923 1999. 894 835 978 1023 974 :ooo 928 881 1030 1080 1041 994 Vi 941 7fS 111 IPf SB 1. ábra. Történelmi dunai vízállások Passaunál Az elmúlt 120 évben, és ezen belül az utóbbi 35 évben is Tiszabecs térségében és a Közép-Tisza vidékén volt a legtöbb rekord, és itt növekedtek legnagyobb mértékben az árvízszintek. A vízhozam mérések adataiból ismert volt előttünk, hogy az árvízi meder vízszállító képessége folyamatosan romlik, ami miatt ugyanaz a vízhozam egyre magasabb vízszint mellett folyik le. A korábbi árvizek vízhozam adatait elemezve megállapítható, hogy a szolnoki szelvényben az elmúlt 120 évben több árhullám esetén volt nagyobb vízhozam, mint 2000-ben
