Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
2. szám - Méltatás: Dr. Halász Béla tudományos-szakmai munkássága (Írta: Székely Ferenc)
63 Méltatá s Dr. Halász Béla tudományos-szakmai munkássága Összeállította: Dr. Székely Ferenc Dr. Halász Béla szakmai pályafutásának kezdeti évei a VITUKI-hoz kapcsolódnak. Itt egyrészt a visontai külfejtés víztelenítése kapcsán a mélyebb rétegzett, porózus tárolók térbeli áramlási viszonyait volt alkalma tanulmányozni (1968), másrészt a Szentendrei-sziget kavicsos vízadójában kialakuló nem permanens talajvízmozgás törvényszerűségeivel foglalkozott. Elméleti és gyakorlati kutatásaiban ezek a víztípusok jelölték ki azokat a határpilléreket, amelyeken belül a későbbi években nemzetközileg is kimagasló tudományos eredményeket tudott felmutatni. Különös módon e két víztípus kapcsolódásának szentelte első tudományos publikációját is (1971). Ez a cikk a hegységperemi víztárolókat megcsapoló kutak nem permanens depresszióját elemzi, különös tekintettel a rétegvizes nyomásalatti és a talajvizes szabad felszínű résztartományok kölcsönhatására. Tudományos és gyakorlati munkásságának kezdetétől fogva alkalmazta és szorgalmazta a potenciálelméleti szemlélet és módszerek bevezetését a felszínalatti vízkészletek meghatározásába. Ezek felhasználásával igazolta, hogy a tartósan kitermelhető felszínalatti vízkészletek becslése nem kapcsolható közvetlenül a természetes állapotban szivárgó vizek hozamához (1972). Ez először meghökkentőnek, sőt az akkor uralkodó hagyományos felfogás szempontjából ellentmondásosnak tűnt. Mára azonban ez már az ágazat által is elfogadott szemlélet, korábbi ellenfelei is lassanként elfogadták szilárd alapra épített érveit. Ezek az elméleti megfontolások a FETIVIZIG területén alkalmazott felszínalatti vízkészlet becslés és vízkészlet védelem kialakításában nyertek gyakorlati megvalósítást (1987). A rétegzett hidrogeológiai rendszerek elméleti kúthidraulikája volt az a terület, ahol dr. Halász Béla nemzetközi szinten is áttörő tudományos eredményt ért el. Amikor a hetvenes évek elején megtisztelt azzal, hogy szakmai eszmecsere kezdeményezése céljából a jellemzően apró betűs írásával készített néhány oldalas kéziratban megküldte a Hankel transzformáción alapuló permanens kúthidraulikai elméletét, világossá vált számomra, hogy egy teljesen új irányzat alapját vetette meg. A szakmai exhibicionizmus távol állt tőle, és csak hosszas rábeszélés után szánta el magát úttörő cikkének megírására (1975). Nemzetközi publikációra is csak e sorok írójának szorgalmazására, közös cikk formájában vállalkozott (1979). A TI-59 programozható kalkulátorra készített programom felhasználásával 20 réteges tároló esetében tudtuk elméletét numerikusan igazolni, és nemzetközi tudományos fórumon dokumentálni. Sajnos, ez az egyetlen nemzetközi publikáció, amely elsőbbségét bizonyítja ezen a fontos tudományos területen. Kúthidraulikai kutatásait az agyagos rétegek konszolidációját is leíró nem permanens áramlási modell kidolgozása tetőzte be (1988). A Laplace transzformáció alkalmazásával előállított zárt megoldás alapozta meg a heterogén tárolók kezelésének analitikus alapját. Többszintes, porózus, heterogén hidrogeológiai rendszerekben a gyengén áteresztő rétegek összenyomhatóságával összefüggő ún. konszolidációs készletek kitermelése is számottevő. Dr. Halász Béla egy gyakorlatban is használható analitikus-numerikus eljárást fejlesztett ki ennek az igen bonyolult problémának a megoldására (1990), amely elsősorban a hévízkészletek megbízhatóbb becslését segítheti. A szélesebb körű felhasználás érdekében az eljárást később a talajvízfelszínt érő nem-lineáris párolgáscsökkenés esetére is kiterjesztette (1992, 1992a, 1994). Kutatói munkám során jómagam több területen tudtam dr. Halász Béla alapvető kúthidraulikai eredményeit, sokáig viszonzatlanul, felhasználni. Ez a kutatási terület volt az, ahol az általam bevezetett dekompozíciós technika alkalmazása nyújtott lehetőséget számára az analitikus és numerikus függvények összekapcsolására, továbbá a fenti négy tanulmányban ismertetett átfogó modellezési eljárás kifejlesztésére. Szakmai működési területén speciális problémaként jelentkezett a partiszűrésű rétegvízkészletek témaköre. Az első, elméleti felvetést (1975) követően részletes, számításokkal alátámasztott elemzést (1981, 1989, 1989 a) publikált a kérdésről. Ez utóbbi tanulmányaiban a rétegvizek utánpótlódását komplex módon, a partiszűrés és a párolgáscsökkenés együttes hatásaként mutatja be. A rétegvizek kutatása mellett számottevő elméleti és gyakorlati eredményeket ért el a talajvizek vizsgálata terén is. Elméletileg jól megalapozott analitikus számítási eljárást fejlesztett ki a vízfolyások által okozott talajvízduzzasztás meghatározására a felületi hatások (beszivárgás, párolgás) figyelembevételével (1983). Figyelemreméltó elemzést végzett az urbanizáció hatására kialakuló talajvízszint változások elemzése terén (1983b). Legnagyobb hatású, és úgy vélem, a mai napig iránymutató munkája ezen a területen kétségtelenül a Nyírség-Felsőszabolcs területére kiterjesztett talajvíztérkép-szerkesztési tanulmánya (1986). Ez a publikáció éles fénnyel világít rá dr. Halász Bélának arra a ritka képességére, hogy sajátos módon és igen hatékonyan tudta egységbe kapcsolni a talajvízmérleg, a rétegvizekkel kialakult hidraulikai kapcsolat, a terepdomborzat, a vízfolyások hatásának, a mért talajvízszintekből előállított felület bizonytalanságának, a numerikus modellezésnek problémaköreit. Működési területén a talajvízből történő öntözés gyakorlati problémaként jelentkezett. Újból a Tőle megszokott elméleti igényesség és a magas szintű gyakorlati megvalósítás jellemzi ezeket a kutatásokat (1993, 1995a). Ezekben a vizsgálatokban a csapadék beszivárgással, párolgással, rétegvíz kapcsolatokkal összefüggő, korábban is kutatott problémákon túlmenően a numerikus séma viselkedése is kiemelt szerepet kap. A vizsgálat szerint az éven belül ciklikus változást mutató öntözés és kutas vízkivételek által gerjesztett leszívás-visszatöltődés számításának megbízhatósága nem független a differencia-elemek méretétől és a hidrogeológiai para-