Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

2. szám - Korompai Gábor: A W.A.C. Bennett-gát építésének története

KOROMPA1 G.: A W.A.C Bennet-git építésének története A Bennett-gát a kanadai éghajlati beosztás szerint az ún. „északi hegység klímarégiójában" van, ahol az évi középhömérséklet 0-10°C között mozog, az évi csapadék mennyisége 400-600 mm, a vegetációs periódus 150-160 napos. Kanada két nyugati provinciája (Alberta és BritColumbia) gazdagon szolgáltat jó minőségű szenet (Vancouver-bői Japán importál belőle), de különösen sok szénhidrogént. Az olajon és a földgázon kívül az Athabasca mentén található Földünk egyik igen nagy tömegű és egyre jobban kiaknázott olajhomok bányája Fort McMurray-nél. Kell tehát az áram a magasabb földrajzi szélességeken is. Többek között ezért van kiiktathatatlan helyzetben az a sok száz mérföldes magasfeszültségű távvezeték-rendszer ami a Bennett-gáttól a bányákig, finomítókig és Vancouverig szállítja a tiszta, megújuló, vizerőből nyert energiát, mintegy 660 m tengerszint feletti magasságból. Az építkezés helyszíne Itt alig megbillent kréta kori rétegeket találunk a Portage Mountain területén. Belőle és a jégkorszakból visszamaradt moréna sáncokból száz millió tonnás nagyságrendben lehetett építőanyaghoz jutni. Az 1963-1968 között elkészült W. A. C. Bennett-gát méltán nevezhető egy hatalmas előkészítő munka gyümölcsének. Először a szükséges infrastruktúrát kellett megteremteni. A 29-es úttal kapcsolatot teremtettek két vasútállomással: Fort St. John és Chetwynd. Utóbbi a közelebbi és légvonalban ötven km-re található a gáttól dél-délkeletre (/. ábra). A terepbejárás, a helyszín kijelölése (1961), az elektromos áram, a szükséges épületek, a nehézgépek, a több kilométeres szállítószalagok ide vezetése, telepítése, használata, rohamos ütemben antropogenizálta a tájat, ahol azelőtt igazi háborítatlan vadont talált az utazó, de a rohanó víz erejét már 1793-ban leírta a folyót végig utazó Sir Alexander Mackenzie. Amikor néhány alapadatot a továbbiakban felsorolok, akkor ezek között az elsőként magvalósított vízelvezetésről kell szólnom, amit természetesen a százévenként egyszer előforduló legnagyobb árvízre méreteztek. A három vízelvezető alagút átmérője egyenként 14,6 méter volt, hosszúságuk pedig 762 méter. 1963. szeptember 14-én már ezeken folyt át a Peace River és megkezdődhetett a gát alapozása, száraz területen. Közben a geodéták által kijelölt magasságig kiirtották a későbbi tározó (Williston-tó) területéről az erdőt. A mesterséges tó 362 km-re szalad be a Sziklás-hegység láncai közé. A gátépítés mintegy 91,4 km hosszban hatott a folyó életére és az elterelést a 42,6 m magas és 3,6 km hosszú „cofferdam" biztosította az alagút felé. A Bennett-gát több „leg-" birtokosa volt. Általa született meg az akkori Brit-Columbia legnagyobb mesterséges tava. Ez volt a Föld legnagyobb gátja (Asszuán nagy gátja csak 1970-re készült el). Turbinacsarnoka (152,4 m mélyen) ugyancsak a legnagyobb volt, hiszen hossza 271,2 m, szélessége 20,4 m és magassága 45,7 m-t ért el. Itt van az egész rendszer lelke, ahol 5,4 m átmérőjű csöveken érkezik a rohanó víz a tíz, Japánban gyártott turbinához, melyek a generátorokhoz kapcsolódva közel 2,4 millió kW kapacitás kiaknázását biztosítják. Az első egység 1968-ban adott áramot a közben kiépült 925 km-es távvezetékbe (500kV), ami termé49 szetesen a provincia egységes rendszerének része lett. Az évi villamosenergia-termelés elérheti a 13 milliárd kWót. Ugyancsak elkészült a folyó nyugati oldalának fontos kelléke, a 30 m széles és 700 m hosszú túlfolyó. Kiinduló pontja 76,1 m magasan van a folyó ágya felett a gátban. A tervezők remélik, hogy átbocsátó képessége alapján mindig hasznos segítője lesz az üzembiztos működésnek. Amikor 1967. szeptember 12-én hivatalosan befejezettnek nyilvánították az építkezést, akkor még folyt a tározó feltöltése és a gépteremben a további áramtermelő egységek szerelése. A gát tövében készen állt a transzformátor állomás, a fogadó-irányító épület és a parkoló impozáns hármasa. Az építkezés nagyságából következően a területrendezés sem volt jelentéktelen munka, hiszen pl. a németek által elkészített, összesen több mint 10 km hosszúságú szállítószalag-sor elbontása és elszállítása (a nehézgépekkel egyetemben) megterhelő feladatot jelentett. Felemelő élmény volt a parkolóban összegyűlt 15-20 látogatóval együtt bemenni a vízerőmű fogadó-irányító épületébe. Ott valamennyien kaptunk egy háromoldalas tájékoztatót a Föld legnagyobb gátjairól, a leghosszabbakról és a legnagyobb tározókról, majd filmet vetítve megismerhettük a Bennett-gát építésének egész bonyolult menetét. Szívesen válaszoltak a kérdésekre is. Nemsokára beszálltunk a két hatalmas lift egyikébe és abban nagy sebességgel lejutottunk a kb. 150 m-es mélységbe, tanulmányozandó az igen terjedelmes turbinacsarnok földalatti világát. összegzésemben ismételten szeretném hangsúlyozni a nemzetközi szinten is óriásinak minősíthető gépesítés nagyságát, hiszen a gátnál 1964-ben („csak") 1400, 1965-ben 2200, 1966-ban 4300, 1967-ben 4850 és 1968ban 2950 föt foglalkoztattak. A létesítmény tökéletesen beilleszthető Észak- és Közép-Amerika vízerőhasznosítási programjába, aminek gazdaságilag hasznosítható vízerő-készletét 1 millió GWh/év-ben adják meg (Kozák M., 2002). A Williston-tó 1769 km-es partvonala mentén számos, hajón is megközelíthető turisztikai nevezetesség érhető el. Áz évtizedek során - különösen a belföldi turizmusban - sokak számára adott maradandó élményt ennek a páratlan szépségű tájnak a felkeresése. * Végül néhány mondatban bemutatom a Peace Canyon vízerőművet, ugyanis azt mindössze 23 km-re, völgymenetben építették fel a Bennett-gáttól, 1974 és 1980 között, 700 MW kapacitással. Itt van az áttöréses völgynek a legkeletibb területe, ahonnan lefele haladva azonnal kiszélesedik a folyó hullámtere, s többé nincs alkalmas hely vízerőmű építésére. Az évente előállított 3,5 milliárd kWh villamos energia ötszáz tonna szenet pótol. A négy leningrádi óriás turbina 20 ezer km-es úton érkezett beépítésének színhelyére. A generátorokat Japánban gyártották. A gát magassága 50 m, hosszúsága 533 m-t ér el. A felvíz és az alvíz között 40 m a különbség. Az erőmü épülete a bal parthoz simul. A fölös vízmennyiség elvezetését a hozzá csatlakozó gáttestben elhelyezett hat kapu biztosítja, aminek nyitását és zárását automatika szabályozza a gát tetején.