Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A budavári palotai paieo-hévforrások vizsgálata és hidrogeológiai adottságaik

SCHEUER GY.: A budai várpalotai paleo-hévforrtsok . 19 40 m 6. ábra: Áttekintő szelvény a vizsgált terület középső részén a nyugati és keleti várlejtők között 1. FdtOltés, 2. Lej tödledék (részben mesterséges), 3. Forrásvízi mészkő, 4. Budai márga, 4/a. Valószínűsített réteghatár. w A Keleti-várfal a Siklónál megszűnik és a Sándor-palota, Várszínház, és volt Karmelita kolostor keleti előterében az ún. Hajtogatott-támfalban folytatódik északi irányban. A támfal belső oldalán az egykori Karmelita kolostor (Színház u. 5-9.) környezetében több fúrást és aknát mélyítettek, amelyek változó vastagságú (2-4 m) feltöltés alatt mindenütt laza mésziszapos mészkövet tártak fel. Ennek alapján megállapítható, hogy az ún. Hajtogatott-támfal képezi a forrás-mészkő elteijedési határát, mert a támfal alatti lejtőn végzett alapfeltárások már mindenütt a mészkő kimaradásával harmadidőszaki rétegeket tártak fel a lejtőüledékek alatt (lásd. 4. ábra). IV. A Budavári Palota területe és környezete A magas várfalakkal körülhatárolt kiemelt helyzetű területen épült ki a Budavári Palota épületegyüttese, amely ma különféle intézményeknek ad otthont (Széchényi Könyvtár, Nemzeti Galéria stb.). A Palota egyes épületrészeit északról dél felé haladva A, B, C, D, E, F betűkkel jelölték (2. ábra), és az ezekhez kapcsolódó különféle célzatú vizsgálatokban, szakvéleményekben és tervekben ilyen jelöléseket alkalmaztak. Továbbá a Palotát körülvevő területek is egyedi megnevezéseket kaptak (Hunyadi udvar. Belső palota udvar stb.). Ezért e megnevezéseket alkalmazva tárgyalom az ezekhez kapcsolódó a forrásmészkőre vonatkozó vizsgálatokat. Ennek a központi területegységnek legmagasabban fekvő része a Szent György tér, és annak északi előtere 161-163 mAf közötti magassággal, majd a térnek déli végénél kb. 4-6 m-es függőleges tereplépcső figyelhető meg, amely végigkövethető a Nyugati-várfaltól a Keletivárfalig. A tereplépcső déli oldalán a térszínt már 154155 mAf-ben folytatódik, és a Palota környezetében e magassági értékek a jellemzőek. A rendelkezésre álló adatoknak ismeretében megállapítható, hogy a központi kiemelt helyzetű Palotai területnek nagy részén a korábban hivatkozott várfalakkal lehatároltan fordul elő a forrásmészkő. A mai határai a jelenlegi kiépítésből adódóan mesterségesek, és a várfalak építése során alakították ki a napjaink adottságait. Az 7. ábra: Áttekintő szelvény az E épület - Újvilágkert Nyúlkert és a Déli várkert között 1. Feltöltés, 2. ForrásmészkO, 3. Márga, 3/a Agyag (fekü), 4. Lejtőüledék, 5. Mészkő a felszínen, 6. Fúrt cOIOpsor, 7. Várfal. III. Keleti várlejtő A Dunára néző várlejtőn és a vizsgált terület felső peremén észak-déli irányba húzódó várfal rendszer épült ki. Ezek közül a legfelső az ún. Keleti-várfal, amely összefüggően zárja le a Palotai területet, és egyben annak keleti határát képezi. A várfalak állékonyságával kapcsolatban végzett alapfeltárások és fúrások a Keleti-várfal alatt túlnyomó részben budai márgát tártak fel, de egyes helyeken a lecsúszott forrásmészkő tömbök jelenlétét is kimutatták (8. ábra). A Keleti-várfal tövében a „D" épület előtti szakaszon nagy mészkőtömbök fekszenek, továbbá a várfal egyes részeit láthatóan magára a mészköre alapozták. Az A és B épületektől keletre a várfal külső és belső oldalán a kutatások budai márgát tártak fel. Északi Hunyadi »löudvar udvar Eldlér