Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula: A budavári palotai paieo-hévforrások vizsgálata és hidrogeológiai adottságaik
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84 . ÉVF : 4. SZ. ma a bejárati kapu áll. A mészkő felső része világos szürke, pados, kemény kifej lődésű volt. Egy alapozással kapcsolatos helyszíni bejárás során figyeltem fel, hogy a mészkő elválási lapjai lombos fák leveleinek lenyomatát tartalmazzák. Megkeresésemre Skoflek I. jelentős számú jó megtartású flóra anyagot gyűjtött be. Ez az anyag feltételezhetően Skoflek I. hagyatékában „Budai Várpalota" címszó alatt ma is megtalálható. Vizsgálatának eredményeiről szóbeli tájékoztatást adott. A lelőhely felett út épült, ezért ma hozzáférhetetlen. A lelőhelyet a 2. ábrán tűntettem fel. c.) A Várpalota „D" jelű épület alatt egykor több helyen megfigyelhető volt a forrás-mészkő. Ilyen feltárások voltak az északi lépcsőház környezetében, és a belső palotai udvar felé eső oldalon, továbbá a keleti oldali bejárat alatt. A „D" épület előterében a Keleti várfal tövében nagyobb tömbjei ma is megtalálhatók a forrás-mészkőnek, sőt a várfal alapjainak egy része mészkövön áll. d.) Az „E" épületszárny nyugati oldalán az alapok alatt lehet még megfigyelni a forrás-mészkövet eredeti településben 0,5-1 m-es feltárásban. e.) A déli várfal tövében ma is láthatók forrás-mészkő tömbök, amelyeket több helyen a stabilitásuk biztosítása érdekében aláfalaztak. Továbbá, lecsúszott helyzetben, elszórtan kisebb mészkőtömbök figyelhetők meg a Déli nagy rondella alatt a Déli várkert területén is. 5. ábra. Áttekintő szelvény a Fehérvári rondella és a Déli várfal között 1. Feltöltés, 2. Pince, 3. Forrásmészkfi, 4. Forrásmészkő a felszínen, 5. FekU agyag és márga, S/a. Valószínűsített réteghatár 2.2.2. A palotai forrásmészkő elterjedésének lehatárolása A tanulmányozott területet a mészkő elterjedésének pontos lehatárolása érdekében égtáj szerinti csoportosításban négy területegységre bontottam (I-IV. jelű részek), melyeken belül ismertettem azokat a kutatási, feltárási eredményeket, amelyek a forrás-mészkő elterjedésére megbízható adatokat szolgáltatnak. Ezeket 2. ábrán tüntettem fel. I. A Nyugati-várlejtő és részei A palotai területet nyugati irányban a Nyugati-várfal zárja le, amely alatt helyezkedik el a Nyugati-kert a feljáró úttal. Az itt történt vizsgálatok szerint a Nyugativárfal alapozási síkja 145,52-148,16 Bm között változik déli irányba csökkenő magassággal. A feltárások márgára történt alapozást állapítottak meg. A Nyugati-kert területén mélyített fúrások pedig változó vastagságú feltöltés és lejtő üledékek alatt mindenütt budai márgát tártak fel. A Nyugati-várfal déli folytatásában épült ki a Támpilléres-támfal, ahol az alapok szintén a budai márgán fekszenek. A várfal előterében fekvő közel sík területen a Csikós-udvarban a 2001-ben lemélyített 6 db 25 m mélységű fúrás kivétel nélkül budai márgát tárt fel. A Palota F-jelü épületnek nyugati oldalán telepített fúrások is budai márgát harántoltak a feltöltés alatt. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Nyugati- és Támpilléres-várfalaktól nyugatra létesített fúrások és alapfeltárások forrás-mészkövet sehol sem tártak fel, tehát a forrás-mészkő nyugati határaként az előzőekben megnevezett várfalak belső oldala adható meg (6. ábra). Az F jelű épületnél pedig a vizsgálatok szerint az alapok a Belső-udvar felé eső részén még forrás-mészkövön állnak, de a középső és nyugati részen már budai márgára alapoztak. Ezért az ,,F' épületen belül húzható meg mészkő elterjedési határa. II. Déli várkert A központi területtől délre helyezkedik el és határát északon az „F" épület déli fala, majd az Új-világkert keleti oldalán húzódó Belső-várfal majd pedig a Déli-várfal zárja le. Ettől a területtől délre telepített fúrások mindenütt a budai márgát tárták fel. így a Déli-várkert területén telepített termálkút, amelynek rétegsorát Horusitzky H. (1939) ismertette, továbbá a 2003-ban az Ifjúságiparkban mélyített fúrások is ezt a kőzetet tárták fel, és ezen a részen a márga felszíni kibukkanása több helyen is megfigyelhető. A Déli-várkert területén elszórtan néhány kisebb forrásmészkő tömb található. Ezért a rendelkezésre álló adatokból lerögzíthető, hogy a Déli-várfaltól délre elterülő várlejtőn a forrásvízi-mészkő már hiányzik, de a Déli-várfal belső oldalán feltárták, és felszíni előfordulásban az E épület alapjai alatt közvetlenül is tanulmányozható (7. ábra).
