Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A budavári palotai paieo-hévforrások vizsgálata és hidrogeológiai adottságaik

SCHEUER GY.: A budai várpalotai paleo-hévforrtsok . 17 mészkővel olyan kifejlődésű karbonátos kőzet helyezkedik el, amelyből valószínűsíthető az egykori hévíz feláramlás, illetve paleo-hévforrás működés, miután a környezetben a fúrásokkal feltárt márga igen erőteljes tektonizáltságot mutatott, számos vetővel, feltolódással, függőleges és horizontális elmozdulással. Sőt, a fúrások a márgának különböző változatait, így pl. mészmárgát (ez a típus számos helyen bizonyult már hévízvezetőnek a Budai-hegység területén), agyréteges márgát, agyagmárgát mutatták ki vető menti érintkezésben, egymás mellett. Vizsgálva a budai márga felszínének mélységi helyzetét, a forrásmészkő alatt kisebb-nagyobb magasságkülönbségek mutathatók ki. A tapasztalok alapján, ahol a jelenlegi terephez viszonyítva mélyebb helyzetben van a felette települő mészkő, vastag, míg, ahol a felszín-közeiben tárták fel, a mészkő hiányzik vagy csak kisebb vastagságú (1-3 m), jelezve azt, hogy a márgát ért földtörténeti események (mozgások, lepusztulás stb.) alakították ki helyileg azokat az üledékgyűjtőket, amelyekben a forrás-mészkövek felhalmozódtak a Várhegy területén. Ezeknek az adatoknak alapján valószínűsítettem (Krolopp E. 1976), hogy a Várhegyen háromszor megújuló paleo-hévforrás működés és mészkő képződés történt. A pinceszelvények és egyéb feltárási adatok alapján kimutattam, hogy a különböző korú mészkő-generációk csak részben települnek egymáson. így a korban legidősebb, ún. első generációs mészkő, amelyhez kapcsolható a várhegyi paleo-hévforrás működés megindulása, csak korlátozott kiterjedésű üledékgyűjtőben keletkezett. Ezért az utána következő második generációs mészkő, amely már gyakorlatilag a Bécsi-kaputól a Dísz térig terjedően keletkezett, az elsőn túlterjedve jelentős nagyságú üledékgyűjtőben halmozódott fel. Ebből adódóan a második generációs paleo-forrás működés lényegesebb erőteljesebb és dinamikusabb volt, mint az első. Tehát ekkor budai termálkarszton belül olyan vízföldtani adottságok alakultak ki, amelyek kedvező feltételeket teremtettek a hévforrásokon keresztül a második generációs mészképződésnek. Ennek a forrás-mészkőnek jelenlegi kiterjedése és határai a Várhegy nyugati, keleti és északi perem részein kiépült várfalak hátoldalai mentén húzhatók meg, míg a déli határa a Dísz tér környezetében jelölhető ki, ahol kiékelődve megszűnik. Itt a kutatások először a mészkő jelentős vastagság csökkenését jelezték (3. ábra), majd pedig, kimaradva a fúrások a feltöltés a latt már közvetlenül budai márgát tártak fel. A palotaegyüttestől északra a márgát kiemelt helyzetben tárták fel a Fehérvári rondella környezetében továbbá a Nyugati várfaltól keletre létesített fúrásokban is a forrásmészkő teljes kimaradásával a 2-3 m-es vastagságú feltöltés alatt mindenütt jelentkezett. A keleti oldalon a Várszínház és az egykori Karmelita Kolostor alatt a fúrásokban megjelenik a forrás-mészkő (4. ábra) és tart az ún. Hajtogatott támfalig. E mészkőnek északi irányú elterjedése kb. a Hunyadi János útig követhető. A fent leírtak alapján levonható az a következtetés, hogy a második generációs mészkőtől délre a Budavári Palota térségében olyan vízföldtani adottságok alakultak ki, amelynek következtében paleo-hévforrások törtek fel ezen a területen, és mészkő képződött jelentős vastagságban és kiterjedésben. Vagyis a második generációs mészkő felhalmozódása után, attól délre kialakult egy újabb, korban fiatalabb (felső pleisztocén), alacsonyabb felszínen fekvő, ún. palotai üledékgyűjtő, amelyben az itt feltörő paleo-hévforrásokból a Várhegy területének harmadik generációs mészkő összlete képződött (5. ábra). DISZ TER 8. I ~ I - I _ i _ I 3. ábra. A Dísz tér 8. sz. épület alapozása során talált középkori feltárások (kút, üreg) szelvényei 1. Második generációs forrásmészkő, 2. Szürke agyag, 3. Budai márga, 4. Szerves hulladék 4. ábra. Áttekintő szelvény a vizsgált terület északi részén 1. Feltöltés, 2. Forrásmészkő, 3. LejtőUledék (részben mesterséges), 4. Budai márga, 2.2. A palotai hévforrásmészkő elterjedése és mai határai 2.2.1. Felszíni előfordulások A Budavári Palota területén a vizsgált forrásmészkő, föleg a peremi részeken, több helyen nyomozható a felszínen még napjainkban is, részben kimozdult tömbökben, részben pedig eredeti településben. Ezekről az alábbi leírást adom: a.) A palotai épületegyüttes „A" jelű épület északi előterében a Szent György tér déli részén korábban kb. 4 m magasságú függőleges bevágás volt a mészkőben, amelyet a nyolcvanas években részben megszüntettek. A feltárásban mésziszap lencsékkel tagolt, gyengén cementált és keményebb rétegek váltakozásából álló összlet volt megfigyelhető pizoidos közbetelepülésekkel. A hetvenes évek elején Pécsi M. felkérésére itt vettem mintát többek között abszolút kormeghatározásra egy keményebb mészkőpadból (a 2. ábrán jelölve). A feltárás egyes részei még ma is közvetlenül tanulmányozhatók az épület északi oldalán. b.) Az „A" épület nyugati oldalán a Szent György térről a Hunyadi udvarhoz levezető út építése során a hetvenes évek végén feltárták a mészkövet, kb. ott, ahol