Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
1. szám - Szesztay Károly:Vízburok és vízkörforgás a Föld planetáris életrendjében
SZESZT AY K.: V í zburok és vízkörforgás a Fold planetAris életrendjében 7 A fentiekhez hasonlóan és annak egyik létfontosságú összetevőjeként a vízburok és a vízkörforgás kialakulásának fentebbiekben vázolt eseményei és sajátosságai a szárazföldi vízkörforgást előkészítő folyamatként kapcsolódnak öszsze egymással és válnak a planetáris élettérbe illeszkedő emberi gazdálkodás előfeltételévé, illetve követést és továbbvitelt ösztönző mintájává. Az imént vázolt szemléletet követve az alábbiakban előbb magának a szárazföldi vízkörforgásnak a kialakulási folyamatát próbáljuk meg a planetáris fejlődés időrendjébe és összefüggéseibe beilleszteni; ezt követően pedig a szárazföldi vízkörforgásnak más planetáris folyamatokban (elsősorban az ércek és ásványi készletek keletkezésében és feldúsulásában) betöltött szerepét vázoljuk. A szárazföldi vízkészletek felhalmozódása és a szárazföldi vízkörforgás kialakulása a vízburok és a légkör keletkezéséig visszanyúló sok tényezős folyamat eredménye. A vízburok és a vízkörforgás egészét érintő kapcsolatokat és kölcsönhatásokat tekintve ebben a sokrétű folyamat - rendszerben három föbb irányzat érvényesült. Az időbeliség és a mai állapotbani végkifejlet szempontjai szerint első irányzatként a szárazföldek felszíni és felszín alatti víztározó kapacitásainak feltöltődése, valamint ezeknek a vízbefogadó képződményeknek a folyamatos átrendeződése jelölhető meg. Ezek telítődésével indult meg második összetevőként az óceánok és a beltengerek felé irányuló vízlefolyás és ennek eszközeként alakult ki a vízgyűjtő medencék és a folyórendszerek hálózata, pontosabban: ennek víz és anyag szállítása. Végül, harmadik irányzatként, az utóbbi fél milliárd évben a víz jelenléte és körforgása meghatározó jelentőségű kölcsönhatása lépett a szárazföldi növénytakaró kibontakozásával - ami végső kifejletében a szárazföldek mintegy 70 %-át elfoglaló erdőségek élővilágbeli és vízkörforgásbeli szerepében csúcsosodott ki. C 50 Erdősültség, % Beszivárgási kapacitás Víztartó képesség C * csapadék, VJ - tárolódott vízkészlet P= párolgás, L - lefolyás, Lj= felszíni (árvizi) lefolyás, L 2- felszínalatti Ikisvízi) lefolyás 6. ábra. Az erdősültség változásának hatása a vízháztartási összetevők alakulására (Szeszíay, 2002) Az erdők részben termékei, részben eszközei a vízkörforgás szárazföldi térhódításának. A víz meghatározott minimális szintű jelenléte előfeltétel az erdő növényállományának megjelenéséhez. Ugyanakkor az erdőállomány megjelenése segíti a víz tartós jelenlétét és a vízkörforgás területi kiterjedését. Fizikai és ökológiai folyamatait tekintve az erdő és a víz egymást támogató szerepe a lombozat és a gyökérzet vízháztartást szabályozó szerepén alapszik. Valamely adott területen az erdőállomány megjelenése és terjeszkedése növeli a felszín vízviszonyainak két legfontosabb szabályozó tényezőjét, a beszivárgási kapacitást és a víztartó képességet; ezek járulékos hatásai pedig a vízháztartás minden összetevőjét a felszínre hullott csapadék helybeni megtartása és viszszapárologtatása irányába befolyásolják (6. ábra). Nagy térségekre kivetítve és a planetáris életrendben összegeződve az erdő és a víz szerepének ez a pozitív visszacsatolású kölcsönhatása egyszerre és egyaránt biztosította a szárazföldek belső vízkörforgásának és vízellátásának megerősödését és az erdőállományok (köztük különösképpen a trópusi esőerdők) viszonylag igen gyors területi terjeszkedését. Jól szemlélteti az erdők vízháztartási szerepét és a szárazföldek belső vízkörforgásának éghajlatmódosító hatását, hogy a Dél-Amerika keleti partjai mentén és az Amazonas torkolat vidékén az elmúlt évtizedekben végzett erdőirtások következtében szembetűnően csökkent az Andok vonalában délre forduló tengeri légáramlatok pára tartalma, valamint a kapcsolódó DélBrazília-i, továbbá Paraguay-i és Észak-Argentína-i területekre hulló csapadék mennyisége {Brown, 2001, 58. o). Koi'M- Li|i/i.ilmi \I,„U-Li'|i/iul'tiiM.I. 7. ábra. A tengerfenéki üledék rétegek két főbb típusának mai elhelyezkedése. "A" ábra: Korall képződmények (elsősorban a mélytengeri tápanyag-feláramlás térségei) "B" ábra: Mészkő-képződmények (elsősorban a szaggatott vonallal jelölt láva-feltörést övező mélytengeri hegyvonulatok térségei). (Broecker, 198S) Messze és szerte ágazó planetáris kapcsolódásokba van beágyazva a fentebb másodikként említett vízkörforgási összetevő, a szárazföldekről a vízgyűjtő területeken és a folyó rendszereken keresztül az óceánokba jutó víztöbblet. A csapadékhullást követően kisebb-nagyobb késleltetéssel lefolyó szárazföldi víztöbbletek területi összegyülekezésük és mederbeli lefolyásuk során fizikai erózióval és kémiai oldással jelentékeny mennyiségű szilárd hordalékot és oldott
